Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának szedni a kamatot is, egy azonban kétségtelen, az, hogy mégis csak a kormányzatnak kell közbenjárnia és a .bankszerűségről legalább is olyan módon gondoskodnia kell, hogy a lehe­tőség szerint egy veszteségi tartalékalap lé­tesíttessék. Az erre a veszteségi tartalékalapra szükséges összeg a meglevő fedezet mellett egyáltalán nem látszik olyan nagynak, ami­lyet a kormány bármely módon létre nem tudna hozni. így elsősorban annakidején az érdekeltek az igen t. miniszter úr elé terjesz­tettek egy kérést, amelynek az volt a lényege, hogy az útlevélilletéknek 5 pengős felemelésé­vel lehetne ilyen tartalékalapot létesíteni. Ez egészen okos, helyes, racionális megoldás lett volna, mert hiszen az összefüggés kézenfekvő. Aki külföldre megy, ott költi el a pénzét és kivonja magát a közvetett adók megfizetése alól idebenn Magyarországon, ezzel az állam­kincstárnak határozottan igen nagy kárt okoz. Az ilyen ember igenis járuljon hozzá, ha nem «is nagy összeggel, de ilyen 5 pengős útlevél illetékpótlékkal ahhoz, hogy itt a balatoni gaz­dasági élet kifejlődhessék. Ezt javasolták an­nakidején az érdekeltek. Mi történt? Pár hét­tel később tényleg megjelent egy rendelet, amely csakugyan felemelte az útlevél kiállítási díját: most már 20 pengőbe kerül az útlevél kiállítása, azonban azt, amit kértek, hogy: ezt a többletet fordítsák balatoni célra, nem telje­sítették. Ezzel ^a > kérdéssel kétségtelenül foglalkozni kell és kérjük a miniszter- urat, szíveskedjék azokat a propoziciókat, amelyeket az érdekelt szállodaiparosság eléje terjesztett, megszív­lelni és valamilyen megoldásra juttatni. Nem lehet azt kívánni, hogy kizárólagosan a ma­gántőke fejlessze a Balatont. Előbb említet­tem, hogy miért nehéz a kérdés a magántő­kére nézve. Azért, mert a Balaton rövid idénye mellett nem lehet a tőkének kamatát, amorti­zációját sem kihozni. Mégis azt mondom, hogy az eddigi fejlődés kizárólagosan a magántőke érdeme. Most már azonban illik, hogy a kor­mányzat is .beleszóljon ebbe a kérdésbe és meggondolja azt, hogy kinek van haszna tu­lajdonképpen abból, hogy a balatoni élet fej­lődik. Hiszen elsősorban itthon tartjuk a kül­földre utalni szándékozó magyarokat, akik ak­kor, ha külföldre mennek, kiviszik a pénzt in­nen, milliónyi összegben; másodszor azonban idecsábítunk ezáltal rengeteg idegent, ezeknek pénze itt forog, ezeknek a pénzével a magyar gazdasági élet tovább fejlődik, tehát elsősor­ban es minden körülmények között a kincs­tárnak magának érdeke az idegenforgalom előmozdítása. Utalok arra, hogy a Südbahn annakidején évtizedekkel ezelőtt szállodát épí­tett Abbáziában, úgyhogy Abbáziát tulajdon­képpen a Südbahn fejlesztette ki, de a Sem­meri nget is a Südbahn fejlesztette ki. Tehát a magyar közintézményeknek is ha­sonlóképpen kellene eljárniok. Itt van például az Ibusz, Vájjon az Ibusz. épített-e csak egyet­len szállodát is a Balaton mellett? Azt hiszem, egyetlen egyet sem épített seholsem. — Meg kellene tehát teremteni a módot é«? lehetőséget arra, hogy a Balaton mellett szállodákat épít­senek; például a Badacsonyon, a Szent György­hegy tetején sportszállodát lehetne építeni, ezenkívül bizonyos kedvezményes kölcsönök nyújtásával nagyobb szállodák is építhetők volnának. Tisztelettel vagyok bátor utalni arra, hogy a Balatoni Egyesületek Szövetségének küldött­K.ÉPVISELŐHAZI NAPLÖ. XIII. 8. ülése 1937 május 2A-en, hétfőn. 557 sége^ azt hiszem, pár héttel, vagy egy hónappal ezelőtt járt a pénzügyminiszter úrnál, de lehet, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnál is. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közleke­désügyi miniszter: Sokat meg is tettünk!) Ezek közül egypár kérelem teljesíttetett is. Ez a küldöttség legutóbb azt kérte, hogy a balatoni ingatlanforgalmat 2%-kal terheljék meg, tehát sújtsák külön illetékkel a Balaton fejlesztésé­nek céljára. Ez sem történnék egészen indoko­latlanul, hiszen azok, akik a Balaton mellett telket vásárolnak, pár év múlva egészen szép telekértékemelkedésben részesülnek. Ezt 2%-kal sújtani nem volna nagy dolog, nem volna ter­hes, viszont a Balaton fejlesztésének céljából igenis eredményes volna. Egy másik ide vonatkozó indítvány is volt, amelyet eljuttattunk a kereskedelemügyi miniszter úr elé. Ez az indítvány az 1931 :XXI. tc.-kel kapcsolatos, amely a hazai ipar fej­lesztését célozza és bizonyos adókedvezmények lehetőségét nyújtja, hogy ezt a törvényt, kiter­jesztöleg magyarázva, a balatoni vendéglős- és szállodásipar fejlesztésére is terjesszük ki. Tudniillik ez a törvény idáig csak az iparválla­latok, a gyáripar számára adott engedményeket, adókedvezményeket, azonban a törvény inten­ciója kétségtelenül az, — s ez kifejezést nyer expressis verbis a törvény szövegében is — hogy az adókedvezmény mindazoknak az ipar­vállalatoknak megadható, amelyek teljesítő­képességének fokozását általános közgazdasági érdek teszi kívánatossá. Azt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy csakugyan köz­érdekű és közgazdasági érdekek szempontjából csakugyan fontos ennek a törvénynek az a ma­gyarázata, hogy igenis a balatoni vendéglátó­ipar is részesüljön bizonyos adókedvezmények­ben és ezek által tegyük lehetővé fejlődését. Kétségtelen dolog, hogy hiába beszéltünk hosszú időkön keresztül iparfejlesztésről» hiába tűztünk különféle tulipánjelvényeket gomb­lyukunkba, az iparfejlődés mindaddig nem indult meg, amíg ezt törvényes adókedvezmé­nyek lehetővé nem tették. Mi is hiába beszé­lünk, szép szavakat hiába ejtünk a Balaton fejlesztéséről mindaddig, amíg bizonyos ked­vezmények juttatásával elő nem mozdítjuk a Balaton fejlesztését. Éppen így állunk a csatornázás és a víz­vezeték kérdésével is. Ezek nem helyi pro­blémák, ezek nem egyedül az ottani községek­nek, a balatoni üdülőhelyeknek problémái és ezek megoldása nemcsak az ottani községek és üdülőhelyek számára jelent előnyt és hasznot, hanem elsősorban hasznot jelent magának a kincstárnak is, amely ennek a fejlesztésnek következtében sokkal nagyobb jövedelemhez jut hozzá. Igenis, az volna a helyes, ha az állam a költségvetésbe is felvenne ibizonyos tételt erre a célra. A miniszter úr igen nagy jóindulattal van a Balaton iránt és saját választókerületének lapjában legutóbb közzétette a balatoni idegen­forgalom számszerű eredményeit és kimutatta, hogy 1934-ben 6053 külföldi fordult meg a Ba­laton mellett, 1935-ben már 10.000 fordult meg, az 1936-os eredmény pedig még^ 20%-kai jobb volt és az ő számítása szerint 5 év alatt körül­belül 1 15 millió pengőnyi jövedelmet szedtek be a balatoni szállodák, a balatoni vendéglők és fürdők kizárólagosan csak a külföldiek pén­zéből. Ha ez így van, abban az esetben azt kell mondanom: hiszen nagyszerű üzlet ez, rentá­78

Next

/
Oldalképek
Tartalom