Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Í98 Àz országgyűlés képviselőházának 2í két esztendeig megvárathatja. Ebben iiem látok semmiféle rációt. Őszintén megmondom, a legnagyobb örömim el vettem volna tudomásul a miniszter úr válaszát, de minthogy a válasz engem nem nyugtat meg, a legnagyobb sajnálatomra nem áll módomban a miniszter úr válaszát tudomásul venni. (Zaj. — Fábián Béla: Majd legközelebb!) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Mózes Sándor képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíves^ kedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a kiskőrösi tanító brutalitásai és a .tanulókkal .szemben az emberi méltóságot megszégyenítő magatartása tárgyában a m. 'kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. 1 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Domonyi Pál kiskörös! lakos és 36 szülő-társa fegyelmi feljelentést tettek 80.065/ 1935. -szám alatt Urbán István kiskőrösi tanító 'ellen? % Van-e tudomása arról hogy ez ia tanító 'fejletlen gyermekeket .súlyosan bántalmazóit 'és az emberi méltóságot megcsúfoló módon 'kutya módjára koloncot akasztott a gyermekek nyakára? 8. Van-e tudomása arról, hogy az egyházi •hatóságok a fegyelmi eljárást .nenn folytatták ie, illetőleg törvényellenesen jártak el az ügyhen? 4. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni ab(ban az irányban, hogy a írneigibántott szülőik •elégtételt kapjanak, a imagáról megfeledkezett 'tanító méltó büntetését elnyerje? 5. Van-e tudomása a iminiszter úrnak arról, íhogy ezzel az üggyel kapcsolatban nem tartották be a törvényes

1 rendelkezéseket, fegyelmi •ügyben marasztaló vagy megszüntető határozatot nem hoztak, semmiféle határozatot sem a sértetteknek, sem a jogi. képviselőjüknek nem kézbesítettek ki? 6. Van-e tudomása arról, hogy az ügyben nem a magáról megfeledkezett és fegyelmi vétségeket elkövetett tanítót fenyítették meg cselekményei miatt, hanem a gyermekek védelímében eljáró szülőket fenyegették meg (büntetőeljárások folyamatba tételével? Mózes ;Sándcr s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! 1935 tavaszán 37 szülő feljelentést tett egy magáról megfeledkezett tanító ellen, azért, mert az emberi méltóságot megsértő módon, kutya módjára koloncot akasztott a tanulóknak a nyakára, két fiatal gyermeket pedig olyan súlyosan bántalmazott, hogy súlyos testi sértéseket ejtett rajtuk. A feljelentést a szülők ügyvédi képviselettel felterjesztették a kultuszminiszter úrhoz és két év óta várják ennek a fegyelmi ügynek az elintézését.; A fegyelmi ügyet a kultuszminiszter úr szabályosan és törvényesen az illetékes felekezeti hatósághoz tette át, ez a felekezeti hatóság azonban a fegyelmi eljárást nem folytatta le és sem megszüntető, sem felmentő, sem marasztaló határozatot nem hozott, noha ezt a fegyelmi szabályzat előírja, VS. ülése 1937 június 2-án, szerdán. ilyen határozatot sem a szülőknek, sem jogi képviselőiknek nem kézbesítettek ki. Tekintettel arra, hogy az illetékes hatóságnak ez az eljárása teljesen szabálytalan, mély tisztelettel kérem a vallás- és közoktatásügyi (miniszter tuirat, hogy felügyeleti (hatáskörében kegyeskedjék intézkedni aziránt, hogy a fegyelmi »eljárás minden sértett ügyében szabályszerűen lefolytattassék. Tudomásom van arról, .hogy bizonyos eljárásokat folyamatba tettek, azok lefolyása azonban nem volt szabályszerű, nevezetesen az történt, hogy ahelyett, hogy azt vették volna jegyzőkönyvbe, ami a valóságban megtörtént, hogy a tanító kért 'bocsánatot a sértettektől, olyan értelmű jegyzőkönyvet vettek fel, thogy a szülők kértek bocsánatot a tanítótól. Ezt azért tették, hogy a fegyelmi eljárást elkenjék. Méltóztassék az ügyet megvizsgálni és meggyőződni arról, amiről én meggyőződtem, hogy nincs^ az összes sértettek ügyében lefolytatva az eljárás és amennyiben meg méltóztatik erről győződni, méltóztassék utasítani az illetékes hatóságot, hogy a fegyelmi szabályok szemelőtt tartásával hozzon szabályszerű megszüntető, felmentő, vagy pedig marasztaló határozatot és kézhesíttesse azt a sértettek jogi képviselőijének. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván válaszolni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Mózes t. képviselőtársam egy hivatalos úton befejezett ügyet tett szóvá itt a Házban. 1935 tavaszán valóban feljelentés érkezett a kultuszminisztériumba egy kiskőrösi tanító ellen, hogy a gyermekekkel méltatlanul bánik. Ez a feljelentés kiadatott a fegyelmi eljárás megindítására illetékes ágostai evangélikus egyházkerületi hatóságnak és a püspök úr válaszából értesültem, hogy az előzetes vizsgálat lefolytattatván, megállapítást nyert, hogy bizonyos kisebb szabálytalanságok történtek, amelyekért az illető tanító a megkívánt és szükséges fegyelmi elbírálásban, megintésben részesült, fegyelmi eljárás megindítására azonban nem forgott fenn ok, annál kevésbbé, mert a feljelentő szülők egy része megállapította, hogy rábeszélésre írta alá a feljelentést és magának közvetlen tudomása nincs a dolgokról. A megállapított tények alapján a vizsgálat lefolytatása után a tanító megintésben részesült, de fegyelmi eljárás szüksége nem forog fenn. Ennélfogva nem látok semmi okot arra, ho gy a fegyelmi eljárás megindítására az eddigi anyag alapján újabb lépéseket tegyek. Amennyiben a képviselő úr új adatokat fog hozzám juttatni, vagy az illető szülők kérik a vizsgálatot és kérésüket komoly, konkrét bizonyítékokkal támogatják arra nézve, hogy a tanító szabálytalanságot követett volna el, az eljárás megindítása végett újra meg fogom keresni az illetékes egyházi hatóságot. Kérem a t. Házat ia válasz tudomásul vételére. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Mózes Sándor: T. Ház! Legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vegyem. Nevezetesen maga a miniszter úr is azt adta elő válaszában, hogy csak a szülők bizonyos része volt, aki azt állította, hogy rábeszélésre indította meg az eljárást és az eljárásban éppen az a jellemző és kifogásolandó, hogy pontosan azoknak a szülőknek vallomását nem