Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

154 Az országgyűlés képviselőházénak ê adatra nézve, amelyet itt felhoztam, igazolást és alátámasztást szolgáltatni annak, aki aziránt nálam érdeklődni szíves lesz, mert nekem nincs nagyobb kívánságom a rámháruló felelősség tudatában és akkor is, ha népszerűtlen a feladatom, mint az, (hogy ezt a kérdést lehetőleg mindnyájan tisztán, de igazán tisztán lássuk. (Helyeslés.) Amikor ezeknek a cukorrépaszerződéseknek a megkötéséről volt legutóbb szó, akkor ismételten megint azt a bizonytalan helyzetet állították elénk, hogy az ipari szeszgyárakat megfogják rendszabályozni. Elvégre nyílt veszte- ' ségbe mi sem fogunk belemenni és így a répaszerződések megkötését függőben akartuk tartani, amíg a helyzet tisztázódik. (Itajnisis Ferenc: Óriási!) A pénzügyminiszter úr részéről megnyilvánult egy douce violance abban a/< irányban, de külön intervenció merült fel a mezőgazdasági kamarák részéről is, hogy megkössük ezeket a répaszerződéseket. Lossonczy t. képviselőtársam tegnap, itt mondott igen érdekes beszédében a cukorrépatermelés kiterjesztését sürgette. Hát lehetséges az, hogy amikor a nyersanyagokat le kell kötni, akkor szükség van az ipari szeszgyárakra, amikor pedig ezeknek a nyersanyagoknak a feldolgozására kerül sor, akkor a nemzet testén rágódó féregnek tekintsék azokat? (Kun Béla: Amikor a 300 vágón cukrot kapták exportra! — Zaj.) Az egészen más dolog volt. Nem hiszem, hogy rá^ tudok most erre térni, de ha időm marad, rátérek erre is. Ez egy három évvel ezelőtti eset. Furcsa, hogy a magyar mezőgazdasági szeszgyárak részéről így vannak beállítva az ipari szeszgyárak, amelyek olyan termelőnek a nyersanyagát dolgozzák^ fel, aki véletlenül nem részese a mezőgazdasági szeszgyártás privilégiumának. {Folytioyios zaj '& baloldalon és a középen.) Amidőn a répaszerződésekről beszélek, egyszersmind rávilágíthatok egy másik sokat vitatott kérdésre is és ez a mezőgazdasági és az ipari szeszgyárak termelési költségei közötti állítólagos differencia. (Dinnyés Lajos: Keresnek, ez a lényeg!) Amikor az ipari szeszgyár a széles rádiusban elhelyezkedő termelők cukorrépáját dolgozza fel, ajkkor ugyanazt a nyersanyagot dolgozza fel, mint a mezőgazdasági szeszgyáraknak nagy része, azzal a különbséggel, hogy az ipari szeszgyár nyersanyagköltsége drágább, mert az ipari szeszgyárnak vasúti fuvart kell fizetnie, holott a mezőgazdasági szeszgyár vasúti fuvar fizetése nélkül kapja a saját termelte cukorrépáját és ha a maj melaszárakat méltóztatnak megnézni, azt méltóztatnak látni, hogy azok még a cukorrépa áránál is drágább nyersanyagköltséget jelentenek. Voltak évek, amikor valamivel kisebb volt melaszból a nyersanyagköltség, volt idő, amikor valamivel nagyobb volt, de nagy átlagban azt lehet mondani, — és e tekintetben ismételten felajánlottam a számszerű bizonyítást is — hogy az ipari szeszgyáraknak és a mezőgazdasági szeszgyáraknak az előállítási, költségei körülbelül egyformák. (Mozgás a szelsőbaloldalon.) Annak jellemzésére, hogy ezt a kérdést hogyan és miként lehet beállítani politikai szempontból, annak az objektivitásnak hiányával, amely itt a kérdés szakszerű megvizsgálásához szükséges volna, legyen szabad rámutatnom arra, hogy Matolcsy Mátyás t. képviselőtársamnak, aki különben igen kitűnő tudós, van egy tanulmánya, amelyet a szeszkérdésről írt és amelyben azt mutatta ki, hogy 23. ülése 193t június È-àn, szerdán. az ipari szeszgyáraknak haszon és tőkeszolgálatra hektoliterenként bizonyos összeg marad, amely összehasonlítva a szeszgyárak által tényleg elért bruttó bevétellel, nagyobbnak bizonyult, mint az egész bruttó bevétel. Nyilvánvaló, hogy olyan megfontolások alapján történtek ezek a számítások, amelyek nem helyesen világítanak rá a kérdésre. (Rajniss Ferenc: A szakszerűségbe megy tönkre az ország!) T. Ház! A rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt egyes sokat vitatott részletkérdésekre most nem tudok kitérni. (Dinnyés Lajos: Nagy kár! A 300 vágón cukor!) Alkalmat fogok találni arra, hogy ezekről is szóljak. Nem szeretném azonban szó nélkül hagyni azt a tévesi beállítást, mintha az ipari szeszgyáraknak egyedüli rendeltetése csak ez, a mezőgazdasági szeszgyártással egyébként egyformán fontos rendeltetés volna. Az ipari szeszgyáraknak ezen túlmenően az a rendeltetétük is, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak által termelt szeszt összegyűjtsék, raktározzák, finomítsák, exportálják, (Zaj a baloldalon.) hogy gyártmányuk elsőrendű minőségét a közösség szolgálatába állítsák; méltóztassék tudomásul venni, hogy a magyar szesznek az egész világpiacon vezető szerepe van. Ha mindez megszűnnék, vagyis ha az ipari szeszgyárak megszüntettetnének. vagy olyan helyzetibe hozatnának, hogy veszteséggel legyenek kénytelenek termelni, — ami szintén a termelés megszűnését jelentené — akkor természetszerűen mindezek a mellékszolgáltatások is megszűnnének és megszűnnék az az állapot, amelyet egyik t. képviselőtársam, aki mezőgazdasági szeszgyáros,, úgy jellemezett, hogy ez a mai állapot olyan, mint egy automata, amelyben fent bedobják a szeszt és lent kihúzzák a pénzt. (Zaj.) Méltóztatnak tudni, hogy a mai körülmények közt, amikor értékesítési bajaink éppen elegendők, akár a mezőgazdasági, akár az ipari üzemeknél, mit jelent egy olyan konstrukció, amely ezekkel a szavakkal jellemezhető. (Zaj a baloldalon és a középen.) Végül rá kell mutatnom az e helyütt részletesen tárgyalni nem kívánt honvédelmi szempontokra is, azokra a feladatokra, amelyek az ipari szeszgyárakra ezzel kapcsolatban hárulnak. (Kun Béla: Ha mindez így van, akkor miért kell az új szesztörvényl? — Zaj. — Elnök csenget.) Az idő rövidsége miatt nem beszélhetek most már a borkérdésről. Ezzel kapcsolatban csak azt akarom mondani, hogy a kérdést égetően fontosnak tartom magam is és hiszem, hogy lehet olyan megoldást találni, hogy ez a kérdés más termelő ágak létének megingatása nélkül kielégítő módon legyen rendezhető. (Dinnyés Lajos: Mit keresett a szeszkartel! — Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. (Dinnyés Lajos: Rosszabbítunk ! — Helyeslés és zaj.) A házszabályok szerint nem lehet. Fellner Pál: Ha t. képviselőtársaimat, akik beszédemnél jelen voltak, vagy akik távol vannak, ebben a kérdésben bármi adat érdekelné, (Felkiáltások a baloldalon: Itt, nyilvánosan! — Fábián Béla: Az appropriációnál, ott lehet beszélni!) Elnök: Kérem Fellner képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Fellner Pál: ...mindenkor, minden tekintetben rendelkezésükre állok és hiszem, hogy ha többet tudnánk egymással érintkezni, sok kérdést helyesebb megvilágításban látnánk.