Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

188 Az országgyűlés képviselőházának Ezzel be is fejezem interpellációmat. Kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék a Pest vármegye alispánjánál elfekvő és Tesényi József sükösdi főjegyzővel szemben folyamatban levő összes fegyelmi ügyeknek folytatását szorgalmazni, s az, ügyeket letárgyaltaim, mert ha ez megtörténik, akkor meg vagyok róla győződve, ez. az ember 24 óráig sem maradhat állásában. Nagyon sajnálom, hogy a belügyminiszter úr nincs jelen és nem válaszolhat. Tekintettel arra, hogy feltétlenül szükség van ezeknek a fegyelmi ügyeknek a letárgyalására, kérem a jelen nem levő belügyminiszter urat, intézkedjék Pest vármegye alispánjánál ezeknek a fegyelmi ügyeknek sürs-ős letárgyalása érdekében.(Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz a különböző áruhitelirodák és vállalatok működése tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a fővárost és az egész országot különböző áruhitel-irodák lepték el? Hajlandó-e a miniszter úr odahatni, hogy ezek a kereskedelemre káros működésüket megszüntessék? — Andaházi-Kasnya Béla s. k.« Elnök: Andaházi-Kasnya Béla képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! A kereskedelmi tárca költségvetésével kapcsolatosan voltam bátor már rámutatni erre^ a kérdésre, akkor azonban csak nagyjából érintettem ezt a dolgot. Szükségét érzem, hogy^ rámutassak ezeknek az áruhitel-irodáknak ténykedésére. Ezek az irodák, sajnos, gombamódra kezdenek szaporodni Budapesten és olyan mértékben kezdik ténykedéseiket kifejteni, hogy annak minden embert aggodalommal kell eltol tenie. Ha az igen t. miniszter úrnak meg méltóztatik nézni ezeknek az irodáknak működését, amelyek A. B. C, Avéka, Erka, Polgári Gazdasági Szövetkezet, Bizalom, Takarékosság stb. címek alatt indultak meg, meggyőződhetik róla, hogy ezek igen nagy propagandát fejtenek ki, bizonyos üzleteket reklámoznak, füzeteket osztogatnak, a vidéken ügynökökkel dolgoznak és igyekszenek minél nagyobb mértékben hatókörüket kiterjeszteni. Ezeknek működését végtelenül károsnak tartom azért, mert nemcsak a kereskedelmet teszik tönkre, de a vevőknek körülbelül 95%-át kitevő fixfizetésn alkalmazottakat is, egyúttal lehetetlenné teszik az úgynevezett szabott ár kialakítását és általános drágulást is idéznek elő. Volt alkalmam beszélni a mostani költségvetés tárgyalása alatt a pénzügyminiszter úrral és megkérdeztem őt, mi az álláspontja. A pénzügyminiszter úr maga is aggályát fejezte ki ebben a tekintetben, nem szívesen látja az irodákat és ő is szükségesnek tartja, hogy valami intézkedés történjék. Igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét ezekre az áruhitel-irodákra azért is, mert ha ezek az irodák tényleg hitelt nyújtanának, tehát forgófőkét hoznának, ha tehát hozzájárulnának a 2 23. ülése 1937 június 2-án, szerdán. gazdasági élet felvillanyozásához, és egyidejűleg olyan rizikót vállalnának, amely gazdasági ténykedésnek volna minősíthető, akkor vitatható volna beszédem jogossága. A jelen esetben azonban az a helyzet, hogy az áruhitelirodák nem önmaguk nyújtják a hitelt, hanem a kereskedők vagyonából, ők csak információkat végeznek és inkasszóval foglalkoznak. Ök azt állítják ugyan, hogy ténykedéseik^ nem károsak, sőt ellenkezőleg, mert megindítják a kereskedő és a vevő között a vásárlást. Ez azonban igen kétes értékű magyarázat, mert borzasztó drágán fizettetik meg az árut. Ha megnézzük, azt látjuk, hogy ez a tevékenység körülbelül 23—25%-os emelkedést jelent az áraknál, amit ma nem lehet elbírni, mert ez erősen fokozza a drágaságot. Én tehát nem tartom megengedhetőnek ezt a tevékenységet. Igen t. miniszter úr, meg kell még jegyeznem azt is, hogy ezek az irodák azt hirdetik, hogy szabott árral dolgoznak, tehát egy haj• zálíal sem drágább az, ha valaki ezekkel a füzetekkel vásárol. Ha azonban valaki bemegy egy ilyen üzletbe és készpénzen vásárol, mindjárt ikiderül a tévedés. A miniszter úrnak megmutathatok legalább 30—40 levelet, amelyeket első felszólalásom után kaptam s ezekben a vevők maguk elmondják, hogy amikor bemennek az üzletbe, elkezdenek alkudni, megalkusznak és amikor a füzettel kívánnak vásárolni, a kereskedő azt mondja, hja, így nem adhatom, én azt hittem, hogy készpénzen tetszik vásárolni. Igaz. hogy ezek most panaszt tesznek az áruhitel-irodánál és az igyekszik ^is korrigálni a dolgot, ímert hiszen ezer pengőig menő pönálét tétetnek le a kereskedővel és tényleg megbírságolják, ha drágábban adja az árut. De mivel ezzel a kereskedőt arra kényszerítik, hogy a maga tisztességes^ rezsijét, a maga tisztességes hasznát felszámítsa, a következmény az lesz, hogy automatikusan megdrágul az áru és amikor készpénzzel jön egy vevő. a kereskedő nem tudhatván, hogy az illető készpénzért vagy a hiteliroda útján fog-e vásárolni, kénytelen a magasabb árat beállítani, mert nem^ teheti ki magát annak, hogy a vevő alkudozásba bocsátkozzék. Most méltóztassék megnézni, milyen rezsivel dolgoznak ezek az irodák. Először is a kereskedő 11%-ot iád le az áruhitelirodának, 3, illetőleg 4% úgynevezett kezelési költséget számítanak fel a vevőnek, tehát az áru máj 4%-kal megdrágul. Ebből a 4%-ból 3% kezelési költség, 1%-ot pedig dubiózus követelések kártalanítására használnak fel. Ezzel tehát bebizonyítottam, hogy itt 4%-kal drágul az áru. A kereskedőnek meg kell kapnia a 11 százalékot, amit lead, de a kereskedőnek még mással is kell kalkulálnia. Nem biztos ugyanis, hogy a kereskedő 4 vagy 6 hónap múlva megkapja-e a pénzt, mert ha az inkaszszó nem sikerül a kereskedő számára, megtörténhetik, hogy csak egy esztendő múlva jut a pénzéhez, mert el kell ismerni, (hogy az inkasszó'irodák minden csíekély fizetőkészségre jelentkeznek, nem •• perelnek akkor sem, ha csak 2—3 pengős részleteket kapnak. Ez azt jelenti, hogy a kereskedőnek egy esztendei tőkeveszteségét valami módon be kell kalkulálnia. Azonkívül van még egv dolog. Az áruhitel irodáknak is van kalkulációjuk és arra nézve, hogy hogyan kalkulálnak, leszek bátor majd később rámutatni. Igen t. miniszter úr, a kereskedő nem kalkulálhat olyan kereskedői haszonnal,, hogy ezeket a rezsiket még elvállalhassa, ha viszont tisztessé-