Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

572 Az országgyűlés képviselőházának gyáva teszem ezt a kérdést és magam is oda fogok ihatni a kereskedelmi érdekképviseletek•nél, hogy ők maguk is szüntessék mag ezt a (kereskedelemellenes tevékenységet, lamelyet ezek az információs^- és inkasszóirodák folytatnak. # T. Ház! Azt hiszem, minden felvetett kérdésre választ adtaim. Mégegyszer hálásan köszönöm! a mélyen t. felszólaló uraknak, hogy a kereskedelemnek és Jközlekedésneik, e két fontos gazdasági tényezőnek jelentőségét olyan ékes szavakkal szívesek voltak elismerni. Kérem, méltóztassék tárcáim költségvetését elfogadni. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a ^középen. A szónokot tëmegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra ikövetkezik? vitéz Kenyeres János jegyző: Fábián Béla! (Mozgás és zaj. a jobbközépen. — Fábián Béla: Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter üdvözlése közben): Remélhetőleg az üdvözlés ideje nem számit bele a beszédidőmbe? (Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, sizíveskiedjék beszédét megkezdeni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a t. miniszter úr beszédéből különösen azokkal a részletekkel foglalkozzam, amelyek különben is a képviselőháznak ellenzéki oldalát a legnagyobb mértékiben érdekelték az egész vita folyamán. Legelsősorban foglalkozni kívánok azzal a icerdéssel, hogy miért beszélt a képviselőháznak baloldali ellenzéki része a szövetkezetekről. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halijuk! a baloldalon.) Második dolog, amivel foglalkozni óhajtok, a miniszter úrnak az a kijelentése, hogy a kormányzatnál nincs kereskedelemellenes irányzat és azután a miniszter urnák az a kijelentése, hogy olyan rendszert óhajt foganatosítani, amely mellett ipari és kereskedelmii pályán a fiatalságot fokozottabb mértékben lehet elhelyezni. Méltóztassék megengedni, t. miniszter úr, hogy felszólalásomban ugyanabból a (meggondolásból induljak ki, amelyből képviselőtársaim, legnagyobb része kiindult és ez az, hogy a magyar kispolgári társadalomnak is el kell valahol helyezkednie. A magyar kispolgári társadalom elhelyezkedési területe eddig a kisipar és a kiskereskedelem volt. A t. miniszter úr azt mondja, hogy Magyarországon nincs kereskedelemellenes irányzat. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Nincs is!) T. miniszter úr, méltóztassék megengedni, hogy akkor^ hivatkozzam arra, hogy mi egynéhányan már itt ültünk a képviselőházban úgy 15 évvel ezelőtt is, amikor itt Hegyeshatmy volt kereskedelemügyi miniszter úr kijelentette, hogy ő nem ellensége a magyar kereskedelemnek. (Hallá Aurél: Ez nem történt meg!) Azóta sajnálattal kell megállapíanom, hogy minden kereskedelmi kormányzat ellensége volt a kereskedelemnek, azért mert ebben az országban minden kereskedelmi és pénzügyi intézkedés végeredményiben oda vezetett, hogy a magyar kisiparosoknak és kiskereskedőnek helyzete lassankint prekáriussá változott. Nemcsak a szövetkezetek útján törekedtek a kispolgári társadalomnak ezt a kitűnő részét gazdaságilag lehetetlenné tenni, (Mo&gás és zaj a jobboldalon.) hanem az egész magyar adóbehajtás, az adókivetés problémája akként oldódott meg, hogy a magyar kisiparos és kiskereskedő részére ebben az országban a gazdasági helyzet napról-napra lehe218. ülése 1937 május 24-én, hétfőn. tétlenné vált. (Egy hang a jobboldalon: Ez már nem áll!) Az egyik oldalon — amiről ma is hallottunk — 100 millió pengőt adnak nem a termelési szövetkezeteknek ... (Mayer János: Melyik kapott közülük 100 milliót! Ne túlozzanak a szövetkezetekkel szakadatlanul! — Zaj a bal és a szélsőbaloldalon.) Nem méltóztatott itt lenni, t. képviselőtársam, akkor, amikor három képviselőtársam csak azzal foglalkozott, hogy a zárszámadásokból és költségvetésekből megállapította, hogy a szövetkezetek mennyi pénzt kaptak. Errenézve csak egyre emlékeztetem igen t. kép1 viselőtársamat. Három évvel ezelőtt, 1934-ben, j 11 milliót szavaztunk meg itt a szövetkezetek; nek. (Mayer János: Tehát nem százmilliót!) Az ] egyik oldalon tehát folyik a szövetkezetek állami támogatása, a másik oldalon pedig a ke\ reskedelemnek és kisiparnak olyan mérvű sujtása, mindenféle terhekkel, amelyeket nem bírnak el. Ez végeredményben azt jelenti, hogy j itt egy kispolgári réteg megélhetését teszik lehetetlenné. Ez a kispolgári réteg pedig teljesítette kötelességét a hazával szemben a háborúban. Ez a kispolgári réteg az, amely soha forradalmi megmozdulásban részt nem vett, amelynek a rend, a béke és a nyugalom a legfőbb érdeke. T. Ház! Az iparügyi tárca vitájánál hallottam a Nemzeti Egység Pártja képviselőinek egymásutáni felszólalását. Igen t. képviselőI társaim a magyar kisipar kérdését tették felszólalásukban magukévá, — amit én a legna| gyobb mértékben örömmel üdvözlök — legalább nemcsak néhányan vagyunk itt, mint voltunk azelőtt, akik ezeket a problémákat szó ; tárgyává tettük. (Rupert Rezső : Csak már cselekedet kellene!) A magyar kiskereskedő és kisiparos helyzete kell, hogy ugyanúgy fájjon önöknek, mint nekünk. (Mayer János: Ki bántja őket?'Nem bántja senki!) Kérem, t. képviselőtársam, arról beszélünk, hogy anyagi 1 egzisztenciájukban teszik őket tönkre. (Mayer jj János: Pártoljuk őket s nem bántjuk!) Hol i méltóztatnak pártolni, amikor a szövetkezeti ; konkurrencia megöli őket. A szabóipar és a » cipészipar egyenesen azon megy tönkre, hogy a Hangya Fogyasztási Szövetkezetnek állami tőkék és állami pénzek állván rendelkezésére, a falvakban konkurrencia jávai tönkreteszi a ! kisiparosokat és a kiskereskedőket. (Mayer János: Ezt maga sem hiszi! Túlzás!) A falvakban tönkreteszi a kisiparost. Hogy ez menynyire igaz, egy péeeli esetet hozok fel. (Szeder János: Pécel nem az ország!) T. képviselőtársam, lehet, hogy önnek a Move, az ország, de most Pécelről van szó. (Szeder János : Nemcsak Pécelről van szó! Az mondotta, hogy az egész országban.) T. képviselőtársam, ha van Move, és ha a Move, a kisemberek érdekeit védi, akkor méltóztassanak utána érdeklődni, hogyan pusztulnak a falvakban azok a kisiparosok és kiskereskedők, akik a harctéren az első vonalban mint gyalogosok teljesítették kötelességüket és akiket most meg kellene védenie annak a Move.-nak is, amelynek kötelessége volna a katonai szolgálatot teljesített magyar állampolgárok érdekeit képviselni. (Szeder János: Nem arról van szó. Azt mondotta, hogy az egész országban.) Igen, tessék végigmenni az egész országban, mindenütt, ahol szövetkezetek vannak, és meg méltóztatnak látni, hogy ezek a szövetkezetek miképpen teszik tönkre egymás után a magyar kispolgári exisztenciákat. (Bródy 1 Ernő: Állami támogatással!) Ha pedig azt