Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházénak 22 ön gyára és a Léderer és Leipziger gyár kapott fuvarkedvezményt. Rátérek most a harmadik dologra. Európában más államok is vannak, amelyekben nem agrártöbbség ül a parlamentben, itt van például Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelor(szág és Németország, ahol, mint a miniszter úr is nagyon jól tudja, mindenütt be van vezetve az árdifferenciálódás. Ausztriában 33%kal, Csehszlovákiában 30%-kai, Lengyelországban 25%-kai többet kap a mezőgazdasági szeszgyár az ő term elvlényeiért, mint az ipari, éppen azért, mert drágábban termel. Azt hiszem, .mindazokban, amiket itt felsorakoztattam, bőséges cáfolatát láthatják annak, amit Fellner Pál t.. képviselőtársam az előbb elmondott. Ismételten hangoztatom: nem tudom, hogy a határozati javaslatban végeredményben mit sérelmez., de hogy .az 1921 : XLI. te. módosítandó s azt egyszer ide kell hozni, az tény, mert ez olyan sérelem, amely ellen 17 éven keresztül hiába küzdöttünk éppen azokban az időkben, amikor a t. képviselő úr és az az érdekeltség, amely mögötte ül, mind a kilenc nagyipari szeszgyár konokul ragaszkodott ehhez s nem voltak hajlandók soha egy fillérnyi engedményt sem adni a mezőgazdasági szesziparnak, amely sokkal súlyosabb és nehezebb viszonyok között volt kénytelen termelni, mint önök. Ezt a két társaságot egy házasságra kényszerítették, amely nem szerelmi, hanem érdekházasság volt. Ha azonban erre kényszerítették, akkor ne legyen minden jog az egyik félnél és minden kötelesség a másik félnél. (Zaj.) Nem hangulatkeltés céljából, hanem jogos érdekből követeli a mezőgazdaság a maga számára, hogy ebben a kérdésben végre rendet teremtsenek. Benne volt ez Gömbös Gyula 95 pontjában és benne van a Darányi-kormány programmjában is. Bizonnyal átgondolták, hogy miért vették bele a szeszkérdés rendezését, s az 1921. évi törvény módosítását. Ha a kormány nem lett volna meggyőződve arról, hogy egy igazságtalan ügyet igazságosan rendezni kell, akkor nem 'hiszem, hogy ezt napirendre merte volna tűzni. Mi az ellenzék részéről ebben a kérdésben csak az igazságos rendezést követeljük, anélkül, hogy mások jogos érdekeit sérteni akarnók. (Gr. Festetics Domonkos: Mi is ezt követeljük!) Elismerjük, hogy a nagyiparnak itt missziója van, .amelyet becsülettel, tisztességgel. (Kun Béla: De túl nagy haszonnal.) teljesíthet. A magyar szesznek a külföldi piacokon való elhelyezését, kiváló minősége fenntartásának f feladatát a nagyipari szeszérdekeltségek kétségkívül elismerésreméltóan teljesíthetik. A .magunk részéről az ő érdekeiket ebben a vonatkozásban nem akarjuk sérteni, de vissza akarjuk szorítani tevékenységüket arra a, térre, amely téren tevékenységet kifejteni hivatottak. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Az általuk eddig élvezett busás hasznú üzleteket pedig elsősorban a mezőgazdaságnak és a mezőgazdákból létesített szövetkezeteknek akarjuk biztosítani. (Taps a baloldalon és a középen.) Az általam előadottakkal nem gróf Károlyi Viktor indítványát akartam védeni, az ellene^ intézett támadással szemben, hanem az igazságnak akartam szószólója lenni, .szemben azokkal a bátor kijelentésekkel, amelyeket Fellner Pál t. képviselőtársam a nagyipari szeszérdekeltségek érdekében előadni bátor volt. A magam részéről kérve kérem az igen t. pénz- ' ?. ülése 1937 június 2-án, szerdán. 157 ügyminiszter urat, hogy minél előbb hozza ide az 1921. évi törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, amelynek törvényerőre emelésével a iszeszkérdést igazságosan, becsületesen, a közérdeknek megfelelően fogjuk, rendezni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kertész Miklós képviselő urat illeti a szó. Kertész Miklós: T. Ház! Tekintettel a vita előrehaladott stádiumára és azért is, hogy a t. pénzügyminiszter úrnak alkalmat adjak arra, hogy néhány általam felvetendő kérdésre válaszoljon, csak távirati stílusban leszek bátor felhívni a .figyelmét néhány fontos kérdésre. Az első kérdés az alkalmazottak kereseti adója, illetőleg külön adója. Ez a kérdés megérett arra, hogy végre valahára döntő kijelentések, döntő elhatározások történjenek e tekintetben. Ebben a pillanatban nem próbálok érveket keresni ennek a túlhaladott, túlzott adónemnek megindokolására, csak arra kérem a t. pénzügyminiszter urat, gondoskodjék arról, hogy a magánalkalmazottak 250%-os kereseti adó pótléka, ha nem is az egész vonalon egyszerre, de fokozatosan megszüntettessék. Amint már a múlt alkalommal utaltam rá, az érdekeiteknek semmi kifogásuk nincs az ellen, ha az adókulcsot magasabb fizetési kategóriákban mostani magasságában méltóztatnak meghagyni, vagy esetleg emelni méltóztatnak, de különösen a kis- és középfizetésű rétegek adója feltétlenül redukcióra szorul, mert ez a redukció egy komoly fizetésjavítással érne fel. Fel akarom hívni ezzel a kérdéssel kapcsolatban a miniszter úr figyelmét arra is, hogy a kereseti adó elól mentes minimumot véleményem szerint 80 pengőről 120 pengőre kellene emelni. A80 pengős adómentes minimum nemcsak azt jelenti, hogy felesleges módon terhelik meg az alacsonyabb fizetéseket, de valóságos akadálya ez annak, hogy az alkalmazottak nagy része a 80 pengős fizetési nívót átugorhassa, azon átjuthassam hiszen ebben az esetben már adó alá esik és amit nyer a réven, azt elveszíti a vámon. Hangsúlyozom, hogy a jövedelmi adót voltaképen a legigazságosabb és leghelyesebb adónemnek tartom, a jövedelemmel arányos és igazságos teherviselés gondolatánál fogva, de a magánalgalmazottak középfizetésű rétegeinél az adótételek revizióra szorulnak és főképen szükség van arra, hogy a levonható tétetek körét bővítsék, hogy a levonható költség tételeket, mint például utazási költségeket. munkahely megközelítésének költségeit, olyan rezsinek tekintsék, amilyennek tekintenek a kapitalistákat sújtó adóknál egész csomó tételt: ha tehát ezt lehet alkalmazni a munkaadók, a vállalkozók felé, akkor ezt az elvet el kell ismerni az alkalmazottak vonatkozásában is. Egy másik kérdés, amelyre fel kell hívnom a t. pénzügyminiszter úr figyelmét, az államnak az a kötelezettsége, amely az 1928. évi XL. te. 165. C-ából folyik s ez: a társadalombiztosítási tartalékokhoz való hozzájárulás. Azért teszem ezt a kérdést itt szóvá, mert információm van arról, hogy a belügyi tárca költségvetésének összeállításánál az illetékesek kísérletet tettek arra, hogy a tárca költségvetésébe^ ezt az összeget — 4 millió pengős évi hozzájárulásról van szó — felvegyék, a felsőbb cenzúránál azonban ez a törekvés elakadt. Nem látom sehol sem a magyar állam függőadósságainak kimutatásánál azokat a nagyoni 3e-