Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. haséin hangoztatja, ezzel szemben é Pesti Napló május 27-i számában reflektált. (Folytonos zaj a baloldalon. —• Elnök csenget. — Petro Kálmán: Halljuk a Pesti Naplót!) Friedrich István cikkére, amelyet az iparügyi tárca előadójának lemondásával kapcsolatban írt. Ebben a reflexióban az igen t. képviselő úr egyrészt védekezik, másrészt vádol. Vádolja a kormányt — szóról szóra akarom '. a cikket idézni — (olvassa); »Ha vannak hibák, ;x kormány felelős azért, — ebben teljesen igaza van — amely tűrte ezeket, és nem járt el azokkal szemben, akik elkövették. Azt mondja azonban továbbmenőleg (olvassa): »Igaza van kétségkívül Friedrich Istvánnak abban, hogy a tőke és az ipar minden kiállása, nem egyszer láttuk — itt nemcsak Knob Sándor esetére céloz — hasztalan és hiábavaló, hogyha a kormányzat nem hangadó a fékezés terén és ha nem akad ilyen esetben illetékes miniszter, aki ugyanazon nyilvánosság előtt, ahol a nyilatkozatok és a gyanúsítások elhangzanak, azokat megfelelő adatokkal és haladéktalanul meg is cáfolja.« (Zaj a baloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Otromba állítás, nem is érdemes megcáfolni. — Kun Béla: A szeszkartelt kell megfékezni, nem pedig bennünket. — Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Horváth Zoltán: Mit szól hozzá Knob Sándor? — Rakovszky Tibor: Majd írnak egy ellencikket! — Gr. Festetics Domonkos: Nem éri meg!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Klein Antal képviselő urat kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Klein Antal: A magam részéről ezzel kapcsolatban vagyok bátor Fellner Pál t. képviselőtársam felszólításának eleget tenni. Azt mondja, hogy állandóan adatokkal támadják őket és ők hiába cáfolják, (Czirják Antal: Az ellencikk még nem jelent meg az újságban! — Gr. Festetics Domonkos: Nem is fogjuk olvasni, nem kell minden piszlicsár dolgot megcáfolni.) Az mondja t. képviselőtársam, hogy a maguk részéről küzdenek adatokkal, de hiábavaló, mert nincs hangadó fékezés a kormányzat részéről s ezért nem térnek ki a harc elől. Megállapítom, hogy ők sohasem harcoltak, de mindig győztek. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Megállapítom, hogy 17 éven keresztül bármikor követelték a mezőgazdasági szeszérdekeltségek az ő jogos igényeik kielégítését, hiábavaló volt minden megmozdulásuk, jött a titokzatos kéz és minden kormányzat mellett az ipari szeszérdekeltségek kerültek ki győztesen. (Baross Endre közbeszól. — Zaj.) Nagyon jól tudjuk, Baross Endre t. képviselőtársam, hogy ez így van. Ebben a kérdésben csak a következőket vagyok bátor állítani. Állítom azt, hogy aiz újabb időkben igen sokat szidott liberális rendszer volt az, amely az 1888-ik, 1899-ik, 1908-ik évi különböző törvényekben a szeszkérdést olyképpen rendezte, hogy ezen rendezésen vörös fonálként húzódik végig az a gondolat, hogy a szesztermelést a mezőgazdasági ipar, a mezőgazdaság számára kell átadni. Ezért megváltás, kártalanítás mellett átadták a nagyipari szeszgyáraknak adott kontingensek egy részét a mezőgazdaságnak. Az úgynevezett keresztény nemzeti kisgazda irányzatnak kellett később jönnie, amely az 1921. évi XLL tc.-ben Hegedüs Lóránt főprotéktorátusa alatt mindent visszaadott az; ipari szeszérdekeltségeknek, amit valamikor kártalanítás mellett elvettek tőlük. (Mocsáry Dániel: Akkor a képviselő úr még nem volt képviselő?) Hála Isten, nem vagyok még annyira öreg, hogy már akkor képviselő lettem volna. (Derültség. — Mocsary Dániel: úgy értem, hogy 1921-ben nem volt képviselő?) Nem voltam képviselő. (Mocsári Dániel: Mert megnéztem a naplót, hogy kik szóltak hozzá a szeszkérdéshez... — Zaj. — Ernszt Sándor közbeszól.) Ezzel szemben azt mondja igen t. képviselőtársunk a Pesti Naplóban, hogy ők tulaj donképen harcolnak. Állítom azt, hogy az 1921-ik évi törvényben, amidőn a régi liberális korszak által'kártalanítás mellett elvont szeszkontingenst visszadták nekik, a mezőgazdasági szeszipar 192.000 hektóját leszállították 160.000-re, a nagyipari sízeszvállalatok szeszkontingensét pedig 56.000 hektoliterről felemelték 86.000 hektoliterre. Nagy nemzeti ajándékot kaptak ezzel, de amint a képviselő úr mondja nagyszerű cikke végén (olvassa): »igaza van gróf Apponyi György képviselőtársamnak, aki legutóbbi parlamenti beszédében azt mondta, hogy mindenki olyan vagyonelvételt hirdet, amelybe az ő vagyona nem esik bele, Fellner Pál és társai, a nagyipari szeszgyárak olyan értéket kaptak, amelyet a mezőgazdasági szeszgyáraktól vettek el. Ezenkívül éppen a keresztény nemzeti és kisgazda uralom alatt a nagyipari szeszgyárak egymásután a következő előnyökben részesültek. Éveken keresztül vámmentes melaszból főzhettek; legutóbb Fabinyi pénzügyminiszter úrnak, semmikép nem tudva védekezni ellene, el kellett ismernie, hogy a kormányzattól 300 vágón cukrot kaptak csak ők egyedül. Továbbmegyek, tavaly egyedül és kizárólag külön fuvarkedvezményt kapott cukorrépája szállítására két nagyipari szeszgyár, a Fellner- és a Léderer-gyár. Midőn a 33-as bizottságban ezt szóvátettem, el kell ismernem, Marschall államtitkár úr intézkedett, úgyhopv a reparáció erre vonatkozólag megtörtént. Midőn tehát a mezőgazdasági szeszipartól egymásután vonták el a kereteket és a kontingenseket, a bonifikáeiókat és mindazokat az előnyöket, amelyek a liberális korszakban rendelkezésükre álltak, akkor kérdem, a nagyipari szeszgyárak milyen jogon követelhetik a maguk részére aizt, hogy a kormányzat legyen hangadó azoknak a jogos kifogásoknak és kritikáknak fékezésében, amelyek jobb- és baloldalon egyformán elhangzanak. Mert a kormánynak csak igazságos ügyet szabad védenie. T. Ház! Rátérek most ezzel kapcsolatban a borkérdésre. Ha itt talán szembe is kerülök az igen t. barátaimmal, — kijelentem azt is, hogy érdekelt vagyok, van szőlőm és borom — mégis ki kell mondanom, hogy a borkérdést a szeszen keresztül rendezni és megoldani nem lehet, ez ki van zárva, bár állandóan ezt hangoztatják. Különösen egyes szaklapok azt hiszik, hogy ez az egyedüli recept, orvosság, remedium, amelylyel az egész borkérdést meg lehet oldani. Ez évben az egész fogyasztási szeszt átvette volna a borérdekeltség, olyan nagy termés volt, hogy 2—3—4—508.000 hektóliter bornak elvonása a piacról ós szeszipari célra való felpárlása még mindig nem jelenti a kérdés megoldását. Ebben a tekintetben fel kell hívnom az igen t- kormány figyelmét arra, hogy tévesek azok a statisztikai adatok, amelyek arról szólnak, hogy Magyarországon körülbelül 360—370.000 katasztrális hold szőlő van. Ez súlyos tévedés, sokkal több, legalább 400—420.000 katasztrális hold szőlő van. Az 1929. évi törvény óta, amely tilalmazza a különböző szőlőterületeknek, különösen noha és direkt termő szőlőkkel való betelepítését, az egész vidéken láthatóan napról-napra történik ilyen telepítés. A szőlőtelepítés csök-