Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházának 2 Mindezek után kérdem a) hajlandó-e a belügyminiszter úr kor­mánybiztos \ kiküldésiének elrendelése érdeké­b en közbeni árnl ? b) a károsultakat, akik országos körlevél­ben felhívandók, tanuként kihallgattatni? c) az Egyesület vezetőségének tagjai felől politikai magatartásukat illetőleg pontos ada­tokat beszerezni? d) az Egyesület feloszlásának kimondását hajlandó-e nem jóváhagyni addig, amíg fen­tiek kiderítve nincsenek és amíg az érdekeltek pénzei biztosítva nincsenek és végül a bűnö­sökkel szemben a legszigorúbb büntetést alkal­mazni? Baross Endre s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Baross Endre: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a szokás ellenére interpellá­ciómmal Dinnyés képviselőtársam interpellá­ciójába kapcsolódjam bele, aki egy 1200 hol­das birtokos teljes kifosztásáról beszélt. Mél­tóztassanak megengedni, hogy én mosit ezer és ezer kisember kifosztásáról beszéljek. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Felkértek kerületemben, hogy a Magyar Munkás és Rokkantsegélyző Egylet ügyében a belügyminiszter úrhoz kérdést intézzek. An­nak ellenére, hogy a belügyminiszter úr ma nincs itt, (Fábián Béla: Hol van? — Br. Berg Miksa: Telefonon ide lehetne hivatni! — Zaj.) megtalálom a módját annak, hogy interpellá­cióm a legerélyesebb fellépéssel, megfelelő el­intézésben részesüljön. Hozzám az első panasz Remetekertvárosból érkezett. De azt hiszem, hogy nemcsak én, ha­nem t. r képviselőtársaim is kaptak az ország minden részéből elkeseredett hangú panaszos­leveleket, így szabad legyen talán többi kép­viselőtársam nevében is szólanom. Kezeim között van az Egyesület elődjének, a Magyarországi Munkások Rokkant és Nyug­díj egyesületének 25 éves története, amely, mondhatom, egy szép és fejlődő egyesületnek történetét mutatja be. A magyar ipar — mert hiszen az is támo­gatta az egyesületet — és azok a munkásve­zérek, akik annakidején működtek, a legönzet­lenebb módon, csekély fizetéssel kezelték a be­fizetett összegnek a sorsát, gondoskodtak ezek­nek a kisembereknek exisztenciájaról, a rok­kantsegélyről, az árvasági segélyről, stlb., míg­nem egyszerre beütött a háború, Ibeütött a de­valváció is-. De még előíbb, 19164ban vezetőségi változás is történt, imég pedig úgy tudom, hogy a vas- és fémmunkások egyik titkára, vagy elnöke vette át ennek az egyletnek veze­tését. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki asf) Mél­tóztassanak megengedni, hogy személyeskedé­seiktől, amennyire lehet, ebiben a, kérdésiben tartózkodjam. (Fábián Béla közbeszól.) Az új vezetőség ellen maga a nyomdászszak­szervezet is annakidején tiltakozott és 1916-ban, amikor átvették a vezetést, úgy látszott, hogy ez a tiltakozás teljesen jogos volt, mert hiszen rövidesen hatósági biztost kellett kérni és fel kellett függeszteni az egylet működéstét. Fel­függesztették az autonómiát. (Farkas István: Sohasem volt felfüggesztve!) f Ha jól tudom, 1919-ben feloldották az autonómiát és akkor kezdődött megint egy bizalmatlansági éra, amely nem: jelentett egyebet, mint azt, hogy a vállalat háaspekulációba kezdett. Igen t. Ház! Mielőtt azonban erre a kér­désre kitérnék, méltóztassiék megengedni, hogy rámutassak arra, (hogy ennek az egyletnek 3, ülése 1937 június 2-án, szerdán. 193 ügyében mázsaszámra feküsznek a belügymi­nisztériumban elintézetlen iratok és az a sok kisember még ma sem tudott igazságához jutni. (Meizler Károly: Ugy-e, ilyen eset is előfor­dul?) Közgyűlési fellebbezések és egyéb bead­ványok vannak a belügyminisztériumban. Nem akarom most az időt ezzel igénybe vonni, mert még itt is van egy csomag adat. Ezek a beadványok ma még mind nem intéződtek el, sőt bizonyos^ félreértések tapasztalhatók az egylet vezetősége részéről, nemcsak a belügy­minisztériuim, hanem a bíróság felé is. (Meiz­ler Károly,: Hiába fellebbeztek!) r Itt más ok van. A spekulációk tulajdon­képpen 1922-ben kezdődtek, amikor megvették a József-körút^ 21. számú házat, amely tulaj­donképpen már egy részvénytársasági keret volt a Józsefvárosi Kör Rt. Nem tudom meny­nyiért vették meg, az ár nem éondekel, egy azonban bizonyos: hogy ennek az egyletnek nénzéből proviziókat és ügyvédi költségeket fizettek ki a ház vételére. (Propper: Sándor: 22 millió aranykorona hadikölcsönt jegyeztek! — Egy hang a jobboldalon: Most nem hadi­kölcsönről van szó!) Állítom és ez igaz is, hOgy 22 millió koronát vesztettek hadikölcsönt ben. (Propper Sándor: Ott a pénz az államnál! — vitéz Bánsághy György: Es a többi?) Igen t. uraim, nem az államnál van az! (Farkas István: Levegőbe lőtték a pénzt!) A legközelebbi visszalépés a Palatínus Rt. vételénél történt, amely után a Hermes Bizto­sító Rt. került megvásárlásra. Objektíve meg­jegyezni kívánom, hogy 1922-ben, illetőleg 1925-ben, mielőtt a devalváció megállt, ez az egylet az által, hogy ingatlanokat vett, feltét­lenül helyesen spekulált. Ezeknél a spekulá­cióknál azonban olyan pénzeket is kifizettek ügyvédi költség és provízió címén, amilyeneket egy altruista intézetnek nem lett volna szabad kifizetnie. Hogy pedig ez altruista intézet, azt maga a Rokkantsegélyző Egylet is megmondja 1930. évi füzetében. (Folytonos zaj a ssélsőbalol­dalon.) Nem tudom, az urak miért izgulnak ezen. Megmondja, hogy az egylet nem nyerész­kedésre alakult vállalkozás, nem biztosító inté­zet. Az a sokezer ember tehát feltétlenül meg­követelhette volna . . . (Propper Sándor: 22 és félmillió értékű hadikölcsönt jegyeztek!) Mi lesz azzal a 22 millióval, ha esetleg valorizál­ják? Ezt tessék megmondani! (Farkas István: Adják vissza aranyban! Aranyban adták!) Tes­sék megmondani: ha feloszlatják az egyletet, kié lesz az a pénz? (Propper Sándor: A rok­kantaké! — Fábián Béla: Nem fenyeget ez a veszély! — Farkas István: Nem lehet másé, csak a rokkantaké! — Fábián Béla: Majd meg­nézzük az álmoskönyvben!) Feltétlenül elvár­tam volna ettől az egylettől és az a sok tízezer ember is elvárta volna, hogy a ház- és ingat­lanbiztosítást nem üzletszerűen csinálják. Mi történt azután ezzel az egylettel? Ami­kor ezek a spekulációk kitudódtak, akkor a ta­gok zöme bizalmatlanságot szavazott a vezető­cégnek s az országban is teljes bizalmatlanság következett be. CBr. Berg Miksa: Csak a vidé­kiek szavaztak bizalmatlanságot!) A_ vidékiek. A központ mindig megtalálta a módját annak, hogy a gyűlésein előhozott javaslatait meg is szavaztassa. (Meizlar Károly: Itt is tudtak több­séget produkálni. Tetszik látni, hova vezet ez? — vite/ Bánsághy Gvörgy: Egészen érdekes!) A Hermes é* a Palatínus tulajdonképpen csak névleg a Rokkantegyleté, mert a rész­vénypakett, a részvények ma is a Rokkant­egylet vezetőségének kezében és nevén van* 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom