Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

6 Az országgyűlés képviselőházának nem találtam meg ugyanezt az objektivitást, szükségesnek tartottam ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni. T. Ház! A következő eszköz, amivel a mezőgazdaság rentabilitását emelni lehet, a termelési költségek csökkentése és ezért méltóztassék megengedni, hogy ezt az alkalmat, amikor az igen t. pénzügyminiszter úr jelen van, felhasználjam arra, hogy a termelési költségekkel kapcsolatban rámutassak a mezőgazdaság sérelmeire. Az egyszer bizonyos, hogy a mezőgazdaság termelési költségeiben a köztartozások, helyesebben az adók jelentkeznek az első helyen, még pedig nemcsak számszerűségüknél ( fogva, hanem azért is, mert nem állnak arányban a mezőgazdaság jövedelmezőségével. Adórendszerünket körülbelül egy fél évszázaddal ezelőtt alkották meg és ugyanazok az irányelvek vannak ma is az adóztatás terén, amelyek akkor voltak, amikor a fundált vagyon tényleg a legnagyobb jövedelmet biztosította, ötven év alatt a jövedelmek keletkezésében és eloszlásában olyan változások következtek be,, amelyeket feltetlenül figyelembe kell venni, amelyeket azonban adórendszerünk nem vesz figyelembe. Nincs arra időm, bogy részletesen foglalikozzam az adó-sérelmekkel, csak arra kérem mély tisztelettel a kormányzatot, hogy ebben a vonatkozásban legyen a mezőgazdaság segítségére és azt a beígért adóreformot minél előbb léptesse életbe, mert egészen kétségtelen, hogy így a mezőgazdaságot olyan nagy és igazságtalan teher sújtja, amelyet semmi körülmények között sem tud kiheverni. Legyen szabad csak egészen röviden rámutatnom a földadóikataszter kérdésére, mert állítom, hogy ez az egyik legnagyobb igazságtalanság az adózás terén. Arra, hogy milyen eltérések vannak, jellemző az, ha megnézzük a kataszteri tiszta jövedelmek eloszlását. Ha az országos átlagot nézzük, akkor azt látjuk, hogy az 8'8 aranykorona. Ezzel szemben például a Tiszántúlon 9*56 az átlag, de vannak a Tiszántúlon olyan vármegyék, ahol a kataszteri .tiszta jövedelem átlaga 14, 10 és 10*8 korona. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a Tiszántúlon hatalmas kiterjedésű szikes területek és hatalmas kiterjedésű homokos területek vannak, amelyeknek alacsonyan kellene adózniok, akkor látni fogjuk, hogy milyen igazságtalanságok vannak e téren. Jól tudom, hogy a pénzügyminiszter úrnak van egy rendelete, — azt hiszem a 100/1927. számú rendelet — amelyben megengedi, hogy indokolt esetben az illető kérvényezheti a kataszteri tiszta jövedelem leszálltásák ez azonban hosszadalmas úton történik és újabb költséget jelent az illető egyénnek, úgyhogy ebben a vonatkozásban az volna a mezőgazdaság tiszteletteljes kérése, hogy addig is, amíg lehetővé válik egy új földadó-kataszter létesítése, aránylagosan történjék meg a földadó leszállítása. Elismerem, 'hogy az utóbbi időben számtalan olyan kormányzati intézkedés történt, amely a teherviselés szempontjából előnyös a mezőgazdaságra nézve, méltóztassék azonban elhinni, hogy ez mind nem elég. A mezőgazdaság ebben a vonatkozásban nem kíván mást, mint az igazságos és egyszerű adóztatást, ezt pedig azzal az adóreformmal lehetne eléni. amiről a pénzügyminiszter úr már többízben volt szíves a Házban bejelenteni, hogy az az209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. zal kapcsolatos előmunkálatok úgyis folyamatban yannak. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Nem kívánok azzal foglalkozni, 'hogy a kormányzat a termelés színvonalának emelése érdekében mit vitt végbe és milyen eredményeket ért el, mert hiszen ezt a Budapesten megrendezett tenyészállatvásár és a külkereskedelmi téren, az export terén is mutatkozó eredmények megmutatják, amelyek a legutóbbi évek céltudatos munkájának a következményei. Méltóztassék megengedni, hogy a rendelkezésemre álló időt most már arra használjam ki, hogy egészen röviden foglalkozzam a mezőgazdasági és földmunkásság helyzetével. Szükségesnek tartom az ezzel való foglalkozást azért, mert szerény megítélésem szerint a mezőgazdasági és földmunkáskérdés hazai életünk legfontosabb, legsürgősebb problémái közé tartozik. (Úgy van! half elől. — Propper Sándor: Azért hanyagolják el! — Farkas István: Ezer évig elhanyagolták!) Én a mezőgazdasági munkásság fogalma alá sorolom mindazokat az egyedeket, akik közvetve, vagy közvetlenül a mezőgazdaságtól élnek, ideszámítom azonban az öt katasztrális holdnál kisebb birtokosokat és haszonbérlőket is, akik kis földjükből meg élni nem tudnak és hogy csaladjukat és magukat fenntartsák, kénytelenek állandóan munkát vállalni (Farkas István: Kénytelenek napszámba járni és fizetnek nekik krajcárokat!), végeredményben tehát a mezőgazdasági munkással hasonló sorsban vannak, velük azonosak az érdekeik és hasonló intézkedéseket kivannak. Mindenesetre érdekes és az első kérdés, vájjon milyen embertömegről van szó? (Farkas István: öt holdig adómentességet nekik!) A közelmúltban megjelent egy erre vonatkozó tanulmányom s egyik képviselőtársam költségvetési beszédében megtámadott, hogy túlságosan nagy számokat hozok fel tanulmányomban. Erre nézve végeredményben a legpontosabbak és legmegbízhatóbbak a hivatalos statisztikai adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy Magyarországon az öt . katasztrális holdon aluli birtokosok és bérlők, valamint a földnélküli mezőgazdasági munkások családtagjaikkal együtt 2,373.000 lelket számlálnak, a gazdasági cselédek száma pedig — családtagjaikkal együtt — 599.000, mondjuk kereken G00.000, végeredményben tehát 2,970.000, vagyis körülbelül 3 millió lélekről van szó. (Farkas István: "Ügy van, 3 millió!) T. Ház! Ez a szám az egész mezőgazdasági lakosság 66 százalékát, kétharmadát teszi ki és ha hozzávesszük, hogy ez az ország lakosságának egyharmadát jelenti, akkor azt is hozzátehetjük, hegy nemzetgazdasági és nemzetvédelmi szempontból nem közömbös, hogy az ország lakosságának egyharmada milyen életszínvonalon él, milyenek a kulturális szükségletei és milyen mint fogyasztó és termelő réteg. .(Farkas István: Bizony, hárommillió nem tud fogyasztani! — Ügy van! jobbfelől.) Nem' mondok újságot, amikor azt említem, hogy népességünknek ez az osztálya a legnagyobb nyomorban és nélkülözésben él. (Szükségtelennek tartom, hogy ezzel itt bővebben foglalkozzam, mert hiszen legalább is kötelessége minden törvényhozónak, hogy ezeket a kérdéseket ismerje. Meg kell állapítanom, hogy csonka hazánk minden részén nagy hajjal küzd a mezőgazdasági munkás» méltóztassék azonban megen-