Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-222
94 Az országgyűlés képviselőházának gyűléseken nyíltan hangoztattam azért, hogy állítsanak bíróság elé, hogy a bíróságnak módjában legyen ebben a kérdésben dönteni. Ezzel szemben nem lett az egész dologból semmi, mindenki hallgat, mossa kezeit és minden esztendőben előáll az a szomorú eset, amely most az idén is előállott és amely elő fog állani minden ősszel és tavasszal. Ha a pénzügyi kormányhoz megy az ember, ott szőrösszívű pénz;ügyi politikusok állanak elénk, akik nem arról gondolkoznak, hogy miképen lehetne segíteni, — mert hiszen nem ezer és tízezer, hanem többszázezer ember érdekeiről van szó — hanem azt mondják, hogy fizessétek meg a 7 millió pengőt és akkor majd tovább megyünk. Mélyen t. földmívelésügyi kormányzat, méltóztassék tudomásul venni; nem 7 millió pengőt, de 7 krajcárt sem fognak fizetni az érdekeltek, mert a törvény megsértésével, a törvény egyenes félrelökésével építették meg a csatornát, a következményeket tehát tessék azoknak viselni, akik a csatornát megépítették. A mostani kormányzatnak nem lehet más feladata, mint ezt a kérdést úgy megoldani, hogy legalább ilyen borzasztó árvíz, ilyen vízözön, mint az idén is, ne léphessen fel minden esztendőben. Amikor az öntözésről beszélünk, hivatkoznak a Körös öntözésére, hogy ott nagyszerű eredményeket értek el. Elismerem, hogy helyenkint eredmények vannak, de ne felejtsük el, hogy rossz eredmények is vannak és én félek attól,, hogy ismét nekivágunk, közmunkákat csinálunk, beleöljük a sok pénzt és csak később, amikor öntözni akarunk» jövünk rá, mint ennél a csatornánál is, hogy 20—30 centiméter mélységben van egy vízátnemeresztő talajréteg, amelyre ha ráeresztjük a vizet, a víz azon megáll, nem tud az altalajba lemenni, nem tud megfelelően eloszlani és így ismét csak kárt okoztunk. De menjünk tovább. Miből akarunk Öntözni? Csak a Dunában és a Tiszában áll nagyobb vízmennyiség rendelkezésünkre. A Dunából a Dunaegyezmény alapján másodpercenkint 45 liter vizet vehetünk öntözésre, ami percenkint 27 hektoliter víznek felel meg. Hogyan akarjuk ezt a vizet tárolni? Es hogyan akarjuk a Tisza felesleges vizét tárolni, amely — mint köztudomású — ősszel és tavasszal fantasztikus mennyiségben áll rendelkezésünkre? Vannak számítások, amelyek szerint a Tisza vizének feleslegét egy körülbelül 30.000 hold nagyságú gyüjtőmedencében két méter magasságban tudnánk tárolni, de az egész terültet, kátránnyal, vagy — alig merem kimondani — még drágább cementtel kellene szigetelni. Ezek mind olyan problémák, amelyekhez szakemberek kellenek. Szakítsunk már egyszer azzal a nálunk elterjedt felfogással, hogy csak az lehet vízügyi szakértő, aki mathuzsálemi kort megért. (Mozgás.) Állandóan a fiatalodról a giovimezzáról beszélünk, de mégis állandóan öreg Mathuzsálem-kori szakértőket alkalmazunk, akik pedig csődöt mondottak. (Zaj.) Tessék ebben a kérdésben fiatal mérnökkiválóságainkat is meghallgatni, (Rajniss Ferenc: A mélyen t. előadó úr ezt a kérdést szakszempontból elintézte!) Az öntözés kérdésével kapcsolatban megeáfolatlan hírek láttak napvilágot: öntözésügyi hivatalt csinálnak s mielőtt bármit is csinálnánk, már jelölt is van az Öntözésügyi hivatal vezetésére. Mindez semmiképpen sem használ az ügynek. Az én álláspontom az, — . amiben azt hiszem, a t. Ház is osztozik — hogy 222. ülése 1987 június 1-én, kedden. amíg ilyen megoldatlan kérdések vannak, amíg ilyen átokcsatornák vannak, addig nem szabad a földmívelésügyi kormánynak, speciel a vízügyi osztálynak másról beszélni, mint ennek a kérdésnek megoldásáról. Mivel az e címnél felvett összegekben nem látok semmiféle anyagi alapot, semmiféle garanciát arra, bogy a földmívelésügyi kormányzatnak szándéka volna ezt a kérdést megoldani, (Rajityiss Ferenc közbeszól.) — méltóztassék várni, amíg befejezem, én majd meghallgatom a képviselő urat — a címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik Farkasfalvi Farkas Géza képviselő úr. Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! Nagyon sok tekintetben egyetértek előttem szólott Dinnyés Lajos t. képviselőtársammal. Elvileg ugyan nagy örömmai fogadnám az öntözési tervet, sőt azt kérném, később, hogy ha mód lesz rá, terjesszék is azt ki, mert hiszen nemcsak az Alföldön vannak csapadékszegény vidékek, hanem Felső-Magyarországon, a FelsőTisza vidékén is és a Hernád, a Bodrog, a Sajó vidéke épp olyan csapadékszegény vidék, mint az Alföld. Mondom, örömmel fogadnám, ha a költségvetésben a beruházásoknál a kormány nagy összegeket venne fel erre a célra, de amíg úgynevezett átokcsatornák vannak, — mint Dinnyés t. képviselőtársam is felhozta s amilyeneket én is tudok felemlíteni — előbb ezeket kell rendezni. Amíg a rakoncátlan folyók kártételeit nem tudjuk megakadályozni, — csak például hozom fel, hogy a Sajó, a Hernád úgyszólván minden esztendőben tönkreteszi a völgyek termését, pedig ezen a vidéken igazán jó földek többnyire csak a völgyekben vannak — amíg ott szinte kenyértelenné válnak jó gazdák és a legnagyobb nélkülözésbe kerülnek e kártételek folytán, addig, nézetem szerint, nem lehet öntözésről beszélni. T. Ház! Bátor leszek erről az esztendőről egy jajkiáltást idehozni és ezt a kérvényt a földmívelésügyi miniszter úrnak és az államtitkár úrnak majd átnyújtani. Néhány község kérelme ez, A kérvény a következőkét mondja (olvassa): »Nagy bajunkban ismét kérelemmel fordulunk Nagyméltóságodhoz. Ugyanis a Hernád-folyó kiöntései évről-évre minden tavasszal, néha nyáron is tönkreteszik vetéseinket, terményeinket. Ezektől a kiöntésektől főleg mi, Abaúj-Torna vármegye encsi körjegyzőségéhez tartozó Encs és Fügöd községek földmívelői szenvedünk nagy károkat. Ez év tavaszán is háromszor kaptunk árvizet, úgy, hogy ingatlanainknak fele része, — mely mélyebben fekszik — most is részben víz alatt áll, részben pedig még most is megművelhetetlenek az erős nedvesség miatt. Így most is e két község határából mintegy 1100 katasztrális hold még ma is műveletlenül áll. Nagyon jól tudjuk,« — méltóztassanak megfigyelni, mennyire szerények — »hogy megcsonkított országunk szegény, a Hernád szabályozására most nem képes, így csak azt kérjük Nagy méltóságodtól, méltóztassék, intézkedni, hogy a Hernád-folyó Hidasnémeti—Gibárti szakaszán azok a helyek, ahol a víz ki szokott áradni, védőtöltéssel láttassanak el.« Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezt sürgősen elintézni. Nem lehet ezt az egész szerencsétlen vidéket minden évben kiszolgáltatni a víz pusztításainak, nem lehet addig öntözésre gondolni, amíg ezt a kérdést nem oldottuk meg.