Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Ai országgyűlés képviselőházának 2 hogy az export bizonyos irányításával foglal­kozzunk, mégpedig azért, mert a környező ál­lamokban történő eladásaink révén nem tu­dunk nyersanyagokat beszerezni. Magyar­ország gazdasági helyzetét általában az jel­lemzi, hogy hitelezőink és nyersanyagszállí­tóink nem esnek össze felvevőinkkel, vásár­lóinkkal. Aki tőlünk vásárol, nem tud olyan mértékben rendelkezésünkre állani a nyers­anyagellátás tekintetében, ahogyan azt a mi gazdasági életünk megkívánja. Amíg tehát a középeurópai devizális kérdés nincs úgy meg­oldva, hogy mindegy legyen, mely országban helyezzük el termésfeleslegeinket és melyik ország devizáját használjuk fel nyersanyag­beszerzésre, ez a kérdés rendkívül nehezen old­ható meg. A magyar kormány nem maga akarta az autarchiát, nekünk nem az autarchia iránt ér­zett előszeretetünk diktálta és kényszerített bennünket az iparosodásra, hanem népsűrűsé­günk és a magyar nép foglalkoztatási lehető­ségének megteremtése. Meggyőződésem, hogy ezt a mi külföldi partnereinknek el kell majd ismerniök, ahogyan viszont mi is látjuk és tisztában vagyunk azzal, 'hogy külföldi partne­reinknél és elsősorban az eddigi ipari államok­ban igen erős agrárprotekcionizmus van, (Zaj.) amelynek lebontása most már belpolitikai okokból kétségkívül nagy nehézségekbe ütkö­zik. (Fábián Béla: Megbolondult a világ! Mond­juk egyszerűen!) Bízom abban, hogy a gazdasági közeledés, ha a középeurópai országok közt a politikai kérdésekben is bizonyos enyhülés fog bekövet­kezni, rendkívül üdvös és megvalósítható lesz. Szeretnék azonban minden túlzott optimizmus­nak elébe vágni, mert legyünk tisztában azzal, hogy olyan nagy koncepciók, amelyek esetleg vámuniókban bontakoznának ki, a mai politi­kai és gazdasági viszonyok között alig képzel­hetők el. Ezek ugyanis olyan megrázkódtatást jelentenének az egyes országok gazdasági éle­tére, hogy azt elviselni nem tudnák. A törté­nelem ismer már példát arra, hogy azonos nemzeti célokat követő, de külön államhatáro­kon belül élő népek közt a vámuniós megoldás megfelelő volt, méltóztassanak azonban meg­győződve lenni arról K hogy itt a legtöbbször az játszott közre, hogyha egyes vidékek gaz­dasági hátrányt voltak kénytelenek a vám­unió folytán szenvedni, akkor az egész nagy terület egyéb erejével, akár céltudatos iskola­politikával, akár megfelelő létszámú helyőrsé­geknek ezekre a vidékekre való helyezésével, akár újabb hivataloknak felállításával tudtak segíteni ezeknek a vidékeknek gazdasági éle­tén. Különböző nemzeti célok felé haladó ál­lamok közt a mai politikai viszonyok mellett a kérdés ilyen megoldása rendkívül nehéz. Nem szabad elfelejtenünk még egy dolgot, — erre különben Bethlen képviselő úr nagyon világosan rámutatott felszólalásában. Ma már legyünk tisztában azzal, hogy az osztrák-ma­gyar monarchiában Magyarország helyzete a mezőgazdasági értékesítés szempontjából igen kedvező volt. (Fábián Béla: Hát persze!) Az ország centrálisán feküdt az osztrák felvevő­piac szempontjából s a legkisebb szállítási távolságokkal rendelkezett, majdnem minden komoly felvevőpiac felé. Ha ennek analógiája­képpen az utódállamok közt gondolnánk el egy ilyen vámuniós megoldást, abban az esetben már nem ugyanaz a konstrukció , jönne létre, mert ezek az utódállamok megszaporodva agrárjellegű területekkel, legnagyobb részt 8. ülése 1937 május 2U-én, hétfőn, 567 kétségkívül ugyanazokkal az agrárkiviteli ne­hézségekkel küzdenek, mint Magyarország. Ez az összetétel tehát, már nem lenne egyenértékű a magyar mezőgazdaság számára a régi Osztrák-Magyar Monarchia idejében volt ál­lapotokkal. (Zaj.) Meggyőződésem azonban az, hogy Magyar­ország a római paktum alapján állva igyekez­zék és a jövőben igyekezni is fog — kereske­delmi kapcsolatait a szomszéd államokkkal ki­építeni s meggyőződésem, hogy ebben a kér­désben a római paktum a legfontosabb kijege­cesedési pont marad a jövőben is. (Fábián Béla: Adja Isten! — Rupert Rezső: Kössünk hozzá egy londoni paktumot is!) Ezzel a külkereskedelmi kérdések tárgyalá­sát, azt hiszem, elintézettnek tekinthetem. Méltóztassanak megengedni, hogy a kereske­delmi problémával rendkívül szorosan kapcso­latos idegenforgalmi kérdésről is beszéljek. (Br Berg Miksa: Halljuk! Halljuk! Nagyon fontos!) Meizler képviselő úr különösen a Balaton problémáját vetette fel itt a Ház előtt. Idegen­forgalmi ténykedésünk legfontosabb problé­mája most az, hogy az egyes külföldi államok­ban bekövetkezett ' pénzleértékelési folyamat következtében megváltozott viszonyokhoz meg­felelően alkalmazkodjunk. Nem akarok most arra rámutatni, milyen intézkedéseket tettünk és tervezünk a jövőben, de méltóztassanak meg­győződve lenni arról, hogy az idegenforgalom egységes irányítása, amely az Országos Ide­genforgalmi Hivatalban van, a legnagyobb részben azt a célt szolgálja, hogy ezeket a vár­ható fenyegető kieséseket pótolni tudjuk. Ép­pen ebből a szempontból rendkívül nagyjelen­tőségűnek tartom azt, hogy 1938-ban az eucha­risztikus kongresszus Magyarországon rendez­tetik meg. Mint méltóztatik tudni, a kormány a költségvetésbe megfeleleőn felvett hitelekkel igyekszik ennek az akciónak sikerét támogatni. Ami már most a Balaton problémáját illeti, a képviselő úr nagy szeretettel és tényleg nagy hozzáértéssel foglalkozott a Balaton pro­blémájával s azokat a kérdéseket tárta a Ház elé, amelyeket a Balatoni Szövetséggel és egyéb illetékes tényezőkkel hónapokon keresz­tül volt alkalmam megtárgyalni. Itt szüksé­gesnek tartom nyilvánosságra hozni, hogy nagyon sok kérdést sikerült az érdekeltek meg­elégedésére megoldani, — természetesen a lehe­tőségek határain belül — és különösen, amit a képviselő úr kifogásolt, a forgalmi tarifális könnyítések tekintetében ebben az évben egé­szen új rendszert vezettünk be, amennyiben a nagyon sokféle, szétágazó kedvezményt egyesí­tettük és ami a legfontosabb, idejében jelen­tettük meg ezeket a kedvezményeket, nehogy úgy járjunk, mint tavaly, amikor a szezon közepén kellett ilyen rendkívüli kedvezmények­kel á Balaton fürdőéletébe egy kis életelixirt belevinni. Meggyőződésem, hogy ezen az úton haladva el fogunk tudni jutni a Balaton Ösz­szes problémáinak megoldásához, amiben ter­I mészetesen nagyon kérem mélyen t. képviselő­társaim segítségét. (Andaházi-Kasnya Béla: A balatoni utak!) A most megnyitott balatoni úttal, azt hiszem, olyan közlekedési eszköze van a Balatonnak, amely minden tekintetben megfelel minden technikai követelménynek. (Andaházi-Kasnya Béla: TTt van, csak el van zárva! Pedig már főszezon van!) Ha tavaly csinálta volna meg a főváros és ha a feltöl­79*

Next

/
Oldalképek
Tartalom