Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának -219. ülése 1937 május 25-én, kedden. 603 mokratikus Magyarország között nem látok különbséget, (Rupert Rezső: Ügy van, ez a helyes megállapítás!) csak a között a parvenü Magyarország között, amelyben ma élünk és a becsületes, tisztességes, demokratikus Magyarország között van különbség. T. Ház! A politikai izgatásnak... Elnök: Mit méltóztatott mondani a mai Magyarországról ? Gr. Apponyi György: Azt mondottam, hogy nem látok különbséget az úri, a szó jó értelmében vett úri Magyarország és a demokratikus Magyarország között, de igenis különbséget látok a ma sok tekintetben parvenü Magyarország és a demokratikus Magyarország között. Elnök: A mai Magyarországot a magyar parlamentben nem lehet így jellemezni. A képviselő urat ezért rendreutasítom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Parvenűk vannak és- lesznek!) Gr. Apponyi György: Amennyire híve vagyok annak, hogy a politikai pártoknak feltétlenül meg kell adni a törvény által biztosított szervezkedési szabadságot, (Farkas István: Ügy van!) hogy meg kell engedni minden pártnak egészen egyenlő.^ mértékben, hogy amíg a törvény rendelkezéseit betartja, amíg a törvények intézkedéseibe nem ütközik • bele, addig szabadon fejthesse ki működését, éppen annyira ügyelnie kell a miniszter úrnak és az egész közigazgatásnak arra, hogy a törvénnyel szembe ne kerüljön senki, tételes törvényeink, alkotmányunk, nemzeti hagyományaink ellen ne izgathasson senki., E tekintetben a múltra nézve — hiszem, hogy a mostani belügyminiszter úr alatt másként lesz — két irányban volt nagyon súlyos panasz. Az egyik az„ hogy teljesen legális eszközökkel dolgozó, a törvény rendelkezéseit betartó ellenzéki pártoknak szervezkedése elé a közigazgatás igen sok helyen, lépten-nyomon akadályokat gördített, gyűléseit betiltották, közigazgatási eljárásokat indítottak mindenféle apró-cseprő dolgok miatt, ugyanakkor pedig — és ez a panasz másik része — bizonyos más kategóriához tartozó,, részben képviselők, részben nem képviselők vezetése alatt álló irányzatok szabadon fejthették ki propaganda tevékenységüket, amely minden volt, csak nem az ország törvényeinek tiszteletbentartása, minden volt, csak nem nemzeti tradícióink mellett való kitartás és minden volt, csak nem betartása azoknak a törvényes rendelkezéseknek» amelyeknek sokkal kisebb mértékben való megsértéséért mások ellen büntetőéi járásokat indítottak. Amennyire szükségesnek tartom, hogy a pártok szervezkedési szabadsága biztosíttassák, annyira szükségesnek tartom, hogy a sajtószabadság is biztosittassék. Minden oldalról foglalkoztak a sajtókérdésekkel és különösen a kormánypárt oldaláról sürgetik állandóan a sajtóreformot, amely nem ennek a tárcának körébe tartozik ugyan. A belügyi tárca körébe tartozik, azonban az, amikor nem a legális sajtóról beszélek, hanem olyan úgynevezett sajtótermékekről, amelyek röpiratokként jelennek meg időről-időre és amelyeknek ha egy számát elolvassuk, az ember tisztában van vele, hogy mit akarnak. Hogy az ilyeneket is szabadon terjeszthetik» ha nem vétenek a törvény ellen, azt elfogadom, de ha törvénybe ütköző dolgokat írnak, ha törvény ellen izgatnak, ha az alkotmány ellen izgatnak, akkor a törvény teljes szigorával kell lecsapni rájuk. Ugyancsak idetartozik a nemzeti kisebbségek kérdése. Magyarország büszkén mondhatja magáról, hogy a mai Magyarország a kisebbségi kérdés kezelésében egyedül áll az egész világon. Ennyire nobilisán, ennyire liberálisan, ennyire a kisebbségi követelményeknek megfelelően sehol a világon a nemzeti kisebbségeket nem kezelik, mint nálunk főleg a németekből álló nemzeti kisebbségeket. Kulturális igényeik, nyelvhasználati igényeik száz százalékig kielégítést nyertek, ugyancsak száz százalékig kielégítést nyer minden jogos panaszuk, amely esetleg a törvényes rendelkezések keresztülvitele körül jelentkezhetett. Mégis mit látunk? Annak ellenére, hogy a magyarországi németség túlnyomó nagy többsége mindig jó magyar volt, (Rupert Rezső: 48-as volt!) mindig hű polgára volt az országnak és ma is hű polgára az országnak,, az utóbbi időben bizonyos izgatás, bizonyos lázítás, bizonyos nyugtalanítás jelentkezik a német kisebbségek között, amely nem a hazai németségből fakad, hanem amelyet kívülről szitának» kívülről pénzelnek és kívülről látnak el propagandanyaggal. Arra kérem a belügyminiszter urat, hogy a kisebbségi jogoknak, a hazai németség törvényben biztosított jogainak legmesszebbmenő tiszteletbentartása mellett és minden olyan esetleges helyi túlkapás szigorú megtorlása mellett, amely a kisebbségek jogait meg akarják csorbítani: ügyeljen arra, hogy az ilyen, végeredményben a hazai németség érdekeit is sértő kísérletek a legszigorúbban megtoroltassanak, sőt már preventív úton lehetetlenné tétessenek. Hiszem, hogy a rendőrségetek és Hatóságnak módjukban van megállapítani, kik azok, akik akár belföldről, akár külföldről bizonyos német vidékeket rendszeresen felkeresnek és akiknek ott tartózkodása után rendszeresen észlelhető bizonyos nyugtalanság. Szükségesnek tartom, hogy a belügyminiszter úr ezek ellen a kísérletek ellen a legkérlelhetetlenebb szigorral járjon el, mert végeredményben nálunk a nemzet fogalma nem volt soha függővé téve attól, hogy ki milyen nyelven beszél, a mi németjeink szintén tagjai a magyar »nemzetnek és mint a magyar nemzet tagjai, boldogultak, tettek itt szert vagyonra és megbecsülésre, a magyarsággal legalább is egyenlő pozícióra s az ő érdekük ellen dolgozik az, aki őket elválasztja ennek a nemzetnek testéről, aki szembeállítja őket a magyarsággal és ezáltal kiteszi őket az ország többségét képviselő magyarság esetleg tettekben is megnyilvánuló ellenszenvén pk. T. Ház! Ezekben a most ecsetelt dolgokban látom a közigazgatási hatóságok legszebb és legfontosabb feladatait. Igen helyeslem és aláírom Schandl Károly képviselőtársam véleményét, aki a közigazgatási tényezők túlterheltsége, mindenféle egyéb dolgokkal való túlterheltsége folytán megállapította, hogy tulajdonképpeni teendőiket nem tudják kellőképpen ellátni. Szükség van azonban a közigazgatási tisztviselőknek és a közigazgatás minden tényezőjének nevelésére, a jópélda felülről kell, hogy jöjjön. Elsősorban két dolog az, amit feltétlenül meg kell változtatni a közigazgatás nyezőinól, főképp az alsófokú tényezőknél. Az egyik az, amit Schandl képviselőtársam is követel, hogy ki kell venni a jegyzők kezéből az adóbehajtási kötelezettségeket, a más^k 84*