Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházának 2í létrejöttétől kezdve a kifizetésig az illető birtoktulajdonosok megfelelő kamattérítésben részesülnek, úgyhogy azáltal, bogy ilyen késedelmes kifizetés történik, — aminek, mint említettem, nem az állami hatóságok, hanem elsősorban a telekkönyvi rendezetlenségek az okai — őket károsodás nem fogja érni. Ami a munkálatoknál foglalkoztatott munkások órabérét illeti, — mint méltóztatnak tudni — minden egyes munka kiadásánál a vállalkozók kötelesek megjelölni azokat a minimális munkabéreket, amelyeket a munkálatoknál foglalkoztatott munkások részére fizetni fognak. A munkálatba való adás ezeknek a munkabéreknek figyelembevételével történik és az államépítészeti hivataloknak a legszigorúbb utasításuk van, hogy hétről-hétre kontrollálják a munkabérek kifizetését. Megállapíts hatom, hogy a Székesfehérvár—gráci útszakaszon foglalkoztatott munkások keresete a többi hasonló munkálatnál foglalkoztatottak keresetével összehasonlítva, megfelelőek voltak és az utóbbi időben megfelelő emelkedést is mutattak. Mindenesetre ezt a kérdést továbbra is állandó ellenőrzés alatt tartjuk és gondoskodunk arról, hogy azok a vállalkozók, akik ezeket az útszakaszokat építik, a vállalati szerződésben vállalt minimális munkabéreket okvetlenül fizessék ki a munkásoknak. (Helyeslés.) Kérem válaszom, tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő unat a viszonválasz joga illeti Rakovszky Tibor: T. Ház! Őszintén sajnálom, ide nem áll imódomiban a miniszter úr válaszát tudomásul venni, mert a leglényegesebb kérdésiben nem kaptam megnyugtató választ. A miniszter úr közbeszóíásomna megjegyzésként említette, hogy töbíb százezer pengőről van szó és eddig 40.000 pengőt fizettek^ ki. Valami módot kelleme találni ennek a kérdésnek snendeaésére. Azok az emiberek átkozzák az utat, átkoznak egy kultúrintézményt. Az egész lakosság, végig az út mentén, el van. keseredve, a legszörnyűbibi hangulatban várja a saját pénzét, várja pedig albban a tudatban, hogy azzal a pénzzel nem fog tudni annyi földet venni, amennyit tőle kisajátítás útján elvettek. Kettő® méltánytalanság éri tehát őket. Azt méltóztatik mondani, hogy kamatot fognak ikapni, ha késedelem van. Belátom, ez törvényes állapot, de méltánytalan álláspont. Nem lehetne valami előleget adni? (Bornemisza Géía kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Kis földterületekről van szó! Kis parcellákról! — Fábián Béla: Milyen kicsi? Kisemberek kis földjéről!) Ha több százezer pengőről van szó, (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri: Abból nem lehet r ibirtdkot venni!), egy egész országrész gazdasági életét fel tudná javítani, ha ez a pénz oda kerülne. Nem tudom, miért tartják vissza, de talán előleg formájában, vagy valamilyen formában ki lehetne fizetni. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Niem lehet, törvénytelen lenne! Lehetetlen!) A miniszter úr bizonyára tudja, hogy milyen módon lehetne ezt megosinálni. Ez az út esy kultúrintézmény. Beszélünk: a falusi kultúra emeléséről. Nem volna jó, ha minden kultúrintézménynek a megvalósítása ilyen szerencsétlen következménnyel járna, hogy ahelyett, hogy áldásos volna, ilyen kellemetlenségeket okoznak, (vitéz br. Roszner István: Egy község 70.000 pengői keres napszámban! Ez igezáa nem nagyon sze?. ütése 1937 június 2-án, szerdán. 197 renesétlen intézkedés!) Én nem mondom, hogy az az intézkedés áldatlan, hogy utat építenek, hanem az, ami azzal jár. Az egyik kézzel adok valamit, a másikkal pedig kétszeresen elveszem. En csak ez ellen vagyok bátor szót emelni. Nagyon kérem a miniszter urat, kegyeskedjék valamilyen formában módot találni arra, hogy legalább előlegképpen, ha nem is az egészet, de legalább az Összeg 80 százalékát kifizessék. , Elnök: A kereskedelmi- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! Szükségesnek tartom mégegyszer felszólalni és pedig azért, mert a képviselő úr az előleg folyósításának a kérdését hozta szóba. Előleget, sajnos, nem tudok kiutalni, és pedig azért nem, mert ezen a vidéken a telekkönyv annyira rendezetlen, hogy a kincstári jogügyi igazgatóság egyenesen lehetetlennek tartja előlegek folyósítását. Meg kell azonban jegyeznem, hogy bár tényleg több százezer pengőre rúg a kisajátított terület ellenértéke, mert hiszen Székesfehérvártól egészen Grácig húzódik az útszakasz, az egyes kisajátítottakkal szemben azonban tulajdonképpen csak igen kevés tartozás áll fenn, amiből nem hiszem, hogy nagyobb birtoktesteket lehessen venni. (Rakovszky Tibor: A mai falusi pénztelenség mellett az is nagy összeg!) Elnök: Az interpelláló képviselő úr újból felszólalhat majd a miniszter úr újabb válasza után. Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy ezeknek az utaknak a kiépítése a környékbeli lakosságnak munkaalkalmakat ad, foglalkoztatást, fuvarköltségekből bevételeket és egyéb tekintetben több millió értékű munka- és forgalmi-lehetőséeret jelent, úgyhogy a hozzám beérkezett jelentések szerint egy-két szórványos esettől eltekintve, ahol a telekkönyv rendezetlensége folytán a kiutalás nem történhetik meg idejében, a nép körében nem elégedetlenség, hanem éppen nagy elégedettség van a nagy munkaalkalom folytán. Méltóztassék tudomásul venni, hogy a magam részéről — amint már említettem -— külön ellátmányt biztosítottam a szombathelyi államépítészeti hivatalnak, hogy minden olyan esetben, amikor a kincstári jogügyi igazgatóság az átírás megtörténtét jelenti, haladéktalanul fizessék ki az esedékes összegeket. Ezen túlmenőleg, sajnos, a fennálló törvényes rendelkezések szem előtt tartása mellett nem tuidok elmenni. Legfeljebb csak arról lehet szó, hogy ha egy út-törvény javaslat jön majd a Ház elé, akkor gondoskodni kell majd arról, hogy az üt érdekében szükséges kisajátítási eljárást megfelelően megrövidítsük, a régi kisajátítási törvény alapján azonban ettől az eljárástól nem tudunk eltekinteni. Üjból kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat újból megilleti a viszonválasz joga. Rakovszky Tibor: T. Ház! Csak egy megjegyzést teszek még a miniszter úr szavaira. Azt mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy az az állampolgár, aki egy esztendőnél tovább tartozik az államnak, milyen elbánásban részesül az állam részéről; az utolsó tehénkéjét \$ elviszik a végrehajtók, ugyanakkor pedig, amikor ő vár fizetést az államtól, az állam