Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-218
570 Az országgyűlés képviselőházának 2 T. Ház! Ami a hidak kérdését illeti, Ker- 1 tesz Miklós képviselő úr felemlítette az óbudai híd problémáját. Ezzel kapcsolatban csak röviden akarom a mélyen t. Háznak szíves tudomására hozni, hogy a Boráros-téri Horthy Miklós-hidat, úgyszintén a kiszélesített Margithidat is, remélhetőleg az ősz folyamán át lehet adni a forgalomnak. Ami az óbudai hidat illeti, remélem, az ISS&ffl. költségvetési év első felében már hozzákezdhetünk a híd építéséhez. Azt, hogy talán ennek a hídnak az építését előbb kellett volna megkezdeni, nagyon sok komoly szakértő-tényező hangoztatja, de ezen már segíteni nem tudunk s ezért csak annyit mondhatok, hogy mihelyt a Boráros-téri Horthy Miklós-híd munkálatai befejezést nyernek, hozzá fogunk kezdeni az óbudai híd építéséhez. (Peyer Károly; Elég későn, egy évvel előbb is lehetett volna.) Nem lehet, mert.méltóztatik tudni, hogy a munkálatok csak a fedezet arányában adhatók ki, sőt már erre a munkára sok előleg van igénybevéve. (Peyer Károly: Erre tessék kölcsönöket igénybe venni!) T. Képviselőház! Czirják Antal és Kertész Miklós képviselő urak a dunai hajózás kérdésével foglalkoztak (Halljuk! Halljuk!) és kifogásolták, hogy a költségvetésben a Mftr. ré-, szere igen nagy tételek vannak felvéve. Bátor vagyok felhívni a képviselőház figyelmét arra, hogy a Mftr.-t egyrészt a háborús veszteségek kárpótlása címén, másrészt pedig a magyar közlekedésügy helyes szolgálata érdekében a kormány évekkel ezelőtt hosszúlejáratú állami szubvencióhoz juttatta, ami a Mftr. technikai és gazdasági rekonstrukcióját volt hivatva szolgálni. Ezt az egyezményt törvény formájában cikkelyezték be, úgyhogy ezen változtatni nincs módunkban. Nagyobbszabású technikai rekonstrukciót hajtunk végre a Mftr.-nél, hogy a Mftr. a közlekedés szolgálatába megint beállítható legyen. Építünk négy motoros áruszállító hajót, egy motoros vontatóba jót, egy csavaros vontatógőzöst, több uszályt s egy tankuszályt, hogy a Mftr. ne legyen kénytelen idegen vállalatok szállítóeszközeit felhasználni, például a magyar-román petróleumszállítás céljaira. Dunai szállításunk jelentősége lényegesen megnövekedett egyrészt azáltal, hogy sikerült a dunai pool-ban a Mftr. helyzetét éppen a múlt év végén lefolytatott tárgyalások során megfelelően javítanunk, úgyhogy a kvótális megállapodásból rája nagyobb rész jut, ezenkívül bizonyos tarifaegyezmény jött létre egyrészt a dunai szállítással foglalkozó összes hajózási vállalatok között, másrészt a vasutak és hajóvállalatok között. Remélem, hogy a Mftr-nek ez a technikai és gazdasági szanálása rövid idő alatt meg fogja hozni végleges gyümölcsét. Pár szóval szeretnék még foglalkozni a tutajozás, problémájával, melyet Szeder t. képviselőtársam említett fel. Tavaly nagy örömmel láttuk, hogy cseh faszállításoknál magyar tutajosokat lehetett alkalmazni. Sajnos, ez újabban nehézségekbe ütközik, de készséggel rendelkezésre állok a képviselő uraknak, hogy megfelelő utasításokat adjunk a kereskedelmi tárgyalásokat folytató meghatalmazottunknak, hogy ebben a kérdésben a magyar érdekeket védjék meg. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy egy nehézség van ennél a problémánál és t pedig az, hogy a fa átadási hely tulajdonképpen a fontos. A felvidéki tutaj osok a fát eddig a feldolgozás helyén adták át és természetesen ragaszkodnak ahhoz, hogy az átadás Í8. illése 1937 május 2U-én, hétfőn, a magyar határon történjék. Ez kétségkívül elég nehéz probléma, azonban meg vagyok róla győződve, hogy ebben a kérdésben meg fogjuk találni a megfelelő megoldást. (Fábián Béla: Csak ne úgy, mint tavaly! Szolnokon hosszú ideig nem lehetett fát kapni, mert megszűnt a tutajozás.) T. Képviselőház! Az előadó úr beszéde után azt hiszem, felesleges a vasútról és a postáról külön nyilatkoznom; méltóztassék^ azonban megengedni, hogy egy kérdésre kitérjek, még pedig a vasúti szállítási idő csökkentésére, amiről Andaházi-Kasnya képviselő úr szólott, főként pedig az idénycikkek szállítása. A magyar Államvasutak kezelésében lévő személyes teherforgalom tekintetében a legfontosabb problémának azt tartom, hogy a szállítási idő megrövidüljön. Ebben a tekintetben bizonyos eredményekre is hivatkozhatunk, hiszen, — amint méltóztatik tudni — a sajtó egyértelmű megállapítása szerint is a folyó évi menetrend a személyszállítások terén igen lényeges haladást mutat fel, ami szisztematikus • munka eredménye. Amit azonban a teherszállítások tekintetében nyújtunk, az nem mutatkozik a menetrendből, de kétségkívül szintén megvan. Nem akarom itt az egyes relációkat felsorolni, azonban a Máv. egyrészt a köteléki díjszabá sok kiterjesztésével, — hiszen már majdnem 15 megállapodás és 50—60 köteléki díjszabás van — másrészt az átmenő forgalom, főleg a külföldi forgalom meggyorsításával igen nagy eredményeket ért el. Ma már a budapest—londoni viszonylatban, — azért veszem a legnagyobb távolságot, hogy ehhez méltóztassék a rövidebb távolságokat arányosítani tudni, — az a helyzet, hogy a menetidőt 66 órára csökkentettük, ami azt hiszem, igen nagy teljesítménye a Máv.,-nak és természetesen a külföldi vasutaknak is. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a menetrendek összeállításánál az érdekeltségek kívánságait a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vesszük. Hogy a kismotoros vonatokra természetesen nem tudunk korlátlan mennyiségű poggyászt beengedni, ennek, sajnos, a kocsiknak szűk volta az oka, azonban azt hiszem, ezen a téren is javult a helyzet. A Máv. beruházásaival kapcsolatban Mezey Lajos t. képviselő úr megemlítette a Dunántúlnak az Alfölddel való közvetlen összeköttetései problémáit. Ez a kérdés tényleg úgy van, ahogyan a képviselő úr állította. Megépítettünk két hidat, sajnos azonban, a vasúti összeköttetés tekintetében még nem tudtunk eljutni megfelelő megoldáshoz, azonban bejelenthetem a t. képviselőháznak, hogy a^ Máv. beruházási programja keretében a Sárbogárd— dunaföldvár—solti vonal egy részeinek terraszirozása már elkészült és ennek ia legfontosabb és legsürgősebb része* a hídátkelésnél a két szárnyvasút összekötése, már ebben a költségvetési évben valóban el is készül. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a költségvetés, az állam pénzügyi helyzete megengedi, akkor ezt az összekötő vonalat minél hamarabb ki fogjuk tudni építeni. (Elénk helyeslés.) A tiszai hidak ügyét Vay képviselő úr említette meg. A tiszafüredi Tisza-hídnak olyan átalakítása, amilyet eredménnyel hajtottunk végre az algyői Tisza-hídnál, közúti forgalomra való alkalmassá tétele szintén folyamatban van és amennyiben a költségvetési helyzet engedni fogja, a tiszafüredi hidat végleges vashíddal fogjuk kipótolni. (Rupert Rezső:
