Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházának 2í Elnök: Fellner képviselő úr 'beszédideje le­járt. Szólásra következik? (Folytonos zaj.) Szeder János jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Képviselőház! Nem vagyok hivatott arra, hogy gróf Károlyi Viktor kép­viselőtárs amat^ aki szintén az egységes párt­hoz tartozik és Fellner képviselő úrral egy párton vian, (Kun Béla: Tűz és víz egy pár­ton!) én védjem meg azokkal a támadásokkal szemben,^ amelyek az előbb felszólalt Fellner Pál t. képviselőtársam részéről itt elhangzot­tak. Azt hiszem, ha az egységes párt (Drozdy Győző: Nemzeti egység pártja!) és annak ve­zetője, Fabinyi pénzügyminiszter úrral együtt, az összes benyújtott határozati javaslatok kö­zül egyes-egyedül gróf Károlyi Viktor t. kép­viselőtársunk határozati javaslatát tartotta helyesnek és bölcsnek elfogadni, (Fellner Pál: A határozati javaslatot, de nem azt, amit gróf Károlyi Viktor mondott! Ez két dolog!) Akkor valószínű, hogy az az egységes párt, (Haám Artúr: Nemzeti egység, nem egységespárt! — Felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldalon: Az ugyanaz! — Haám Artúr: Keresztény nemzeti egység pártja! — Kun Béla: Jól van!) amely­hez gróf Károlyi Viktor képviselőtársam tar­tozik, Fabinyi pénzügyminiszter úr és a több­ség illetékes fórumai meggondolták, hogy az a határozati javaslat, amelyet elfogadtak, ha törvényjavaslat formájában valóban a Ház elé kerül, keresztülvihető-e akként és olyan mó­don, hogy ne sértsen országos és nemzeti érde­keket, hanem ellenkezőleg, sérelmeket orvosol­jon. (Fellner Pál: A határozati javaslat nem az, amit Károlyi Viktor gróf tegnap mondott! Két különböző dolog!) . Elnök: Fellner képviselő urat kérem, hogy szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Klein Antal: Hogy mit mondott gróf Ká­rolyi Viktor és^ mit méltóztatott itt cáfolni, ennek vitájába ismét nem avatkozom bele, in­tézzék el az urak pártjában ezt a kérdést. (Zaj. — Drözdy Győző: Hagyjátok a szeszeseket! Most egy másik szeszes beszél! — Elnök csen­get.) Kijelentem azonban, hogy az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, e kérdésben igenis helyesli és elfogadja gróf Károlyi Vik­tor határozati javaslatát és kéri annak keresz­tülvitelét. (Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Azokkal az érvekkel szemben, amelyeket Fellner Pál képviselőtársunk itt előhozott, le­szek^ bátor itt néhány rövid mondatban rámu­tatni, — és hogy úgy mondjam, ezeket az érve­ket megcáfolni — hogy igenis az egész nyil­vánosság, az egész parlament előtt igazoljam, mi az igazság ebben a harcban, amely immár 17 év óta folyik a nagyipari érdekeltség és a mezőgazdasági szeszérdekeltség között. Elisme­rem, amint t. képviselőtársam mondotta, na­gyon sokan anélkül, hogy értenének a dolog­hoz, talán bizonyos hangulatkeltés céljából is hozzászólnak ehhez. A magam részéről minden­esetre ugyanazzal az objektivitással, amelynek a képviselő úr iparkodott itt eleget tenni, aka­rom ezt a kérdést megvilágítani. Azzal kezdem, amit az igen t. képviselő úr mondott, hogy t. i. a, szeszérdekeltség bizonyos nemzeti missziót teljesített volna, amikor állás­talan diplomások elhelyezésének lehetőségét biztosította. Ezzel méltóztatott kezdeni. (Fell­ner Pál: Az ipar egyik hivatásának minősítet­tem! Minősítem most is!) — Zaj.) Legyen sza­bad feltennem egy kérdést: hány állástalan diplomást méltóztattak elhelyezni? (Fellner Pál: Az én vállalatom tizenkettőt! — Zaj.) '. ülése 1937 június 2-án, szerdán. 155 Elnök: Kérem képviselő úr, az állástalan diplomások kérdése nem tartozik ide. (Dinnyés Lajos: De hozzátartozik! Megmagyarázza! — Zaj.) Dinnyés képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnökkel ne vitatkozzék! (Patacsi Dé­nes: A kis szeszfőzőket egyik sem védi? — Dinnyés Lajos: Talán Patacsi védi? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Klein Antal: Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a következő kérdésre. T. képvi­selőtársam egymásután felsorakoztatva a múlt törvényeit, azoknak indokolásával iparkodott igazolni, hogy nekik, a nagyipari szeszgyárak­nak igazuk van, mert sem az 1888 : XXIV. te, sem az 1898 : XII. te, sem pedig az 1908 : XXI. te. erről nem intézkedett, sőt ellenkezőleg — mint méltóztatott felolvasni — elismerte a nagyipari szeszgyárak fontosságát és azok fenntartásának szükségességét. (Zaj a balolda­lon.) Ezzel szemben én állítom, hogy ez a há­rom törvény — tehát a múltnak mindezek a, törvényei — erről a kérdésről intézkedett , és ezeken a törvényeken vezérfonálként húzódik végig az akkori törvényhozóknak az az inten­ciója, hogy igenis, a szesztermelés és a szesz­gyártás kizárólag a mezőgazdasági iparnak tartandó fenn. (Kun Béla: Vagy agrárország vagvunk vagy nem! — Fellner Pál: Az is me­zőgazdasági ipar, csakhogy nem privilegizált! Bocsánatot kérek, képviselő úr, arról volt szó, hogy kártalanítás mellett kell az akkori kontingenst a nagyipari szeszgyáraktól el­vonni és az újonnan létesítendő mezőgazda­sági szeszgyáraknak juttatni. (Ügy van! bal­felől. — Zaj. — Drozdy Győző: Mind haza : beszél!) Természetesen fennmarad a nagyipari szeszgyárak fenntartásának szükségessége, de arra a térre szorítva. — amire nagyon helye­sen mutatott rá beszéde végén t. képviselőtár­sam — amely hivatása kell, hogy legyen és maradjon a nagyipari szeszgyáraknak: a de­hidrálás. a denaturálás, az exportszeszgyártás tekintetében és más vonatkozásokban. T. képviselő úr, nagyon jól tudom, erre azt méltóztatik mondani, hogy így rentábilisan élni, fennmaradni a nagyipari szeszgyárak sem képesek. (Fellner Pál: Nem rentábilisan, hanem sehogysem!) Ezt megcáfolja az, amit a különböző törvényeket felsorakoztatva el méltóztatott itt mondani. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Bizonyos, hogy 1908 óta a nagyipari szeszgyáraktól fokozatosan egymásután kárta­lanítás mellett megvonták a kontingenst. (Fell­ner Pál: önöktől, a mezőgazdasági szeszgyá­raktól éppen úgy! TTj gyárak részére!) A kár­talanítást megkapták és 1921;ben, miikor Hegedüs Lóránt jött, a felvett kártalanítás mellett a felemelt kontingenseket úira megkapták. Úgy-e igaz? {Nagy zaj. — Fellner Pál: Nincs is kontingens! — Elnök csenget.) 1921-ben Magyarországon az volt a helyzet, hogy a nagyipari szeszgyárak kontingense — nagyon helyesen méltóztatott mondani, hogy kontingens és keret az kettő — 56.000 hektoliter volt, a mezőgazdasági szeszgyáraké pedig 192.000 hektoliter. Hegedüs Lóránt bölcs intéz­kedése az 1921-es törvényben akként szólt, hogy a mezőgazdaságtól elvett, úgyhogy ott maradt 160.000 hektoliter, a nagyipari szeszgyárak kon­tingensét pedig 80.000 hektoliterre emelte fel. (Zaj. — Fellner Pál: Nem kontingens, hanem keret! — Rajniss Ferenc: Mindegy! Az a kér­dés, mennyit kerestek!) A nagyipari szeszgyá­rak felvették az összeget, megkapták a kárta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom