Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

590 Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1Û37 május 25-én, kedden. folytatása ellen a nemzet életét féltő tömegek lelkében él. Nemcsak a röpiratokra gondolok. En a röpiratokat nem tartom többnek, mint .a jobb­oldali törekvések plakátharcának azok ellen, akik közvetve vagy közvetlenül, akarva vagy akaratlanul^ tudatosan vagy öntudatlanul, a nemzetköziség malmára hajtják a vizet vagy a szociális kiegyenlítődést akarják megakadá­lyozni. Gondolok azokra a sajtótermékekre is, amelyeket egy keresztény és lényegében a tár­sadalmi haladást szolgáló erkölcsi világnézlet harcosa, Krausz osztrák író a következőkép­pen jellemez (olvassa): »A jelenkor egyedül­álló harcosa és ostora az Antikrisztus valósá­gos mai megtestesülése, amelynek életprin­cipiunm a hazugság, a gondolati becstelenség, a megtévesztési művészete, a felcicomázottság uralma, amelynek módszere a lelkiismeretlen­ség, az álértékek gyártásának és terjesztésé­nek virtuozitása, az összes kulturszférák meg­hódítása, kihasználása és megrontása. Műve a nyelv lezüllése, a gondolkodásról való leszok­tatás és annak tárgytalanná tétele, a silány­ság, magvatlanság, komolytalanság általános felülkerekedése,, végül a civilizációnak össze­omlása.« (Gr. Apponyi György: Ki ez? — Fel­kiáltások .jobbfelől; Krausz plébános! — Br. Vay Miklós: De nem az a Krausz! — De­rültség.) T. Ház! Krausz talán túlzásba esik, de csa­nád püspöke Pázmány Péter halálának 300. év­fordulóján szintén jónak látta megállapítani a következőket — és most szavait idézem (olvas­sa): »A destruktív sajtó állandó piszkolódása és rágalmazása a legnagyobb tekintélyekkel, intézményekkel és kegyeletes hagyományokkal szemben egyenesen megdöbbentő merénylet minden tisztesség 1 és rend ellen«. Még egy idézet. (Olvassa): »Az a toll, ame­lyik 1919-ben a magyar katolicizmust »szemér­me utolsó foszlányát ledobott nőstény«-nek ne­vezte, amelyik a vármegyéről azt írta, hogy »szerencselovagok, svihákok, parasztból úrrá gőgösödött alakok ócska bagolyvára«, amelyik »vándorcirkuszának hirdette a magyar parla­mentet, amelyik örvendezett, hogy »az ezeréves Magyarország épülete végre összeomlott« — ma »Virrad« címen ír vezércikket, ha vala­hol felgyújtják a keresztény templomokat, »hu­manizmus szabadságharcosaidnak dicsőíti a gyilkos anarchistákat, darabokat gyárt, ame­lyekben aljas kerítőnőaek tünteti fel a magyar úriasszonyt, megvásárolható, erkölcstelen cső­cseléknek a keresztény intelligenciát, hülyévé torzítja a magyar parasztot és hófehér tiszta angyallá mossa a valutasíbert«. És végül még egy idézet. (Olvassa): »Saj­tótok, amely a kommün legpüffedtebb akasztó­favirágait növelte nagyra, napok óta habzik a gyűlölettől minden ellen, ami keresztény és magyar. Nem bírák vagytok: ti a hóhér mes­terségére vágytok és kezetekben nem az igaz­ság pallosa, de Szamuelli rohamkése villog. Undok váladékkal fecskendeztek be mindent, ami tekintélyt, fegyelmet és jövőt jelent még ebben a szerencsétlen országban, ebben a későn ébredő országban. Vannak sajtóorgánumok ma is Magyarországon, amelyeket az összeomlásért elsősorban kell felelőssé tenni. Ezek a lapok még hangosabbak és tolakodóbbak, mint va­laha. Szükséges, hogy a kormány érvényesítse erélyét balfelé is, hogy ezek a halálos bűnök­kel terhelt latrok is börtönbe kerüljenek«. Ezt az idézetet abból a vezércikkből vettem (TÜdy Zoltán: Ezt már nem Krausz mondja!), amelyet a kisgazdapárt illusztris vezére a Szózat 1926 január 8-iki számában közzéadott. (Felkiáltá­sok jobbfelől: Nagyon igaza volt!) T. Ház! Eszem ágában sincs a gondolat­közlés szabadságát megnyirbálni, de azt tar­tom, hogy követelhetjük azt, hogy az író és a hírlapíró legyen az igazság bajnoka és apos­tola. Es mert a nyomtatott betűnek közvéle­ményformáló hatása van, ne legyen abban a lelkek megejtésének és tévútra vezetésének szándéka. Azt a fertőző gócot, amelyik a későn éb­redő, de végre mégis felébredt országban a keresztény nemzeti társadalmat és azt az ifjú­ságot, amelynek lelke a keresztény nemzeti vi­lágképet tükrözi vissza, állandóan izgalomban tartja és ellenhatásra készteti, s így a köz­rend felforgatásának egyik oka és eszköze, ki kell operálni. Ki kell operálni minél előbb, de mindenesetre az előtt, mielőtt majd a titkos választójogon keresztül befejezhetné nemzet­pusztító munkáját. (Ügy van! Ügy van!) A közrend érdekében meg kell^ szüntetni a. szakszervezetek politikai és világnézeti ter­rorját. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a kö­zépen. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Jönni kell a szakszervezeti törvénynek, és cenzúra alá kell fogni a lelkeket bolsevizáló sajtót. Tessék alkotmányos eszközökkel, de keményen és könyörtelenül (megakadályozni a népron­tást és a lelkek elaljiasitását, történjék az új­ságon, könyvön, filmen vagy színdarabon ke­resztül. Ne lehessen munkások vezére, ne le­hessen képviselő, ne lehessen lapszerkesztő, ne lehessen semmi az, aki nem áll nemzeti alapon (Elénk helyeslés.), aki istentelenségbe és ainar­chizmusba akarja rántani a tudatlanoiklat, a szellemi kiskorúakat, aki fondorlatosan fcolseví­zálni akarja a magyar lelkeket. Ez a nemzet érdeke, és a világnézetek esznieharcátban ez a legsürgősebb áll am fenntartó kötelesség. (Ügy van! Ügy van!) Ez a legfontosabb belpolitikai feladat. Ennek megoldását kívánja az egész keresztény nemzeti alapon' álló társadalom, s addig nem lehet igazi rend és nyugalom, amíg ez biztosítva nincsi (Ügy van! Ügy van! — Rupert Rezső: Végre legyenek keresztényekké egyszer! — Zaj.) T. Ház! A belső rend érdekében szüksé; gesnefk tartanám a cigányügy rendezését. (Vaj a baloldalon.) A cigányok, békési társadalom­nak e számkivetettjei, látszólag családi közös­ségben élnek, de még mindig féligHmeddig no­mád állapotban és solfe gondot okoznak a ható­ságoknak ési a csendőrségnek. Tisztán jóté­konykodással nem lehet a cigányokon sem se­gíteni, sémi ezt a kérdést megoldani. Le kel­lene őket telepíteni, dolgoztatni. Ha az abesz­szín törzseket lehet civilizálni, azt hiszem, a cigányokat is ki lelhetne emelni félvad állapo­tukból hogy az emberi társadalomnak ne meg­ivetett és kártevő, hanem hasznos tagjai legye­Megkell emlékeznem kitűnő csendőrségünk­ről is, de kémem kell a'belügyminiszter urat, hogy vizsgálja meg, nem emíbeirfeletti;e az a teljesítés, lamelyet tőlük a nehéz szolgalat kö­vetel, és kérnem kell a belügyminiszter urat, hogy a belső rend érdekében is emeLje iel az Őrsök számát és a legénység létszámát a regi színvonalra. (Helyeslés jobbfelől.) „ Legyen szabad ezután áttérnem a ibelugy­minisztérium (hatáskörének másik «nagyon ton­tos területére, a népegészségügyi feladatokra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom