Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-218
Az országgyűlés képviselőházának 2i dalmi rendszer megjelenési formája. Önök itt a képviselőházban, a népgyűléseken folyton a nagytőke térhódításáról beszélnek és arról, hogy a nagytőke ebben az országban milyen szerepet játszik. A nagytőke szerepének növelése, erősítése az egész szövetkezeti rendszer, amely a kisipar és a kiskereskedelem szájából kiveszi a ^ kenyeret, amely egy hatalmas elosztóállomás kezébe akarja átadni az egész magyar árucsere intézményét. T. Képviselőház! Nem vezet és nem vezetett minket soha senkivel szemben semmiféle gyűlölség. Mi .senkitől a világon sem nagy fizetést, sem mást nem sajnálunk, csak egyet kérünk: hagyják élni a kisembereket! önök valamennyien, akik a harctéren voltak, emlékezhetnek arra, hogy ezek a kisemberek milyen jó katonák voltak. (Kupert Rezső: A szövetkezet nem mehet el a háborúba, az bizonyos!) Kár ezeket a kisembereket anyagilag tönkre juttatni, kár ebeket a kisembereket proletarizálni, a polgári társadalom határőrvidékének védelmezőiből letaszítani a proletariátus soraiba. Mivel sajnálattal látom, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban az egész kereskedeltmi politikánkban a kisembernek semmi védelme nincs, ennélfogva a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelők) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Malasits. Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Sajnálom, hogy vitatkoznom kell ellenzéki képviselőtársammal, de kénytelen vagyok egynéhány állítását helyreigazítani. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a világháború borzasztó fergetegéből a szövetkezetek emberei éppen úgy kivették részüket, mint a kereskedők és a kisiparosok, (ügy van! jobb felől.) A hadvezetőség nem választotta ki az embereket és nem mondotta, hogy a kereskedő, a kisiparos tartozik elmenni Volhyniába és a Doberdóra, a szövetkezetek emberei pedig itthon maradnak. (Fábián Béla: De felmentették a szövetkezeti embereket! Kisiparost meg kiskereskedőt egyet sem!) Bocsánatot kérek, nekem a háború alatt igen fontos szerepem volt és: nyugodt lélekkel merem állítani, hogy aránylag ugyananyn.yi kereskedőt és iparost mentettek fel, mint szövetkezeti embert. (Fábián Béla: Egyet sem!) Bocsánatot kérek, az .összes municiógyárak többé-kevésbbé ezekkel voltak telve. (Fábián Béla: Kisiparossal, kiskereskedővel, fűszeressel, asztalossal?) Ezek fel voltak mentve. Bocsánatot kérek, az egyik állami vasgyárnak voltam egy ideig vezetője, gyakorlati tapasztalatból tudom, (hogy hány kisiparos, (kiskereskedő volt odavezényelt munkás és ennélfogva felmentett. A másik dolog pedig az, hogy a szövetkezeteket nem lehet abból a szempontból megítélni, hogy kivétel nélkül a kömtmiunizmus szálláscsinálói. (Zaj a baloldalon^) Bocsánatot kérek, ott van a legindividuálisabb ország, Amerika. Hihetetlen miértékben terjednek a szövetkezetek, anélkül,, hogy ott az állam egy fillérrel is támogatná a szövetkezeti mozgalmat. Ott van Dél-Afrika, Ausztrália, Kanada. A. világon ma több, mint 100 millió ember tömörült 'különféle szövetkezetekbe. (Fábián Béla: Csak nem, helyes, hogy állami .pénzen támogatják a kisipar és a kiskereskedelem konkurreneiáját?!) Tessék csak engem meghallgatni, egészen tárgyilagosan beszélek erről a . ülése 193? május 24-én, hétfőn. 575 kérdésről. Ott Van Anglia, amelynek hatalmas szövetkezeti mozgalma van. A szövetkezeti mozgalomnak az a kritériuma, hogy alulról nőjjön fel és minden támogatás nélkül álljon meg a lábán, Oroszországban az állam támogatja a szövetkezeteket. (Fábián Béla: Ügy, mint itt!) Olaszországban és Németországban is az állam támogatja a szövetkezeteket (Ügy van! balfelől.) Az a Náci Németország, amely a nagyáruházak és a nagyszövetkezetek ellen harcba indult, az a Náci Németország ma a legerősebb támogatója az állami szövetkezeteknek. (Fábián Béla: És Magyarország?!) Magyarországról ezidőszerint nem nyilatkozhatom, mert •nem ismerem az összes erre vonatkozó adatokat, de ha ezt a kérdést helyesen akarjujk megítélni, akkor szükséges, hogy a legnagyobb tárgyilagossággal nyúljunk ehhez a kérdéshez. (Zaj. — r Az elnök csenget. — Fábián Béla: Magyarországon ki támogatja a szövetkezeteket?) Elnök: Fábián képviselő urat nyugodtan meghallgatta a Ház, kérem tehát, hogy ő is szíveskedjék Malasits képviselő urat nyugodtan meghallgatni. Malasits Géza: Nem vagyok híve semmiféle államilag támogatott szövetkezetnek, de olyan szövetkezetet, amely a saját erejéből 30 esztendőn át megélt állami támogatás nélkül és amely a legjobb viszonyban és barátságban él a kiskereskedővel, méltányolja ennek munkáját, mégsem lehet egy fazékba dobálni a kommunista szövetkezetekkel. Megelégedéssel hallottam az igen t. miniszter úrtól, hogy végre nagyobb összeget adtak a Máv.-nak abból a célból, hogy kocsiparkját egy kissé felfrissítse. Én dunántúli ember vagyok és kétszeres örömmel üdvözlöm ezt az intézkedést, mert éppen nálunk Dunántúl vannak ezen a téren a legrettenetesebb állapotok. Kérem azonban a miniszter urat arra, hogy necsak a kocsiparkra terjessze ki a figyelmét, necsak a kocsipark felújítására adjon pénzt a Máv.-nak, hanem arra a célra is, hogy a Triebwagen, a motorkocsipark kicseréléséről is méltóztassék gondoskodni, mert itt még rengeteg ócska rendszerű Triebwagen van forgalomban és aki ment már egyszer Szombathelyről Celldömölkön át Székesfehérvárra, az elátkozta azt is, aki ezt a pléhskatulyát a kitalálta. Annál figyelemreméltóbb az, amit a Máv. elért a két áramvonalas mozdonnyal, ezzel az igazán ragyogó mérnöki teljesítménnyel. Ezt az alkalmat használom fel arra, hogy gratuláljak a Máv.-nak ehhez a teljesítményéhez. Erre az alkotásra nálunk hatalmasabb és technikailag jobban felkészült országok is hüszkék lehetnének, ennélfogva sokszoros a mi örömünk, hogy a magyar mérnöki munka és lángész a magyar munkással kooperálva, ilyen nagyszerű alkotással ajándékozta meg a Máv.-ot. Mint a munkásság egyik képviselője, azt kívánom erről a helyről, hogy ennek a munkának a folytatása mielőbb következzék be. Most csak egy egészen rövid kérésem van az igen t. miniszter úrhoz a következőkben. Sok panasz hangzik a kiskereskedők és kisiparosok köréből a behozatali engedélyek szétosztásának jelenlegi gyakorlata ellen. Azt panaszolják, hogy a részengedélyek szétosztása nem történik igazságos és méltányos alapon. A kicsinyek alig kapnak valamit, a nagyok pedig mindent elharácsolnak előlük, sőt olyan pa80*
