Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-222
, Az országgyűlés képviselőházának mányzatnák hatékonyabban kell ellenőriznie. (Mózes Sándor: Állami feladattá kell tenni!) Ami ezt a konkrét ügyet illeti, ne méltóztassék tőlem ebben a pillanatban választ várni, ennek az adatait át kell vizsgálnom, és ehhez képest a szükséges intézkedéseket meg fogom tenni. (Helyeslés.) Kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék a 7. címet elfogadni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik a 7. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a 7. címet elfogadja. Következik a 8. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 8. címet felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a 8. címet): Haám Artúr.! Elnök: Haám Artúr képviselő urat illeti a szó. Haám Artúr: Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a kertészettel és gyümölcstermeléssel kapcsolatos rövid beszédemet belekapcsoljam a miniszterelnök úrnak tegnap mondott nagy záróbeszédébe. Tegnap akartam felszólalni, de a vitarendezők úgy osztottak be, hogy a miniszterelnök után következtem volna. Én ezt is szívesen vállaltam, mégpedig azért, mert úgy gondoltam, hogy mint falun élő gazdaember, egészen bizonyosan fogok találni olyan ki nem merített terű letet, hogy új dologgal jöhetek a képviselőház elé. Ebben azonban csalódtam, mert a miniszterelnök úr először végigment minden szónok beszédén, válaszolt a beszédükre, azután pedig sorba vette mindazokat a dolgokat, amelyeket én vártam, hogy az általános vita során a képviselők talán megemlítenek. A miniszterelnök úr egyetlenegy dolgot sem hagyott ki, a végeredmény tehát az lett, hogy mivel minden terület lé volt tarolva, elálltam u szótól és nem beszéltem. T. Ház! A miniszterelnök úr beszédét nagy figyelemmel, szinte egész idegzetemet az ő beszédére rögzítve hallgattam végig. (Meizler Károly: így is kell! — Zaj.) Meg kell állapítanom, hogy ez a beszéd hihetetlen nagy szakértelemmel, realitással és a valóságos gazdasági élet ismeretével felépített beszéd volt, amelyre minden körülmények között lehet építeni, amely beszédben hinni lehet. Amikor a beszéd a múltra vonatkozott, akkor a miniszterelnök_ úr azt mondotta, hogy igenis, mindent teljesítettem, amit lehetett, amikor pedig atervezgetésekről szólt, akkor a beszéde magán viselte azt "a bizonyos valóság : jelleget, hogy amit itt a miniszterelnök úr kijelentett, az igenis, meg is fog történni s annak megvalósulását feltétlenül várhatjuk is. " Annak, hogy én ma mégis felszólalok, — bár először azt terveztem, hogy a felhatalma zási javaslat tárgyalásánál kérek majd szót, a tervezett tegnapi felszólalásom helyett — egy régi keletű oka van és pedig az, hogy már 1935-ben és 1936-ban kértem a földmívelésügyi kormányt, hogy Budapest szívében lévő kertészeti tanintézetet végre egyszer már méltóztassék innen kihelyezni. Ez a tanintézet a Ménesiéi ton van, körülbelül 14—15 katasztrális hold te" rületen, horribilis értéket képvisel és bár meghajlok a kertészeti tanintézet vezetősége előtt, mert nagyszerű igazgatója és nagyszerű tanári kara van az intézetnek és bár azt is állítom, hogy akik ott tanulták a kertészetet és különö222. ülése 1937 június 1-én, kedden. 99 sen a gyümölcstermelést, azokon meglátszik ennek a tanításnak a patinája, mégis azt kell mondanom, hogy ez az intézet nem felel meg céljának. Méltóztassék megbocsátani, hogy ezt mondom, de ennek a 14 holdas területnek — amely, mint említettem, egyébként nagyértékű — egy része park, a kísérleti telep tehát lényegtelen kis területen fekszik, a terület egy része be van építve. Virágcserépkertészet van ott, ahol legfeljebb elméletet, legfeljebb fajtaismét lehet tanítani, de nem várhatjuk tőle azt, hogy az onnan kikerülő kertész az életnek legyen nevelve és hogy látóköre is legyen annak a kertésznek, mert abból az egy-két fából, abból az egy-két növényből soha sem fogja mindezt megtanulni. (Meizler Károly: Ügy van! Ez nem való Budapestre!) Annál inkább is szükséges volna ennek az intézetnek kihelyezése, mert méltóztassék csak összehasonlítani a gazdasági akadémiával, nevezetesen a gazdasági akadémiából kikerülő növendék még el tud menni még belterjesen gazdálkodó uradalmakba, szakértelmet sajátíthat el ott magának, de aki a kertészeti tanintézetből, mint végzett növendék kijön, annak ilyen terület nem áll rendelkezésére. Az után a három vágy négy esztendeig tartó tanulás után ugyanis mint kész kertész elhelyezkedik a gyakorlati életben és többé nem nyílik alkalma ismereteinek gyarapítására, legfeljebb saját tapasztalatai alapján gyarapszik tudása. A legmélyebb tisztelettel kérem a földmívelésügyi kormányt, méltóztassék ezt fontolóra venni, mert hiszen előbb-utóbb úgyis be kell következnie ez intézet kitelepítésének, Budapest fejlődése ki fogja nyomni magából ezt a kertészeti tanintézetet és minél hamarabb megoldjuk ezt a kérdést, annál nagyobb eredményt fogunk elérni. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) A földmívelésügyi miniszter úr tegnap rámutatott a magyar gyümölcs vitamintartalmára, rámutatott arra, hogy milyen óriási kincs áll nekünk ebben rendelkezésünkre, hogy a mi földünk, a mi klímánk megfelel r a gyümölcstermesztésnek és versenyen kívül áll egész 'Európa területén. Vegyük csak az őszibarackot. Bocsánatot kérek, hogy az ősziibarackról beszélek, mert őszibaracktermelő vagyok. Itt 'hihetetlen lehetőség áll előttünk. Olaszországban például 4500 vágón őszibarackot termelnek, ebből 2500 vagont exportálnak. Mi, pedig a mi őszibarackunk sokkal jobb, csak 123 vagont tudtunk tavaly nagynehezen exportálni, pedig állítom, hogy az olasz barack még csak egy napon sem említhető^ a mi barackunkkal. Ebben a tekintetben arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék a gyümölcstelepítést intenzívebben és jobban felkarolni és irányítani. Példának hozom fel saját községemet. Hat A v alatt 400.000 őszibarackfát ültettek ki az én községemben minden állami irányítás nélkül. En mint privát emiber jártam, lelhet mondani, •kertről-kertre, gyűlésekelt hívtam Össze annak oktatása céljából, hogyan válogassák meg a fajtát, milyen gyümölcsöt lehet exportálni hogyan kell ültetni. Engedelmet kérek, olyan nemzeti vagyon, olyan nemzeti kincs ez, hogy fel- * tétlenül szükséges ilyen területien állami beavatkozás. Mély tisztelettel ^ megismétlem kérésemet, méltóztassék a földmívelésügyi minisztériumnak odaJhatni, hogy a kertészeti Itanintézet minél hamarabb elkerüljön Budapestről,
