Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

100 Á.z országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. Egyébként természetesen a címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőiház ! Mindenekelőtt csatlakozom Haám Artúr t. képviselőtársaimnak ahhoz a kérésihez, hogy a kertészeti tanintézetet helyezzék el Budapestről. Ez nem is kerül a minisztériumnak költségébe, mert az intézet telkét olyan jól lelhet értékesíteni, hogy az- eladási árból egészen vígan lehet szerezni egy 3—400 holdas területet a kertészeti tanintézet céljaira. További előadni valóm a gyümölcstermeléssel kapcsolatos. Ha szédelgő feldícsérést olvasunk az újságokban, vagy pedig olyan kitekert szavakat olvasunk, amelyeket^ nèm tudunk megérteni, nem tudjuk megállapítanihogy busman szavak-e, vagy pedig más nyelv szavai, akkor bizonyosan valami növényvédelmi szer hirdetését vagy nevét olvassuk. Ezen <a^ téren igen nagy változatosság, összevisszaság van és ez olyan káros a mezőgazdaságra, hogy ezt már végre meg kellene szüntetni. Nagyon kérem 'a íöldmívelésügyi kormányzatot, hasson oda, hogy a különféle növényvédelmi szerek szigorúbban ellenőriztessenek hatékonyságuk tekintetében, azután szüntesse meg a nevek változatosságát és ha három vagy négy gyár készíti is ezeket a szereket, az azonos szerek ugyanazon név alatt menjenek ki a forgalomba, hogy a gazdaköaönség ne bolonduljon meg a töprengésben, hogy melyiket is válassza^.. Természetesen az is 'szükséges, hogy a növényvédelmi szereket előállító gyárak árpolitikájába is méltóztassék kellőképpen belenézni és beleszólni, mert hiszen ezeknek kartelje olyan árat diktál a gazdaközönségre. amely mellett még jó gyümölcstermés esetén is nehezen fizeti ki magát ezeknek a szereknek használata. Szükséges volna ezzel kapcsolatban az is. hogyha házilag: előállítható hasonló hatású növényvédelmi szerek ismertetésé és terjesztése tekintetében a földmívelésügyi minisztérium hatékonyabb munkát * fejtsen ki. Nem tndom, hogy annak a növényvédelmi irodának, amely a földmívelésügyi minisztériumban volt, vagy talán van is. milyen hatásköre van, vagy mi történt 'azzal. Azt hiszem, hogy előző években bizonyos tekintetben jó munkát fejtett és ezért kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezeknek a növényvédelmi szereknek a dolgát a jövőben úgy méltóztassék irány tani. hogy olcsó szerekhez juthassanak hozzá a gazdák és hogy ezeknek használati értékét tényleg hitelesen el tudják bírálni. A gyümölcstermeléssel kapcsolatban egy másik kérésem az, hogy szükséges volna úgynevezett növényvédelmi, gyümölcstermelési altiszteket kiküldeni a falura. Ha gyümölcsvédelmi körzeteket létesítenénk, amelyekbe egyegy ilyen alacsonyabb képesítésű — mondjuk egy vincellérrel egyenlő képesítésű — szakembert küldenénk ki, akkor azokat a nagyszerű célokat, amelyeket a miniszter úr a költségvetés indokolásában leszögezett, — a faoltásokat, « a gyümölcsfaápolást és a kártevők elleni védekezést — szépen keresztül tudnánk vinni. Minderre egy egyszerűbb, alacsonyabb műveltségű ember is meg tudná a falusi lakosságot tanítani. De legalábbis az olyan községekben, ahol nagyobb kiterjedésű gyümölcsösök vannak, szükséges volna ilyen növényvédelmi körzeti intézőket vagy altiszteket alkalmazni, A községek is hajlandók volnának ehhez hozzájárulni, s ezért kérem, tegye meg a földmívelésügyi miniszter úr azt, hogy amennyiben a községek ehhez bizonyos összeggel hozzájárulnak, ezeknek az embereknek fizetését szintén biztosítsa. Nem kívánhatjuk, hogy magasabb^ képesítésű tanárok, vagy tisztviselők végezzék ezeket a primitiv munkákat, amelyeket könnyebben meg lehet tanulni,, mert hiszen ezeknek a vincellérekével egyenlő képesítésű embereknek igen jó hasznát venné a falu népe, mivel ezek közvetlenül tudnának érintkezni az emberekkel és amellett eredményt is tudnának elérni, Bátor vagyok most tisztelettel áttérni a méhészetre. A helyzet ma az, hogy Gödöllőn van egy méhészeti munkásképző iskola, amelyet egy esztendőben hat ember végez el és kap erről oklevelet. Kész lehetetlenség a mai gazdasági viszonyok között hat emberért fenntartani egy intézetet! Itt a rendszerben kel] valamilyen hibának lennie. De nem tartom helyesnek azt sem, hogy pont Gödöllőn tartsuk fenn állandóan ezt a méhészeti iskolát. Azt hiszem, helyesebb volna időnkint az ország különböző részein elhelyezni ezt az iskolát, mert helyben jobban mennének oda az emberek. Mostanában az összes hallgatók száma 15—20 — de sokszor még ennyi sem — és végeredményben igen nagy költségbe — 15—20.000 pengőbe — kerül ennek az intézetnek a fenntartása, ami azt jelenti, hogy ennyibe kerül 5—6 méhészmunkás kiképzése is Ugyancsak a méhészettel kapcsolatban említem meg, hogy próbáltam községeimben méhészeti tanfolyamokat tartani. A földmívelésügyi minisztérium illetékes osztályában azt mondták, hogy a kaskészítés tanítására küldenek ki szakembereket. A kasrendszeren már régen túlvagyunk, ilyesmivel ne töltsük az időt, ne tanítsuk az embereket kasok fonására és az azokkal való méhészkedésre! Azt mondják, hogy rövid idő alatt, 2—3 nap alatt nem lehet korszerű méhészkedésre oktató tanfolyamokat tartani. Ha ezt nem lehet, akkor méltóztassék kevesebbszámú, de hosszabb tanfolyamot tartani, azon korszerű méhészetet tanítani és erre a népet ránevelni. A méhészet fontosságáról nem akarok beszélni, mert hiszen ezt nagyon jól méltóztatnak tudni, csak azt akarom megjegyezni, hogy a kisgazdatársadalomnak rendkívül nagy érdeke fűződik a méhészethez, és ezért azt méltóztassék jobban felkarolni. Még egy tiszteletteljes kérésem van a földmívelésügyi miniszter úrhoz a kertészettel és a gyümölcstermeléssel kapcsolatban, és ez az

: hogy méltóztassék a csomagolási tanfolyamokat a gyümölcstermelő körzetekben gyakoribbakká tenni. Nagyon jól^ tudjuk, hogy Jánoshalmán, Kecskeméten és más nagyobb központokban vannak rendkívül szépen működő ilyen tanfolyamok, de más kisebb körzetekben is, ahol gyümölcstermelés folyik, nagyon szükséges volna ezeknek felkarolása, (Helyeslés ) Elnök: Szólásra következikí Szeder János jegyző: Mózes Sándor! Mózes Sándor: T. Ház! A mezőgazdasági lakosság a fősúlyt a szántóföldi mívelésre fekteti, a kertészeti mívelést pedig teljesen elhanyagolja, már nedig a nemzeti jövedelem fokozásának a kérdése* valamint a szociális szempontok is a mellett szólanak, hogy szükség volna az extenzív gazdasági mívelésről áttérni az intenzív gazdasági mívelésre, annál