Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-219
590 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1Û37 május 25-én, kedden. folytatása ellen a nemzet életét féltő tömegek lelkében él. Nemcsak a röpiratokra gondolok. En a röpiratokat nem tartom többnek, mint .a jobboldali törekvések plakátharcának azok ellen, akik közvetve vagy közvetlenül, akarva vagy akaratlanul^ tudatosan vagy öntudatlanul, a nemzetköziség malmára hajtják a vizet vagy a szociális kiegyenlítődést akarják megakadályozni. Gondolok azokra a sajtótermékekre is, amelyeket egy keresztény és lényegében a társadalmi haladást szolgáló erkölcsi világnézlet harcosa, Krausz osztrák író a következőképpen jellemez (olvassa): »A jelenkor egyedülálló harcosa és ostora az Antikrisztus valóságos mai megtestesülése, amelynek életprincipiunm a hazugság, a gondolati becstelenség, a megtévesztési művészete, a felcicomázottság uralma, amelynek módszere a lelkiismeretlenség, az álértékek gyártásának és terjesztésének virtuozitása, az összes kulturszférák meghódítása, kihasználása és megrontása. Műve a nyelv lezüllése, a gondolkodásról való leszoktatás és annak tárgytalanná tétele, a silányság, magvatlanság, komolytalanság általános felülkerekedése,, végül a civilizációnak összeomlása.« (Gr. Apponyi György: Ki ez? — Felkiáltások .jobbfelől; Krausz plébános! — Br. Vay Miklós: De nem az a Krausz! — Derültség.) T. Ház! Krausz talán túlzásba esik, de csanád püspöke Pázmány Péter halálának 300. évfordulóján szintén jónak látta megállapítani a következőket — és most szavait idézem (olvassa): »A destruktív sajtó állandó piszkolódása és rágalmazása a legnagyobb tekintélyekkel, intézményekkel és kegyeletes hagyományokkal szemben egyenesen megdöbbentő merénylet minden tisztesség 1 és rend ellen«. Még egy idézet. (Olvassa): »Az a toll, amelyik 1919-ben a magyar katolicizmust »szemérme utolsó foszlányát ledobott nőstény«-nek nevezte, amelyik a vármegyéről azt írta, hogy »szerencselovagok, svihákok, parasztból úrrá gőgösödött alakok ócska bagolyvára«, amelyik »vándorcirkuszának hirdette a magyar parlamentet, amelyik örvendezett, hogy »az ezeréves Magyarország épülete végre összeomlott« — ma »Virrad« címen ír vezércikket, ha valahol felgyújtják a keresztény templomokat, »humanizmus szabadságharcosaidnak dicsőíti a gyilkos anarchistákat, darabokat gyárt, amelyekben aljas kerítőnőaek tünteti fel a magyar úriasszonyt, megvásárolható, erkölcstelen csőcseléknek a keresztény intelligenciát, hülyévé torzítja a magyar parasztot és hófehér tiszta angyallá mossa a valutasíbert«. És végül még egy idézet. (Olvassa): »Sajtótok, amely a kommün legpüffedtebb akasztófavirágait növelte nagyra, napok óta habzik a gyűlölettől minden ellen, ami keresztény és magyar. Nem bírák vagytok: ti a hóhér mesterségére vágytok és kezetekben nem az igazság pallosa, de Szamuelli rohamkése villog. Undok váladékkal fecskendeztek be mindent, ami tekintélyt, fegyelmet és jövőt jelent még ebben a szerencsétlen országban, ebben a későn ébredő országban. Vannak sajtóorgánumok ma is Magyarországon, amelyeket az összeomlásért elsősorban kell felelőssé tenni. Ezek a lapok még hangosabbak és tolakodóbbak, mint valaha. Szükséges, hogy a kormány érvényesítse erélyét balfelé is, hogy ezek a halálos bűnökkel terhelt latrok is börtönbe kerüljenek«. Ezt az idézetet abból a vezércikkből vettem (TÜdy Zoltán: Ezt már nem Krausz mondja!), amelyet a kisgazdapárt illusztris vezére a Szózat 1926 január 8-iki számában közzéadott. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon igaza volt!) T. Ház! Eszem ágában sincs a gondolatközlés szabadságát megnyirbálni, de azt tartom, hogy követelhetjük azt, hogy az író és a hírlapíró legyen az igazság bajnoka és apostola. Es mert a nyomtatott betűnek közvéleményformáló hatása van, ne legyen abban a lelkek megejtésének és tévútra vezetésének szándéka. Azt a fertőző gócot, amelyik a későn ébredő, de végre mégis felébredt országban a keresztény nemzeti társadalmat és azt az ifjúságot, amelynek lelke a keresztény nemzeti világképet tükrözi vissza, állandóan izgalomban tartja és ellenhatásra készteti, s így a közrend felforgatásának egyik oka és eszköze, ki kell operálni. Ki kell operálni minél előbb, de mindenesetre az előtt, mielőtt majd a titkos választójogon keresztül befejezhetné nemzetpusztító munkáját. (Ügy van! Ügy van!) A közrend érdekében meg kell^ szüntetni a. szakszervezetek politikai és világnézeti terrorját. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Jönni kell a szakszervezeti törvénynek, és cenzúra alá kell fogni a lelkeket bolsevizáló sajtót. Tessék alkotmányos eszközökkel, de keményen és könyörtelenül (megakadályozni a néprontást és a lelkek elaljiasitását, történjék az újságon, könyvön, filmen vagy színdarabon keresztül. Ne lehessen munkások vezére, ne lehessen képviselő, ne lehessen lapszerkesztő, ne lehessen semmi az, aki nem áll nemzeti alapon (Elénk helyeslés.), aki istentelenségbe és ainarchizmusba akarja rántani a tudatlanoiklat, a szellemi kiskorúakat, aki fondorlatosan fcolsevízálni akarja a magyar lelkeket. Ez a nemzet érdeke, és a világnézetek esznieharcátban ez a legsürgősebb áll am fenntartó kötelesség. (Ügy van! Ügy van!) Ez a legfontosabb belpolitikai feladat. Ennek megoldását kívánja az egész keresztény nemzeti alapon' álló társadalom, s addig nem lehet igazi rend és nyugalom, amíg ez biztosítva nincsi (Ügy van! Ügy van! — Rupert Rezső: Végre legyenek keresztényekké egyszer! — Zaj.) T. Ház! A belső rend érdekében szüksé; gesnefk tartanám a cigányügy rendezését. (Vaj a baloldalon.) A cigányok, békési társadalomnak e számkivetettjei, látszólag családi közösségben élnek, de még mindig féligHmeddig nomád állapotban és solfe gondot okoznak a hatóságoknak ési a csendőrségnek. Tisztán jótékonykodással nem lehet a cigányokon sem segíteni, sémi ezt a kérdést megoldani. Le kellene őket telepíteni, dolgoztatni. Ha az abeszszín törzseket lehet civilizálni, azt hiszem, a cigányokat is ki lelhetne emelni félvad állapotukból hogy az emberi társadalomnak ne megivetett és kártevő, hanem hasznos tagjai legyeMegkell emlékeznem kitűnő csendőrségünkről is, de kémem kell a'belügyminiszter urat, hogy vizsgálja meg, nem emíbeirfeletti;e az a teljesítés, lamelyet tőlük a nehéz szolgalat követel, és kérnem kell a belügyminiszter urat, hogy a belső rend érdekében is emeLje iel az Őrsök számát és a legénység létszámát a regi színvonalra. (Helyeslés jobbfelől.) „ Legyen szabad ezután áttérnem a ibelugyminisztérium (hatáskörének másik «nagyon tontos területére, a népegészségügyi feladatokra,