Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

604 Az országgyűlés képviselőházának 2, pedig: a legszigorúbban ügyelni arra, és ezt a jövőben keresztülvinni, hogy sem az alsóbb, sem a felsőbbfokú közigazgatási hatóságok semminemű politikai agitációban, semminemű választási harcban másként, csak mint a törvények betartását ellenőrző szervek, részt vegyenek. (Fábián Béla: Ne terrorizálják a polgárokat! — Bassay Károly: Tessék a főispánoknak letenni a párt jelvényt!) Most említette Rassay képviselőtársam a főispánkérdést. Ha már ennél a kérdésnél tartok, fel keli említenem azt is, hogy a főispánok pártpolitikai működését meg kell akadályozni és meg kell akadályozni azt, hogy ilyen, ma már végeredményben operettszerű tragikomédiába fúló dolgok legyenek, mint amilyen a Dinnyés képviselőtársunk afférje volt a főispá nokkal. (ügy van! a baloldalon.) Erről bővebben nem akarok beszélni, de mégis csak groteszk dolog az, hogy a végén a magasrangú közigazgatási tisztviselő és egy törvényhozó egymással úgy kerüljenek szembe, hogy sorshúzás útján álljanak ki istenítéletre, (ßassay Károly: Politikai Sárga Ferencként!) pedig az a tisztviselő talán nem is tartozik azok közé, akikre a megjegyzését értette a t. képviselőtársam. (Fábián Béla: Általában szép dolgok! A szegedi polgármestert provokálják fiatal emberek!) ÍAz elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A közigazgatási hatóságok tekintélyének megóvásánál még egy dologra kell rámutatnom, éspedig arra, hogy a közigazgatás tekintélyét meg kell óvni, mert csak akkor tudja hivatását ellátni. A közigazgatás tekintélyét három dologgal áshatjuk alá: az egyik az, ha a közigazgatás, mint közigazgatás, politizál; a másik dolog az, ha a közigazgatásban vezető, esetleg előkelő szerepet játszó férfiakat terrorizálni lehet azzal, hogy egyes, talán helyes intézkedéseiért provokálhatja őket akármelyik fiatalember; a harmadik pedig az, hogy mindig halljuk a túlsó oldalról a tekintély dicséretét és azt, hogy tekintélynek kell lenni, mert csak tekintély mellett van rend. (Gr. Festetics Domonkos: Ez. igaz!) Igenis, az alárendeltségi viszonyban vigyázni kell arra, hogy a közigazgatási hatóság a legszigorúbban megtoroljon minden fegyelmi és függelemsértést. (Vitéz Árpád: A negyedik pedig az, hogy ne támadják ok nélkül!) Bocsánatot kérek, a törvényhozásban a közigazgatást, az egyes közigazgatási tényezők működését lehet kritizálni, de az alárendelt tisztviselő tartozik engedelmeskedni a felettesének. (Vitéz Árpád: Azt mondtam: ok nélkül! — Fábián Béla: Tetszik helyeselni talán, ha a főszolgabíró az alispánt provokálja, vagy egy fiatal tisztviselő a polgármestert? —

Mojzes János: Legközelebb az őrmester provokálja az ezredest! — Zaj.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Vitéz Árpád: Ez magánügy! — Fábián Béla: A honvédelmi minisztert provokálja az önkéntes!) Fábián képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! (Farkas István: Ez nem magánügy! Visszaélés' a közélettel! Az ország pénzéből fizetik, az adófizetők tartják el! Nem magánügy!) Gr. Apponyi György: A belügyminiszter úr magas bírói székből jött át a miniszteri székbe. Az ő részéről bizonyosan áldozatot jelentett, hogy elhagyta azt a magas bírói fórumot, ahol teljesen független volt. de az or9. ülése 1937 május 25-én, kedden. szag érdekében vállalta ezt az áldozatot. Arra kérem a miniszter urat, hogy hozza magával a miniszteri székbe is azt a bírói szellemet, amely közigazgatási bíróságbeli egész működését jellemezte. Hozza át a magyar bíró igazságszeretetét, jogszeretetét, megértését,, méltányosságát, de hozza magával azt a kérlelhetetlen és könyörtelen szigort is, amely minden irányban érvényesül, ha az ország törvényei, alkotmánya és társadalmi rendje ellen vétenek. (Helyeslés és taps a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Benkő Géza képviselő úr. Benkő Géza: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam szociálpolitikai fejtegetéseivel a magam részéről is mindenben egyetértek, csak abban a tekintetben nem lehetek vele egy véleményen, mintha az előadó úr junktimba hozta volna a kormánynak a titkos választói jogra vonatkozó törvényjavaslatát a szociálpolitikai tevékenység fokozásával. Az előző kormányok már akkor is foglalkoztak és kellett is, hogy foglalkozzanak mindig szociálpolitikai tevékenységgel, amikor a titkos választói jog még nem került szőnyegre. (Gr. Apponyi György: En nem az előadó úrra értettem, hanem a többi képviselő urakra!) Amennyire a kormány politikáját ismerem, nem látom, hogy ití bármiféle kapcsolat volna létesíthető a szociálpolitikai tevékenység és e kizárólag közjogi törvényjavaslat között. A szociálpolitikai tevékenység felfokozását a kor szelleme és a gazdasági szükségesség kívánja, (Gr. Apponyi György: Ezt mondtam én is!) e nélkül erkölcsös, hazafias polgárokat nevelni nem lehet, mert abban teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy ma már felerősített hangszóróval hangoztatott frázisokkal sem lehet a népet kielégíteni, hanem csak tettekkel és intézményekkel. (Úgy van! jobb felől. — Rassay Károly: Most már beszéljünk a tettekről, hogy mit kell csinálni! Gyerünk azokkal a tettekkel!) A tettek az állam korlátolt teljesítőképességéhez viszonyítottan, ha nem is a kívánt mértékben, de mindenesetre jelentős mértékben máris észlelhetők. Abban azonban nem értek egyet igen t. képviselőtársammal, hogy Magyarországot parvenü országnak minősítette, mert hiszen a trianoni Magyarországban jogrend van; a közrend, a nyugalom olyan tökéletes, hogy e te; kintetben irigyelt ország vagyunk az európai államok közt. (Úgy van! jobbfelől.) A szabadságjogok is a törvény keretei közt mindenki által gyakorolhatók, a valódi és vélt sérelmek orvoslására a kellő jogorvoslat mindenkinek rendelkezésére áll. A kisebbségi jogok tekintetében sem szükséges a kormányt törvényes kötelességeire figyelmeztetni, mert hiszen már Trianon előtt, amikor még nem voltak törvényes kötelességeink abban a tekintetben, hogy a kisebbségekkel szemben hogyan járjunk el, az én igénytelen véleményem szerint Szent István korától kezdve talán túlzottan is védtük a kisebbségek jogait a fajmagyarsággal szemben. Ebben a tekintetben tehát semmiféle buzdításra a kormány tevékenységének nincs szüksége, (vitéz Makray Lajos: Nem árt!) A főispáni állásra vonatkozóan is legyen szabad megemlítenem, hogy ez a legrégibb közjogi méltóság Magyarországon, mert hiszen a főispán a Szent István által alapított várszerkezet élére állított várispánok, comesek törté-