Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
192 Az országgyűlés képviselőházának holdas birtokot. Akkor Szilassy Zoltán, iakit a fővárosi árvaszék küldött ki gazdasági szakértóként, kijelentette, hogy az okszerű gazdálkodás megindításához tetemes invesztíció szükséges, mert a 'birtok ebből a szempontból hiányosan volt fejszerelve, illetőleg mivel nlagyoblb komplexus volt, a megosztás következtében az ottlévő felszerelések nagy" részét egy másik örökös kaptla meg, ezen a birtokrészen pedig nagyon kevés felszerelés maradt. Akkor a végrendelet egyenes rendelkezése, továbbá a gazdasági szakértő ímegállapításai ellenére házikezelésbe vették a birtokot s az első ,dolguk az volt, hogy kölcsönt vettek fel a birtokra. Ezek a kölcsönök jöttek jobbrólbalról és folytonosan nőttek. Többek között megtörtént az, hogy felvettek egy hizlalási kölcsönt abból a célból, hogy göbölyöket fognak hizlalni, de egy borjút sem állítottak fee hizlalásra; azután sertéseket akartak hizlalni, pénzt vettek fel, de a felvett kölcsönt különböző más adósságokra fordították s a tízéves rablógazdálkodásnak az lett az eredménye, hogy 1926-től 1932-ig 300.000 pengős adósság keletkezett, 500 holdat az árvaszék jóváhagyásával 1 eladtak 156.000 pengőért, ezt befizették köztartozásra és egyéb adóba és 'fenmaradt 1934 J ben 144.000 pengő adósság a 750 holdas birtokon. Ez az összeg azután felnőtt 250.000 pengőre, ez a 750 katasztrális hold pedig nem ér többet 120—130.000 pengőnél. Most az a helyzet .hogy 1-én megszűnt a védettség if j. Rónay György birtokrészére, ©1 fogják árverezni és nem kap érte többet, mint 100—120.000 pengőt, elúszik az az 1200 hold és Fennmarad ennek a nyomorúságos gyermeknek 110.000 pengő adóssága és amikor egy társulat ki akarta ennek az örökösnek egy könyvét adni, lépések történtek abban az irányban, hogy R. hitelezők rögtön jelentkezzenek és szólítsák fel^ a társulatot arra, hogy a könyv honoráriumát ne Eónay Györgynek, hanem nekik adja ki. Jellemző erre a gazdálkodásra a belügyminiszter úrnak az, a megállapítása, hogy az, 1929-től 1932-ig szóló számadásokat a fővárosi árvaszék csak 1933. áprilisában kérte be és akkor kezdte átnézni. Ugyancsak a belügyminiszter úr állapította meg, hogy az árvaszéknek és a számvevőségnek sohasem kifogásolt könyvvezetése volt az oka annak, hogy az 1926—1932. évek közötti vagyonmérleget még utólag sem sikerült megállapítani. Mint B, múlt alkalommal említettem, volt i gazdaságban egy helyszíni szemle is, — ezt szintén a belügyminiszter úr állapította meg, — amikor is az oda kiment szakértő ülnök 500 pengős, n jegyzőkönyvvezető 200 pengős és a ^zolga, aki a koffert vitte, 100 penarős napidíjat kapott. (7aj, — Egy hang a baloldalon: Hány vt.praf) Eery napra. Benne van a végzésben. Itt van a belügvminiszteri véerzés. Továbbmenőleg ez a 212.768/1935. XI. számú belügyminiszteri végzés t megállapította, hogy van többek között egy tétel 5000 pengős tőzsdei veszteségről, s ezt az árvaszék úgy hagyta lóvá, hogy »gazdaságokban szokásos a tőzsdei játék«. A számadásokból azonban nem lehetett meglátni. — ha már úzussá 1 vált a tőzsdei játék — hogy legalább egyszer is nyertek volna 10 Tengőt. (Derültség és zaj.) Ez Budapest székesfőváros árvaszéke. El kell ismernem, hogy nem a jelenlegi vezetőség intézte ezt az ügyet. El kell azt is ismernem, hogy ebben a kérdésben Kozma Miklós volt belügyminiszter úr és a belügyminisz23. ülése 1937 június 2-án, szerdán. tórium árvaszéki ügyosztálya a legtiszteletreméltóbb agilitással és eréllyel próbált elégtételt szerezni ennek a szerencsétlen árvának, de mindezideig nem lehetett semmit sem elérni. Próbált az árva békés úton valamiképpen kikiegyezni, a legmerevebben elutasították. f Jelenleg beperelte a székesfőváros közönségét és hogy a pert megnyeri, aziránt egyáltalában semmi kétség nincs. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezek után!) A dolog másik része, ami miatt interpellációmat idehoztam, az, hogy tekintettel arra, hogy emiatt a rablógazdálkodás miatt még senki ellen semmiféle eljárás nem indult, _ a belügyminiszter urat arra kérem, r hogy saját hatáskörében méltóztassék vizsgálatot indítani ebben az ügyben, amely iá főváros egyik bizottsága elé tartozik ugyan, ez azonban olyan határozatot hozott, hogy az ügy elévült. Kérem, hogy azok ellen, akik ennek a szerencsétlen gyermeknek a kifosztásában a legcsekélyebb mértékben is részesek, irgalom nélkül fegyelmi és büntető eljárást indítson. (Általános helyeslés.) Annál is inkább meg kell ezt tenni, mert amint magam is utána néztem, ez a kiskorú Rónay György a szó^ szoros értelmében a legnagyobb nyomorban él és sokszor azért nem tudott télen a saját ügyében Pestre feljönni, mert nem volt télikabátja. Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminisz ter úr nem volt jelen interpellációm elmondásánál, legyen szabad azonban remélnem, hogy szokott erélyét ebben az ügyben is érvényesíteni fogja és igazságot szolgáltat a meghurcolt és tönkretett árvának, akinek csak egy bűne volt. az, hogy Pesthez tartozott és ilyen árvaszék kezelte az ügyeit. Ezzel kapcsolatban, bár fájó szívvel, de felvetem a kérdést, nem volna-e helyes, hogy ha egy olyan krassz eset előfordulhatott, hogy 1200 holdat egyszerűen el lehetett lopni, el lehetett venni egy árvától minden , akadály, minden fegyelmi, vagy büntető eljárás nélkül, az árvák összes vagyonkezelési ügyeit visszamenőleg megvizsgálni. (Élénk helyeslés <a baloldalon és a középen. — Tauffer Gábor: Kisbérleteket kellett volna csinálni, akkor a kisgazdák is jól jártak volna.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Baross Endre képviselő űr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem ia jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz, a Magyar Rokkant Segélyző és Nyugdíj Egyesület körül felmerült panaszokról. 1. Van-e tudomása a m. kir. belügyminiszter úrnak arról, hogy a Magyar Rokkant Segélyző és Nyugdíj Egyesület tagjai többször felhívták illetékesek figyelmét az Egyesületben előfordult eseményekre, amelyek sok ezer kisexisztenciát fosztottak meg jogos igényeitől és eddig még megfelelő intézkedés nem történt? 2. Van-e tudomása a m. kir. belügyminiszternek arról, hogy az Egyesület pénzén, mel;y pénzek a kisemberek filléreiből tevődtek össze, olyan spekulációk < folytak, amelyek az egyesület működését jogos kritika tárgyává tehették? 3. Van-e tudomása a m. kir. belügyminiszter úrnak arról, hogy ezen Egyesület kimondta feloszlását!
