Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

, Az országgyűlés képviselőházának mányzatnák hatékonyabban kell ellenőriznie. (Mózes Sándor: Állami feladattá kell tenni!) Ami ezt a konkrét ügyet illeti, ne méltóz­tassék tőlem ebben a pillanatban választ várni, ennek az adatait át kell vizsgálnom, és ehhez képest a szükséges intézkedéseket meg fogom tenni. (Helyeslés.) Kérem a mélyen t. Házat, méltóztassék a 7. címet elfogadni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik a 7. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a 7. címet elfogadja. Következik a 8. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 8. címet felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a 8. cí­met): Haám Artúr.! Elnök: Haám Artúr képviselő urat illeti a szó. Haám Artúr: Mélyen t. Képviselőház! Mél­tóztassék megengedni, hogy a kertészettel és gyümölcstermeléssel kapcsolatos rövid beszé­demet belekapcsoljam a miniszterelnök úrnak tegnap mondott nagy záróbeszédébe. Tegnap akartam felszólalni, de a vitarendezők úgy osztottak be, hogy a miniszterelnök után kö­vetkeztem volna. Én ezt is szívesen vállaltam, mégpedig azért, mert úgy gondoltam, hogy mint falun élő gazdaember, egészen bizonyo­san fogok találni olyan ki nem merített terű letet, hogy új dologgal jöhetek a képviselő­ház elé. Ebben azonban csalódtam, mert a mi­niszterelnök úr először végigment minden szó­nok beszédén, válaszolt a beszédükre, azután pedig sorba vette mindazokat a dolgokat, ame­lyeket én vártam, hogy az általános vita so­rán a képviselők talán megemlítenek. A mi­niszterelnök úr egyetlenegy dolgot sem ha­gyott ki, a végeredmény tehát az lett, hogy mivel minden terület lé volt tarolva, elálltam u szótól és nem beszéltem. T. Ház! A miniszterelnök úr beszédét nagy figyelemmel, szinte egész idegzetemet az ő be­szédére rögzítve hallgattam végig. (Meizler Károly: így is kell! — Zaj.) Meg kell állapí­tanom, hogy ez a beszéd hihetetlen nagy szak­értelemmel, realitással és a valóságos gazda­sági élet ismeretével felépített beszéd volt, amelyre minden körülmények között lehet épí­teni, amely beszédben hinni lehet. Amikor a beszéd a múltra vonatkozott, akkor a minisz­terelnök_ úr azt mondotta, hogy igenis, min­dent teljesítettem, amit lehetett, amikor pedig atervezgetésekről szólt, akkor a beszéde ma­gán viselte azt "a bizonyos valóság : jelleget, hogy amit itt a miniszterelnök úr kijelentett, az igenis, meg is fog történni s annak meg­valósulását feltétlenül várhatjuk is. " Annak, hogy én ma mégis felszólalok, — bár először azt terveztem, hogy a felhatalma zási javaslat tárgyalásánál kérek majd szót, a tervezett tegnapi felszólalásom helyett — egy régi keletű oka van és pedig az, hogy már 1935-ben és 1936-ban kértem a földmívelésügyi kormányt, hogy Budapest szívében lévő kerté­szeti tanintézetet végre egyszer már méltóztas­sék innen kihelyezni. Ez a tanintézet a Ménesi­éi ton van, körülbelül 14—15 katasztrális hold te" rületen, horribilis értéket képvisel és bár meg­hajlok a kertészeti tanintézet vezetősége előtt, mert nagyszerű igazgatója és nagyszerű tanári kara van az intézetnek és bár azt is állítom, hogy akik ott tanulták a kertészetet és különö­222. ülése 1937 június 1-én, kedden. 99 sen a gyümölcstermelést, azokon meglátszik ennek a tanításnak a patinája, mégis azt kell mondanom, hogy ez az intézet nem felel meg céljának. Méltóztassék megbocsátani, hogy ezt mondom, de ennek a 14 holdas területnek — amely, mint említettem, egyébként nagyér­tékű — egy része park, a kísérleti telep tehát lényegtelen kis területen fekszik, a terület egy része be van építve. Virágcserépkertészet van ott, ahol legfeljebb elméletet, legfeljebb fajta­ismét lehet tanítani, de nem várhatjuk tőle azt, hogy az onnan kikerülő kertész az életnek le­gyen nevelve és hogy látóköre is legyen annak a kertésznek, mert abból az egy-két fából, ab­ból az egy-két növényből soha sem fogja mind­ezt megtanulni. (Meizler Károly: Ügy van! Ez nem való Budapestre!) Annál inkább is szükséges volna ennek az intézetnek kihelyezése, mert méltóztassék csak összehasonlítani a gazdasági akadémiával, ne­vezetesen a gazdasági akadémiából kikerülő növendék még el tud menni még belterjesen gazdálkodó uradalmakba, szakértelmet sajátít­hat el ott magának, de aki a kertészeti taninté­zetből, mint végzett növendék kijön, annak ilyen terület nem áll rendelkezésére. Az után a három vágy négy esztendeig tartó tanulás után ugyanis mint kész kertész elhelyezkedik a gyakorlati életben és többé nem nyílik alkalma ismereteinek gyarapítására, legfeljebb saját ta­pasztalatai alapján gyarapszik tudása. A legmé­lyebb tisztelettel kérem a földmívelésügyi kor­mányt, méltóztassék ezt fontolóra venni, mert hiszen előbb-utóbb úgyis be kell következnie ez intézet kitelepítésének, Budapest fejlődése ki fogja nyomni magából ezt a kertészeti tan­intézetet és minél hamarabb megoldjuk ezt a kérdést, annál nagyobb eredményt fogunk el­érni. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) A földmívelésügyi miniszter úr tegnap rá­mutatott a magyar gyümölcs vitamintartal­mára, rámutatott arra, hogy milyen óriási kincs áll nekünk ebben rendelkezésünkre, hogy a mi földünk, a mi klímánk megfelel r a gyü­mölcstermesztésnek és versenyen kívül áll egész 'Európa területén. Vegyük csak az őszibarac­kot. Bocsánatot kérek, hogy az ősziibarackról beszélek, mert őszibaracktermelő vagyok. Itt 'hihetetlen lehetőség áll előttünk. Olaszország­ban például 4500 vágón őszibarackot termel­nek, ebből 2500 vagont exportálnak. Mi, pedig a mi őszibarackunk sokkal jobb, csak 123 vagont tudtunk tavaly nagynehezen exportálni, pedig állítom, hogy az olasz barack még csak egy napon sem említhető^ a mi barackunkkal. Ebben a tekintetben arra kérem a földmívelésügyi mi­niszter urat, méltóztassék a gyümölcstelepítést intenzívebben és jobban felkarolni és irányí­tani. Példának hozom fel saját községemet. Hat A v alatt 400.000 őszibarackfát ültettek ki az én községemben minden állami irányítás nélkül. En mint privát emiber jártam, lelhet mondani, •kertről-kertre, gyűlésekelt hívtam Össze annak oktatása céljából, hogyan válogassák meg a fajtát, milyen gyümölcsöt lehet exportálni ho­gyan kell ültetni. Engedelmet kérek, olyan nem­zeti vagyon, olyan nemzeti kincs ez, hogy fel- * tétlenül szükséges ilyen területien állami be­avatkozás. Mély tisztelettel ^ megismétlem kérésemet, méltóztassék a földmívelésügyi minisztérium­nak odaJhatni, hogy a kertészeti Itanintézet mi­nél hamarabb elkerüljön Budapestről,

Next

/
Oldalképek
Tartalom