Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
Az országgyűlés képviselőházának 2í Elnök: Fellner képviselő úr 'beszédideje lejárt. Szólásra következik? (Folytonos zaj.) Szeder János jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Képviselőház! Nem vagyok hivatott arra, hogy gróf Károlyi Viktor képviselőtárs amat^ aki szintén az egységes párthoz tartozik és Fellner képviselő úrral egy párton vian, (Kun Béla: Tűz és víz egy párton!) én védjem meg azokkal a támadásokkal szemben,^ amelyek az előbb felszólalt Fellner Pál t. képviselőtársam részéről itt elhangzottak. Azt hiszem, ha az egységes párt (Drozdy Győző: Nemzeti egység pártja!) és annak vezetője, Fabinyi pénzügyminiszter úrral együtt, az összes benyújtott határozati javaslatok közül egyes-egyedül gróf Károlyi Viktor t. képviselőtársunk határozati javaslatát tartotta helyesnek és bölcsnek elfogadni, (Fellner Pál: A határozati javaslatot, de nem azt, amit gróf Károlyi Viktor mondott! Ez két dolog!) Akkor valószínű, hogy az az egységes párt, (Haám Artúr: Nemzeti egység, nem egységespárt! — Felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldalon: Az ugyanaz! — Haám Artúr: Keresztény nemzeti egység pártja! — Kun Béla: Jól van!) amelyhez gróf Károlyi Viktor képviselőtársam tartozik, Fabinyi pénzügyminiszter úr és a többség illetékes fórumai meggondolták, hogy az a határozati javaslat, amelyet elfogadtak, ha törvényjavaslat formájában valóban a Ház elé kerül, keresztülvihető-e akként és olyan módon, hogy ne sértsen országos és nemzeti érdekeket, hanem ellenkezőleg, sérelmeket orvosoljon. (Fellner Pál: A határozati javaslat nem az, amit Károlyi Viktor gróf tegnap mondott! Két különböző dolog!) . Elnök: Fellner képviselő urat kérem, hogy szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Klein Antal: Hogy mit mondott gróf Károlyi Viktor és^ mit méltóztatott itt cáfolni, ennek vitájába ismét nem avatkozom bele, intézzék el az urak pártjában ezt a kérdést. (Zaj. — Drözdy Győző: Hagyjátok a szeszeseket! Most egy másik szeszes beszél! — Elnök csenget.) Kijelentem azonban, hogy az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, e kérdésben igenis helyesli és elfogadja gróf Károlyi Viktor határozati javaslatát és kéri annak keresztülvitelét. (Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Azokkal az érvekkel szemben, amelyeket Fellner Pál képviselőtársunk itt előhozott, leszek^ bátor itt néhány rövid mondatban rámutatni, — és hogy úgy mondjam, ezeket az érveket megcáfolni — hogy igenis az egész nyilvánosság, az egész parlament előtt igazoljam, mi az igazság ebben a harcban, amely immár 17 év óta folyik a nagyipari érdekeltség és a mezőgazdasági szeszérdekeltség között. Elismerem, amint t. képviselőtársam mondotta, nagyon sokan anélkül, hogy értenének a dologhoz, talán bizonyos hangulatkeltés céljából is hozzászólnak ehhez. A magam részéről mindenesetre ugyanazzal az objektivitással, amelynek a képviselő úr iparkodott itt eleget tenni, akarom ezt a kérdést megvilágítani. Azzal kezdem, amit az igen t. képviselő úr mondott, hogy t. i. a, szeszérdekeltség bizonyos nemzeti missziót teljesített volna, amikor állástalan diplomások elhelyezésének lehetőségét biztosította. Ezzel méltóztatott kezdeni. (Fellner Pál: Az ipar egyik hivatásának minősítettem! Minősítem most is!) — Zaj.) Legyen szabad feltennem egy kérdést: hány állástalan diplomást méltóztattak elhelyezni? (Fellner Pál: Az én vállalatom tizenkettőt! — Zaj.) '. ülése 1937 június 2-án, szerdán. 155 Elnök: Kérem képviselő úr, az állástalan diplomások kérdése nem tartozik ide. (Dinnyés Lajos: De hozzátartozik! Megmagyarázza! — Zaj.) Dinnyés képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnökkel ne vitatkozzék! (Patacsi Dénes: A kis szeszfőzőket egyik sem védi? — Dinnyés Lajos: Talán Patacsi védi? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Klein Antal: Méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a következő kérdésre. T. képviselőtársam egymásután felsorakoztatva a múlt törvényeit, azoknak indokolásával iparkodott igazolni, hogy nekik, a nagyipari szeszgyáraknak igazuk van, mert sem az 1888 : XXIV. te, sem az 1898 : XII. te, sem pedig az 1908 : XXI. te. erről nem intézkedett, sőt ellenkezőleg — mint méltóztatott felolvasni — elismerte a nagyipari szeszgyárak fontosságát és azok fenntartásának szükségességét. (Zaj a baloldalon.) Ezzel szemben én állítom, hogy ez a három törvény — tehát a múltnak mindezek a, törvényei — erről a kérdésről intézkedett , és ezeken a törvényeken vezérfonálként húzódik végig az akkori törvényhozóknak az az intenciója, hogy igenis, a szesztermelés és a szeszgyártás kizárólag a mezőgazdasági iparnak tartandó fenn. (Kun Béla: Vagy agrárország vagvunk vagy nem! — Fellner Pál: Az is mezőgazdasági ipar, csakhogy nem privilegizált! Bocsánatot kérek, képviselő úr, arról volt szó, hogy kártalanítás mellett kell az akkori kontingenst a nagyipari szeszgyáraktól elvonni és az újonnan létesítendő mezőgazdasági szeszgyáraknak juttatni. (Ügy van! balfelől. — Zaj. — Drozdy Győző: Mind haza : beszél!) Természetesen fennmarad a nagyipari szeszgyárak fenntartásának szükségessége, de arra a térre szorítva. — amire nagyon helyesen mutatott rá beszéde végén t. képviselőtársam — amely hivatása kell, hogy legyen és maradjon a nagyipari szeszgyáraknak: a dehidrálás. a denaturálás, az exportszeszgyártás tekintetében és más vonatkozásokban. T. képviselő úr, nagyon jól tudom, erre azt méltóztatik mondani, hogy így rentábilisan élni, fennmaradni a nagyipari szeszgyárak sem képesek. (Fellner Pál: Nem rentábilisan, hanem sehogysem!) Ezt megcáfolja az, amit a különböző törvényeket felsorakoztatva el méltóztatott itt mondani. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Bizonyos, hogy 1908 óta a nagyipari szeszgyáraktól fokozatosan egymásután kártalanítás mellett megvonták a kontingenst. (Fellner Pál: önöktől, a mezőgazdasági szeszgyáraktól éppen úgy! TTj gyárak részére!) A kártalanítást megkapták és 1921;ben, miikor Hegedüs Lóránt jött, a felvett kártalanítás mellett a felemelt kontingenseket úira megkapták. Úgy-e igaz? {Nagy zaj. — Fellner Pál: Nincs is kontingens! — Elnök csenget.) 1921-ben Magyarországon az volt a helyzet, hogy a nagyipari szeszgyárak kontingense — nagyon helyesen méltóztatott mondani, hogy kontingens és keret az kettő — 56.000 hektoliter volt, a mezőgazdasági szeszgyáraké pedig 192.000 hektoliter. Hegedüs Lóránt bölcs intézkedése az 1921-es törvényben akként szólt, hogy a mezőgazdaságtól elvett, úgyhogy ott maradt 160.000 hektoliter, a nagyipari szeszgyárak kontingensét pedig 80.000 hektoliterre emelte fel. (Zaj. — Fellner Pál: Nem kontingens, hanem keret! — Rajniss Ferenc: Mindegy! Az a kérdés, mennyit kerestek!) A nagyipari szeszgyárak felvették az összeget, megkapták a kárta-