Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának 2i dalmi rendszer megjelenési formája. Önök itt a képviselőházban, a népgyűléseken folyton a nagytőke térhódításáról beszélnek és arról, hogy a nagytőke ebben az országban milyen szerepet játszik. A nagytőke szerepének növe­lése, erősítése az egész szövetkezeti rendszer, amely a kisipar és a kiskereskedelem szájából kiveszi a ^ kenyeret, amely egy hatalmas el­osztóállomás kezébe akarja átadni az egész magyar árucsere intézményét. T. Képviselőház! Nem vezet és nem veze­tett minket soha senkivel szemben semmiféle gyűlölség. Mi .senkitől a világon sem nagy fizetést, sem mást nem sajnálunk, csak egyet kérünk: hagyják élni a kisembereket! önök valamennyien, akik a harctéren voltak, emlé­kezhetnek arra, hogy ezek a kisemberek mi­lyen jó katonák voltak. (Kupert Rezső: A szö­vetkezet nem mehet el a háborúba, az bizo­nyos!) Kár ezeket a kisembereket anyagilag tönkre juttatni, kár ebeket a kisembereket pro­letarizálni, a polgári társadalom határőrvidé­kének védelmezőiből letaszítani a proletariátus soraiba. Mivel sajnálattal látom, hogy a kereske­delemügyi minisztériumban az egész kereske­deltmi politikánkban a kisembernek semmi vé­delme nincs, ennélfogva a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelők) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Malasits. Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Sajnálom, hogy vitatkoznom kell ellenzéki képviselőtár­sammal, de kénytelen vagyok egynéhány állí­tását helyreigazítani. Mindenekelőtt ki kell je­lentenem, hogy a világháború borzasztó ferge­tegéből a szövetkezetek emberei éppen úgy ki­vették részüket, mint a kereskedők és a kisipa­rosok, (ügy van! jobb felől.) A hadvezetőség nem választotta ki az embereket és nem mon­dotta, hogy a kereskedő, a kisiparos tartozik elmenni Volhyniába és a Doberdóra, a szövet­kezetek emberei pedig itthon maradnak. (Fá­bián Béla: De felmentették a szövetkezeti em­bereket! Kisiparost meg kiskereskedőt egyet sem!) Bocsánatot kérek, nekem a háború alatt igen fontos szerepem volt és: nyugodt lélek­kel merem állítani, hogy aránylag ugyanany­n.yi kereskedőt és iparost mentettek fel, mint szövetkezeti embert. (Fábián Béla: Egyet sem!) Bocsánatot kérek, az .összes municiógyárak többé-kevésbbé ezekkel voltak telve. (Fábián Béla: Kisiparossal, kiskereskedővel, fűszeres­sel, asztalossal?) Ezek fel voltak mentve. Bo­csánatot kérek, az egyik állami vasgyárnak voltam egy ideig vezetője, gyakorlati tapasz­talatból tudom, (hogy hány kisiparos, (kiske­reskedő volt odavezényelt munkás és ennél­fogva felmentett. A másik dolog pedig az, hogy a szövetke­zeteket nem lehet abból a szempontból meg­ítélni, hogy kivétel nélkül a kömtmiunizmus szálláscsinálói. (Zaj a baloldalon^) Bocsánatot kérek, ott van a legindividuálisabb ország, Amerika. Hihetetlen miértékben terjednek a szövetkezetek, anélkül,, hogy ott az állam egy fillérrel is támogatná a szövetkezeti mozgal­mat. Ott van Dél-Afrika, Ausztrália, Kanada. A. világon ma több, mint 100 millió ember tö­mörült 'különféle szövetkezetekbe. (Fábián Béla: Csak nem, helyes, hogy állami .pénzen támogatják a kisipar és a kiskereskedelem konkurreneiáját?!) Tessék csak engem meghall­gatni, egészen tárgyilagosan beszélek erről a . ülése 193? május 24-én, hétfőn. 575 kérdésről. Ott Van Anglia, amelynek hatalmas szövetkezeti mozgalma van. A szövetkezeti mozgalomnak az a kritériuma, hogy alulról nőjjön fel és minden támogatás nélkül álljon meg a lábán, Oroszországban az állam támogatja a szö­vetkezeteket. (Fábián Béla: Ügy, mint itt!) Olaszországban és Németországban is az állam támogatja a szövetkezeteket (Ügy van! bal­felől.) Az a Náci Németország, amely a nagy­áruházak és a nagyszövetkezetek ellen harcba indult, az a Náci Németország ma a legerő­sebb támogatója az állami szövetkezeteknek. (Fábián Béla: És Magyarország?!) Magyaror­szágról ezidőszerint nem nyilatkozhatom, mert •nem ismerem az összes erre vonatkozó adato­kat, de ha ezt a kérdést helyesen akarjujk megítélni, akkor szükséges, hogy a legnagyobb tárgyilagossággal nyúljunk ehhez a kérdés­hez. (Zaj. — r Az elnök csenget. — Fábián Béla: Magyarországon ki támogatja a szövetkeze­teket?) Elnök: Fábián képviselő urat nyugodtan meghallgatta a Ház, kérem tehát, hogy ő is szíveskedjék Malasits képviselő urat nyugodtan meghallgatni. Malasits Géza: Nem vagyok híve semmi­féle államilag támogatott szövetkezetnek, de olyan szövetkezetet, amely a saját erejéből 30 esztendőn át megélt állami támogatás nélkül és amely a legjobb viszonyban és barátságban él a kiskereskedővel, méltányolja ennek mun­káját, mégsem lehet egy fazékba dobálni a kommunista szövetkezetekkel. Megelégedéssel hallottam az igen t. mi­niszter úrtól, hogy végre nagyobb összeget ad­tak a Máv.-nak abból a célból, hogy kocsi­parkját egy kissé felfrissítse. Én dunántúli ember vagyok és kétszeres örömmel üdvözlöm ezt az intézkedést, mert éppen nálunk Dunán­túl vannak ezen a téren a legrettenetesebb állapotok. Kérem azonban a miniszter urat arra, hogy necsak a kocsiparkra terjessze ki a figyelmét, necsak a kocsipark felújítására ad­jon pénzt a Máv.-nak, hanem arra a célra is, hogy a Triebwagen, a motorkocsipark kicseré­léséről is méltóztassék gondoskodni, mert itt még rengeteg ócska rendszerű Triebwagen van forgalomban és aki ment már egyszer Szom­bathelyről Celldömölkön át Székesfehérvárra, az elátkozta azt is, aki ezt a pléhskatulyát a kitalálta. Annál figyelemreméltóbb az, amit a Máv. elért a két áramvonalas mozdonnyal, ezzel az igazán ragyogó mérnöki teljesítménnyel. Ezt az alkalmat használom fel arra, hogy gratu­láljak a Máv.-nak ehhez a teljesítményéhez. Erre az alkotásra nálunk hatalmasabb és tech­nikailag jobban felkészült országok is hüsz­kék lehetnének, ennélfogva sokszoros a mi örö­münk, hogy a magyar mérnöki munka és láng­ész a magyar munkással kooperálva, ilyen nagyszerű alkotással ajándékozta meg a Máv.-ot. Mint a munkásság egyik képviselője, azt kívánom erről a helyről, hogy ennek a munkának a folytatása mielőbb következ­zék be. Most csak egy egészen rövid kérésem van az igen t. miniszter úrhoz a következőkben. Sok panasz hangzik a kiskereskedők és kisipa­rosok köréből a behozatali engedélyek szétosz­tásának jelenlegi gyakorlata ellen. Azt pana­szolják, hogy a részengedélyek szétosztása nem történik igazságos és méltányos alapon. A ki­csinyek alig kapnak valamit, a nagyok pedig mindent elharácsolnak előlük, sőt olyan pa­80*

Next

/
Oldalképek
Tartalom