Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

Az országgyűlés képviselőházának .iák, hogy a tógazdaság, a mesterséges halászat és annak exportja nincs kellőképpen támogatva. Minthogy pedig olyan gazdasági ágazatról van szó, amely tulajdoniképpen csak egypár évtizedes és amelynek további fejlesztése szerény véleményem szerint feltétlenül indokolt, ezeket az adatokat azért kívántam felsorolni, hogy a földmívelésügyi kormányzat szíves támogatását kérjem ebben az ügyben. Kérem ezt, különösen most, amikor köztudomású, hogy a jövőben az öntözés kérdése külön törvényben kodifikálásra kerül és e törvény végrehajtása folyamán az Alföld ^öntözése során a vízszolgáltatással és a víz tárolásával kapcsolatban feltétlenül kell olyan területeknek kópz,ődniök, amelyeknek halastó céljaira való kihasználása kívánatos lesz. így tehát feltétlenül szükséges, hogy ezt a kérdést az eddiginél tö,bb eredménnyel és igyekezettel támogassa a földmívelésügyi kormányzat. Ezt kívántam megjegyezni a címhez, egyébként pedig a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik Dinnyés Lajos képviselő úrDinnyés Lajos: T. Képviselőház! Az 1880-as években vízügyi szolgálatunkban láz kapta el az összes érdekelteket és az igen t. minisztériumot és kiadták a jelszót, hogy mindent le kell csapolni. Napjainkban, miután a lecsapolást több-kevesebb sikertelenséggel megvalósították, (Egy hang a baloldalon: Egészen sikeresen!) ismét napirendre került az öntözés problémája és még mielőtt komolyan beszélnénk az öntözésről, magyar divat szerint legelőször is egy öntözésügyi hivatal megszervezését (Farkasfalvi Farkas Géza: Ilyen is van!!) korportálnák a lapok, sőt nem titok, hogy Kállay Miklós volt földmívelésügyi miniszter urat állandóan napról-napra úgy emlegetik, mint ennek a hivatalnak leendő vezetőjét, kormánybiztosát. Kérem, hogy a miniszter úr nyilatkozzék ebben a kérdésben, igazak-e ezek a hírek vagy T

iem. A magam részéről a legnagyobb aggodalommal venném Kállay Miklós kinevezését, mert miként a lecsapolás, úgy az öntözés kérdése is szakkérdés, (Meizler Károly: Bizony, bizony!) mégpedig mérnöki kérdés. Elég szomorú tapasztalataink vannak a lecsapolás, az öntözés terén, (Meizler Károly: A szakértők is tévednek!) mert előfordult, hogy az: öntözést és a lecsapolást nem hozzáértő mérnökök végezték. (Molnár Imre: Azok fogják csinálni !) T. képviselőtársam, nem hallgatnak

: rájuk. Tessék türelemmel várni bebizonyítom, mennyire nem hallgatnak a mérnökök szavára. Hiszen egy ilyen kimondottan mérnöki kérdésben más téren kiváló szakképzettségű, — a jelen esetben kiváló gazdasági szakképességekkel rendelkező — volt miniszter úr van kontemplálva ennek a hivatalnak vezetésére. Végtelenül szomorú példák vannak ebben az országban a lecsapolás terén. Az én álláspontom az, hogy amíg ezeknek a lecsapolóesatornáknak kérdését nem intézzük el, amíg függőben vannak ilyen kérdések, addig a másik kérdést ihagyjuk nyugodtan^ legalább is abban a formában, hogy súlyos százezreket, sőt milliókat ne költsünk rá

% (Meizler Károly: Folyjanak visszafelé a folyók!) Nem akarok most általánosságban beszélni, hanem' a sóikat emlegetett »átokosatorná«-ra (hívom fel — talán már huszonötöd-zöir — a t. Ház figyelmét. (Farkasfalvi Farkas Géza: Jubilálni fogsz!) Itt megépítettek egy lecsa\2. ülése 1937 június 1-én, kedden. 93 polócsatornát, úgyhogy Mayer János minisztersége alatt elővettek az íróasztal fiókjából egy 30—40 évvel azelőtt készült tervet és a nélkül, hogy megkérdezték volna a szakembereket, a nélkül, hogy új felmérést csináltak volna,. — a gazdákat letaglózták ha szóltak:, és nem is álltak szóba velük — megépítették ezt a csatornát, mégpedig úgy, hogy Budapest határából indul el a víz, amelyet le kellene csapolni és Bajánál ömlik a Dunába. Megépítették a csatornát úgy, ahogy negyven évvel azelőtt megtervezték, amikor pedig azt mondották, hogy azért nem ajánlják a gőzgépet, amellyel átdobnák a vizet itt .Ráckeve környékén a magasabb vízállású Dunába, mert az veszélyes és robban a gőzgép. Mondom, 1926-ban nekiálltak, megépítették a csatornát és teljesen tönkretették annak a vidéknek becsületes, dolgozó népét,, mert úgy építették meg a csatornát a hozzánemértés és bizonyos konokság következtében, — mert nem hallgattak meg senkit — hogy nyáron még a kutakból is elszívja a vizet; viszont méltóztattak a lapokban látni, — fényképeket is hoztak róla — hogy a mostani sok csapadék következtében a csatorna vize Bajától visszafelé folyt és tízezer holdakat árasztott el félméter és egy méter magas vízzel; hullámzott az Alföld és még ma is nagyon sok helyen vannak olyan földdarabok, amelyekre nem lehet kimenni, amelyeken nem lehet dolgozni, szántani, mert méternyi mélységre még mindig iszap van ott, s az állatok lesüllyednek benne, úgyhogy mezőgazdasági művelésről ott beszélni sem lehet. Tisztelettel kérdem az igen t. államtitkár urat, szabad-e nekünk más probléma megoldásáról beszélnünk addig, amíg a székesfőváros tőszomszédságában lévő ezt a kérdést nem oldottuk meg és amíg ezrek, tízezrek, százezrek könnyei dagasztják ezt a csatornát? Ez még akkor is súlyos megterhelést jelentene, ha csak próba volna és nem kerülne pénzébe a lakosságnak. De mélyen t. államtitkár úr, méltóztassék tudomásul venni, hogy a törvény egyenes megsértésével az érdekeltek meghallgatása nélkül vették fel és lőcsölték a 7,000.000 pengős kölcsönt az érdekeltek nyakába, amiből azután megépítették — rosszul — ezt a csatornát. Itt olyan műhiba volt, hogy ha egy orvos ilyen műhibát követ el, sőt ha ehhez nem is hasonlítható kisebb hibát követ el, akkor is elveszti a diplomáját. Akik pedig nagy tiszteletdíjak és napidíjak mellett megépítették ezt a csatornát, amikor látták, hogy baj van, fogták magukat s otthagytak csapot-papot. Ma itt van százezer ember nyakán a könnyek csatornája, : a pénzügyi kormányzat pedig nem tesz, mást, mint követeli az ártéri járulékot több-kevesebb sikerrel vagy sikertelenséggel, de mindig a zokogás szívfájdító zenéje mellett. Kérdem, szabad-e nekünk másról beszélnünk, amikor ilyen megoldatlan kérdések vannak? Ki viseli a felelősséget azért, hogy ezt a csatornát ilyen rosszul, tele műszaki hibákkal, építették meg? Folytonosan azt halljuk, hogy »felelősségünk teljes tudatában« és »vállaljuk a felelősséget«. Innen kérem Mayer János volt földmívelésügyi miniszter urat: ha folyton hivatkozunk erre s a parlamentarizmus elve alapján és az 1848 : III. tc.-ben foglalt miniszteri felelősség elve alapján állunk, tessék előállani és vállalni a felelősséget. Én ezeket a dogokat a legerősebb formában, újságokban közzétett cikkekben megírtam,