Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

574 Az országgyűlés képviselőházának kellett volna garantálnia. (Saseder János: Bs nem vállalta!?) Minthogy a magyar kormány a garanciát megfelelő időben nem adta meg, ennélfogva az egyiptomiak elállottak az üzlettől. Ha ez így igaz, akkor kérdem, micsoda kettősség ez, t. képviselőtársaim! (Antal- István: A száilítót garantálják?) T. képviselőtársam a péti gyár százszázalékig állami vállalat. A péti gyárban senki másnak nincsen egy krajcár pénze sem, csak a magyar államnak. Ügy tudom, a péti gyár elnöke vagy vezérigazgatója a kereskedelemügyi kormány egyik államtitkára. (Szeder János: Nem az! ~ Peyer Károly: Zsilinszky az elnök! — Bródy Ernő: Mindegy!) Tény az, hogy ez a. gyár állami üzem, amelyben az állam megbízottai vezetik a vállalatot. A vezetők állítólag aláírtak egy szerződést a kereskedelemügyi kormány hozzájárulásával és tudásával, amelyben garantálták a magyar állam hozzájárulását és az lett a dolog vége, hogy a Péti-só elesett ettől az egyiptomi üzlettől, amelyet állítólag a Farbenindustrie kapott azután meg. Nem óhajtok egyelőre ennek a kérdésnek további részleteivel foglalkozni, csak tisztelettel tudomására hozom a t. államtitkár úrnak és a kereskedelemügyi kormánynak, hogy a városban elterjedt hírek szerint ennek a Péti sószállításnak az ügye szoros összefüggésben van a FarbBnindustrie egy másik ügyével. Mindenesetre nagyon helyes volna, ha a miniszter úr szűkszavú nyilatkozatán kívül a kereskedelemügyi minisztérium szükségesnek és fontosnak tartaná, hogy a magyar közvéleményt a Péti só egyiptomi szállításának ügyéről tájékoztassa, már csak azért is, hogy a közvéleményben elterjedt hírek, amelyek nagyon komoly helyekről terjedtek el — végeredményben egy egyszerű kormánynyilatkozattal megcáfoltassanak. (Hallá Aurél államtitkár: Ez> iparügyi kérdés!) Arról, hogy ez iparügyi kérdés-e vagy nem, nem akarok vitatkozni, mert az ipar- és kereskedelemügyi minisztérium egyszer egy épületben van, másszor más épületben. Elnök: Kérem képviselő úr, most neon épület szerint tárgyalunk, hanem költségvetési fejezetek szerint. (Derültség.) Fábián Béla: T. Ház! A külkereskedelem kérdésében a miniszter úr beszélt arról, hogy az autarehiák felépítését nem mi kezdtük meg. Igaza van a t. miniszter úrnak. A külkereskedelemnek autarehiákira való berendezkedése Európában,, Oroszországban kezdődött, ahol a Szovjet megállapította az állami külkereskedelem intézményét és a magánkereskedelmet teljesen leépítette, mind a bel-, mind a külkereskedelem tekintetében, úgyhogy ott senki másnak az államon kívül külkereskedelemmel foglalkoznia nem volt szabad. Európa polgári államainak nagyobb dicsőségére egész Európa autarchiával lassankint rátért a szovjet külkereskedelmi rendszerére, a külkereskedelem terén lassankint egész Európa szovjetizálódott és lassankint teljesen leépíttetik a magántevékenység, az a magántevékenység, amelynek minden törekvése állandóan az volt; piacokat kell teremteni, a nemzeteket egymással össze kell hozni, s egymáshoz közelebb kell hozni. Az autarehiák felépítették a maguk babiloni tornyát, az autarchiákban vezérigazgatók, igazgatók vannak, hatalmas fizetésekkel, az egyik országban is, a másik országban is és azok mindenáron meg akarják akadályozni, hogy a régi külkereskedelmi korszak visszatérjen. Nekem eszembejuj; az, hogy a világháború vége 218. ülése 1937 május 24-én, hétfőn, felé, amikor Oroszországból hazatértem, akkor j kötötték meg a bresztlitovszki békét és amikor az iránt érdeklődtem, hogy innen., Magyarországról miért nem engedik haza az oro^z foglyokat és Oroszországból miért nem jöhetnek haza a magyar foglyok, erre azt mondották, hogy azért, mert Oroszországban magyar foglyok dolgoznak az orosz gyárakban és az orosz mezőgazdaságban, itt pedig orosz foglyok dolgoznak a gyárakban és a mezőgazdaságban, ha tehát hazaengednék a foglyokat, akkor mindenki a harctéren volna és akkor ki dolgoznék a mezőgazdaságban és a gyárakban? Itt is az a helyzet: az autarehiák leépítésének az a legnagyobb akadálya, hogy az autarehiák az utóbbi 20 esztendőben az egész világon felépítettek maguknak egy olyan hatalmas kádert, egy olyan hatalmas szervezetet, (Antal István: Öncélúak lettek! — Rupert Rezső: A hivatalnokok kereskednek!) amely megakadályozza azt, hogy a nemzetek között a kereskedelmi békesség és a kereskedelmi összeköttetés helyreálljon, hiszen a kereskedelmi békesség és összeköttetés mindig útját állja a nemzetek közötti viszony elmérgesedésének. T. Képviselőház! Nekem egy kívánságom volna és ezzel szeretném is befejezni beszédemet. Arra kérem a t. kormányt, gondoljon arra, hogy a magyar kisipar 300.000 emberből, a magyar kiskereskedelem pedig 150.000 emberből áll. Ez a 450.000 családfő dolgozó, nem igényes kispolgár, nem kér állami segítséget, nem kéri, hogy az állam anyagi támogatásokat adjon neki, (Bródy Ernő: Hiába kér!) nem kér tőle semmi privilégiumot, semmi kiváltságot, csak egyet kér, azt kéri, hogy őket, a becsületes katonákat, a becsületes harcosokat, akik ott voltak Volhyniában, akik ott voltak a Doberdón és a Kárpátokban, amikor védeni kellett a magyar aratást, akik között nem voltak felmentettek, ne pusztítsa ki őket az állam ciángázzal, a szövetkezeteknek adott állami támogatás ciángázával. Es ha a t. miniszter úr azt kérdezi, hogy a kereskedelem részéről és erről az oldalról miért voltak ezek a felszólalások ... (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Kereskedelmi oldalról!) Mi kispolgári oldal vagyunk és ez a kispolgári oldal képviseli itt a magyar parlamentben a magyar kisipart és a magyar kiskereskedelmet. (Rupert Rezső: Odaát pedig az igazgatóságokat képviselik!) Ha azt méltóztatik tőlem kérdezni, hogy miért hoztuk ide a szövetkezetek ügyét, azt felelem, azért, mert mi a szövetkezetekben látjuk a magyar kispolgári társadalomnak a veszedelmét és aki ebben az országban nem kollektív társadalmi rendszert akar, hanem a magángazdasági rendszeren felépülő társadalmi rendet, annak az az érdeke, hogy ebben az országban önálló exisztenciák legyenek. (Bródy Ernő: Állami támogatással!) Egy szövetkezeti rendszer végeredményben még állami támogatás nélkül is a kollektív társadalmi rendszer ideálja. (Sehandl Károly: Tévedés!) Méltóztassék végignézni minden szocialista alapon felépülő rendszert. (Sehandl Károly: Az igen! Ezek polgári --szövetkezetek!) Ma már Oroszország;ban nincs kisiparos és kiskereskedő, csak szövetkezet van. Méltóztassék megnézni, a leninizmus gazdasági rendszerét: a leninizmus egész árucsererendszere a szövetkezetre van felépítve és a szövetkezet a nagy-kapitalista rendszernek a megjelenési formája, míg a kisiparos és a kiskereskedő a kispolgári társa-