Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-223
134 Àz országgyűlés képviselőházénak 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. Kénytelen vagyok egy kis összehasonlítást tenni az adózást illetőleg és ezzel bizonyítani, hogy ebben a tekintetben csak formai változások, vannak. Ha a régi török világban a budai basának elfogyott a pénze, behívatta a defterdárt, aki tudvalévőleg nem volt török, vagyis nem volt muzulmán, hanem más vallású volt és rarivalt: mi az, üres a szekrény? Kérem, — mondotta az — mit csináljak, ha az adót — mondjuk Szolnokon — nem fizetik? Ügy? Hívasd be a bas-esauszt. Behívatta, mire ennek azt mondotta: te bas-esausz, holnap tíz katonával bemégy Szolnokra, elálljátok az utakat, vigyáztok, hogy senki ki nem menjen onnan és a defterdár majd behajtja az adót. A pasa dívánjában azonban ültek emberek, akik gyors lovakon, elnyargaltak. Szolnokra és figyelmeztették a szolnokiaikat arra, hogy holnap jön ám a defterdár a bas-csausszal, meg tíz katonával, elállják az utakat és behajtják az adót. Erre azok, akiket figyelmeztettek, rohanva kimentek a városból, maguk előtt terelték a jószágaikat és az adózás aló) kibújtak. Akiket azután a defterdár elfogott azokat levetkőztette. Azóta civilizálódott a világ, ma minden nagy vállalatnak van egy ügyvédje, aki nagyon jól ismeri azokat a rejtett utkat, amelyeken keresztül ki lehet menteni az adózás alól a vagyont és a jövedelmet és míg az egyszerű polgár nyög és görnyed az adózás súlya alatt, addig az ügyesebbek, a ravaszabbak nagyszerűen kibújnak az adózás alól. A pénzügyminiszter úr költségvetést bemutató beszédében az adómorálról is beszélt, azt mondván, hogy adómorál nélkül semmiféle .országot sem lehet fenntartani és ezért az ő főtörekvése leend, hogy az adót igazságosan munkáijaki. Ebben a munkában mi szociáldemokraták szívesen támogatjuk a miniszter urat, mert mi is azt valljuk, hogy a helyes értelemben vett^ adómorál nemcsak becsületes jövedelembevallást és pontos adózást jelent, hanem jelenti azt is, hogy a kormányzat elemi kötelessége, hogy olyan jogszabályokat alkosson, amelyeiknek alapján az adózókra a közterheket arányosan és egyenlő mértékben veti ki, nem úgy, mint ahogyan ez ma történik. Mert míg a kereskedő vagy a kisiparos a városban jövedelméből 2—10%-ig terjedő ínségadót fizet. — csak mellékesen jegyzem meg, hogy ebből az ínségadóból az ínségesek egy fillért sem látnak — addig a földbirtokos, ha falun lakfte» legyen akár egy vármegyényi birtoka is. ebből az adóból egy fillért sem fizet. (Meskó Rudolf: A földbirtokos is kiveszi részét az adózásból!) Nem bizony, kérem, mert ha a birtokán lakik, egy fillért sem fizet, hiába kételkedik: a képviselő úr. Az a kis szatócs, az a kiskereskedő,, az a kisiparos fizet 2—10% adót. (Meskó Rudolf: A földbirtokos is meg van terhelve alaposan!) Dehogy kérem. Ha a birtokán lakik, nem fizet ebből egy fillért sem. Már most nézzük tovább. Amíg az alkalmazottak minden fillére adózás alá esik. egyes adózók és jegyes kategóriák semmivel sem megokolható külön kedvezményeket elvernek. Amíg ez a helyzet fennáll, addig . a közönséget nem lohet adómorálra nevelni, A pénzügyminiszter úr külön engedményként jelentette be, hogy a köztartozások knrnaikulcsát a kormány leszállította 9%-ról 6%-ra. Ezzel kapesolaban meg kell említenem, hogy a köztartozás fogalma alá ieső fogyasztási vám után a késedelmi kamat 5%, tehát kisebb az előbbinél és a ïiagy, hatalmas szeszgyárak és cukorgyárak 4%-os fogyasztási adókedvezményt élveznek az államkincstártól, ugyanakkor, amikor a kisiparos, a kiskereskedő, a kisexisztencia 9%-os kamatot fizet^ az adóhátraléka után. Hol van itt a szociális eszme! Amikor a nagy» hatalmas gyárvállalatofcnak lehetővé teszik, hogy 4%-kal megússzák a hátralékot, a szegény embertől kivasalnak 9%-ot és ezt a 9%-os nagy kamatot most leszállították 6%-ra. A miniszter úr azt mondotta Pécsett, ahol hívei körében tartózkodott, hogy a mai körülmények között a közterheket nem lehet jobban emelni, ellenben mérsékelni kell azokat. Nagyon helyes, mérsékelni kell az adókat és a mérséklést minél előbb el kell kezdeni. Az első lépés ahhoz, hogy a költségvetést és egyáltalában adórendszerünket valamennyire is szociálisnak ítélhessük, az, hogy a miniszter ár a legradikálisabban szállítsa le a legigazságtalanabb adók egyikét, az alkalmazotti különadót. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső: Azonnal el kellene törölni! — Br. Vay Miklós: Jön a törvényjavaslat!) Egészen lehetetlen dolog az, hogy a legszegényebb réteg, az intelligens tábor legkízsákmányoltabb rétege, a magánalkalmazotti kar 250%-os különadót cipeljen akkor, amikor nála sokkal tehetősebb rétegek könnyen kibújnak az adózás alól. (Drobni Lajos: Van már rá ígéret!) ígéret van rá, mondom, a miniszter úr kijelentette, hogy hozzányúl ehhez a dologhoz, de mi nagyon jó) tudjuk, hogy mit jelent ez a hozzányúlás. A háztulajdonosok nem engem választottak meg, hogy az érdekeiket itt védelmezzem, mégis meg keli említenem, hogy a háztulajdonosok kaptak egy kis promincli-cukrot a szájukba, amennyiben a miniszter úr kijelentette, hogy a különadót valamennyire mérsékeli. Nos, 100 pengőnél ez a mérséklés — ha nem tévedek — 2.70— 2.80 pengő körül van és felmegy egészen 4 pengőig. Szóval a háztulajdonosok kaptak egy kis cukkerlit a szájukba, de egyéb nem történt. Nagyon félek attól és már előre tiltakozom az ellen, hogy a szegény magánalkalmazottakat is úgy szanálják és olyan kedvezményeket adjanak nekik, mint amilyeneket a háztulajdonosoknak adtak. Sokkal mélyebbre kell itt leszállni, meg kell szüntetni azt a lehetetlen és kirívó állapotot, hogy kiemelnek, egy foglalkozási ágat a többi közül és azt büntetésképpen 250%-os adóval sújtják. (Rupert Rezső: Nem is tudom, hogy jutott az eszükbe! Annyira igazságtalan!) Ez nem a mai pénzügyminiszter úr műve •és nem is lehet ezért a pénzügyminiszter urat felelőssé tenni, csak meg kívánom r említeni, hogy valamennyire hasonló ez a régi angol királyoknak a gyakorlatához^ akik ugyanis kis gyerekeket tartottak a saját gyermekeik mellett és ha a saját gyermekük rossz volt, akkor az idegen gyereket letérdeltették és kegyetlenül elnáspángolták, hadd lássa a saját gyermek, hogy az mennyire fáj. Itt is úgy van. A régebbi pénzügyminiszterek után még a mostani pénzügyminiszter is csak rendkívül óvatosan mer hozzányúlni a nagy vagyonok megadóztatásához, de elővették régebben a szegény magánalkalmazottakat és rájuk húztak 250%-os különadót, hadd lássa a többi adózó. hogy mennyire fáj az adózás. Nem lehet a magánalkalmazottakat így Prügelknabeknak felhasználni. Kérem, hogy a miniszter úr Pécsett tett ígéretéhez képest ne úgy járjon el, mint a háztulajdonnál, ne egy kis cukkerlit nyújtson, hanem sokkal erőteljesebben faragja le ezt