Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1937 május 24.-én, hétfőn. 571 Rémes volt az. algyői híd! Most már hála Istennek» ez az állapot megszűnt!) Méltóztassék megengedni, hogy még egykét kérdésre, amelyre nem tértem ki, röviden válaszoljak. Gróf Esterházy Móric képviselő úr a központi mértékhitelesítő intézet felárkérdését tette szóvá. Most már nem úgy van a helyzet, mint a múlt évben. Ma a helyzet az, hogy nem minden állami valutaigénylés felármentes. Vannak olyan természetű kiadások, amelyekre a Nemzeti Bank a valutakiutalásnál normális felárat igényel, ezzel szemben természetesen vannak olyan kiadások, amelyek ma is felármentesen kerülnek kiadásra, a 3%-os Spannung terhére. Amit a képviselő úr a síim eg—jánosháza— soproni útra mondott, az teljes mértékben helytálló és törekednünk kell arra,, hogy mihelyt a beruházási hitelek engedik, ugyanilyen összeköttetést létesítsünk a Balaton részére is. Az első lépést —a győr—pannonhalma—veszprémi útnak átvágását — ebben az évben meg fogjuk valósítani. A jánosháza—eseszneki útnak a kiépítése ebben az évben már nem lehetséges, de remélem, hogy a közeljövőben sorra fog kerülni. Amit a képviselő úr a fejérmegyei úthálózatra mondott, az — mint már a bizottsági tárgyalások alatt is említettem — teljes mértékben helytálló. A fenntartási költségek jórésze vállalkozásba fektettetett, most azonban, hogy a vállalkozások megszüntetése folytán az öszszegek felfognak szabadulni, reméljük, hogy a megfelelő alapozás nélküli utak építése a jövőben meg fog szűnni. Peyer Károly képviselő úr a Ház asztalára letett egy talp fadarabot és azt állította, hogy az államvasút az utóbbi időben egy aczol nevezetű új anyaggal való telítésre tért át és ezáltal az államvasutakat súlyos károsodás érte. Meg kell állapítanom, hogy a képviselő úrnak az az állítása, hogy ezzel az anyaggal telíteni nem lehet és a kísérletek is azt mutatták, hogy telítésre nem alkalmas, helytálló, azonban azok áz adatok, hogy ebből az államvasutaknak milliós veszteségei származtak volna, nem helytállóak, mert az egész szállításnak a kerete lényegesen kisebb. Annakidején, amikor az Imperiál-ügy kipattant, az államvasút — természetesen a minisztérium utasítására, ahogyan megállapítottam — különböző kísérleteket folytatott másfajta telítő anyagokkal és így vásárolt bizonyos szakvélemény alapján ilyen aczol-anyagot, 1931—1933-ig 10 vagont, 1934-ben 5 vagont és 1937-ben 12 vagont, összesen 27 vagont 253.000 pengő értékben. Ebben az időben az aczollal telített talpfák mennyisége összesen 6% volt, az összes pályákban levő talpfáknak 1%-a. A talpfák összértéke a telítéssel együtt maximum 830.000 pengő. (Zaj.) Meg kell azonban mondanom azt, hogy amikor megállapították azt, hogy ez a telítési eljárás nem megfelelő, a minisztérium ennek a^ szerződésnek felbontására utasította az államvasutakat, ami meg is történt, úgyhogy lényegtelen áldozattal sikerült az államvasutat tehermentesíteni. (Propper Sándor: Nemzeti ajándékot kaptak! — Rupert Rezső: Kártérítés járt volna az államnak!) Itt egy kisarányú kísérletezésről volt szó, megállapítom azonban azt, hogy a telítési eljárásnál, nines is abszolúte megmondva, hogy milyen anyag a megfelelő. A telítési eljárás azonban nemcsupán a telítőanyag megfelelőségétől függ, mert az anyag megfelelősége után is függ a fától, a talajviszonyoktól, hogy milyen földbe kerül és az időjárási viszonyoktól stb. En nem tudom hibáztatni a Máv.-ot, hogy ezeket a kísérleteket végrehajtotta. (Peyer Károly: A Máv. nem is akarta, az a kérdés, ki kényszerítette a Máv.-ot?!) Semmiféle kényszert nem állapíthattunk meg. Megállapítom mindenesetre azt, hogy a Máv. nem kizárólag ezzel telített, vele csak kis mennyiségben kísérletezett és én koncedálom a képviselő úr megállapítását, hogy ezzel az anyaggal telíteni nem lehet és be is jelentem a Háznak, hogy a Máv. ezt az anyagot többé nem használja. (Br. Berg Miksa: Fegyelmit a megindítójának!) Ez többéves ügy! (Br. Berg Miksa: Azért lehet!) Vay Miklós képviselő úr az esti kedvezményes telefonbeszélgetések időpontjának megváltoztatását sürgette. E tekintetben, sajnos, alkalmazkodni kell a városi telefonszolgálathoz. Az esti beszélgetéseknek 6—7 óra között való kedvezményes behozatala következtében ugyanis a legnagyobb torlódás állana be a telefonszolgálatban. Csoór Lajos képviselő úrnak is szeretnék válaszolni a Fűzfő és Kenése közti hegyesusaamlás ügyében. Itt nem olyan súlyos a helyzet, mint ahogy ő előadta. Kétségtelen, hogy a vonalvezetés erősen kifogásolható, mert ezt a vasiútvonalat annak másik oldalán kellett volna vezetni s nem tudom, amilyen okból vezették a mostaniin, talán azért, hogy a Balatont korábban láthassa meg az utas, erőszakolták ezt a megoldást. Ott bizonyos csuszamlások vannak — ebben étn szakértő vagyok (Derültség) — és a Máv. alapos vizsgálat után megállapította, hogy megfelelő szivárgók beépítésével az altalajt vízteleníteni lehet, úgyhogy az a esusziaimilás meg fog állani. Ezzel parallel folyik a tanulmányozás a vasútvonal más irányban való vezetésére, amennyiben az első megoldás nem sikerülne. (Zaj a baloldalon.) TTtí vonalat két nap alatt építeni nem. lehet, ennek a vonalnak fenntartását és üzembentantását pedig biztosítani kell, tehát az így végzlett munlkák nem hiába való munikák, mert aa új vonal építése több Ihónap munkája. A Máv. tehát igenis helyesen járt el, amikor ezt a vonalat biztosítja és amennyiben az derülne ki, amit nem várunk, hogy ilyen módon az útnak, a vasútvonalnak végleges stabilitását biztosítani nem lehet, akkor jön a másik megoldás. (Rupert Rezső: így szép! Így kell megtartani!) Andaházi-Kasnya képviselő úr egy rendkívül fontos problémát említett fel, t. i. az inkasszó- és információs irodáknak az utóbbi időben mándjóbban elharapódzó működését. Meg kell állapítanoim, hogy az ilyen irodák működés ének kereskedelemellenes tevékenységéért rendkívül hibáztatom a kereskedelmet azért, hogy nem tud ©léggé erélyesen fellépni azokkal a tagjaival szemben, akik ilyen nyilvánvaló kereskedelemellenes irányzatnak odaadják magukat. Ami a kormány ingereneiáját illeti, amint méltóztatnak tudni, legalább a ma fennálló kedvezmények alapján nincs módunkban .mélyrehatóan ebbe bekszókii. A kormány megtette a magáét, hogy a tisztviselők részére, mint méltóztatik tudni, újabb kölcsönforrásokat nyújtott a Pénzintézeti Központ révén. Remélhetőleg ez némileg enyhíteni fog^ a helyzeten. Mindenesetre készséggel tanulmány tár-