Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-218
558 Az országgyűlés képviselőházának bilis jbefektetés a kincstárnak minden olyan pengő, amelyet a Balaton fejlesztésére áldoz, éppen ezért tehát nem szabad ezen a téren kisstílűnek lenni, nem szabad garasoskodni és filléreskedni, amikor látjuk, hogy öt év alatt 15 millió pengőt hagytak a Balatonnál a külföldiek. Azt kérdezem az igen t. miniszter úrtól, hogy mikor fektetett bele a kormányzat a Balatonba 15 millió pengőt? Hány év alatti Azt hiszem, idáig még összesen sem fektettek bele 15 millió pengőt, márpedig íme, csak a külföldiek pénzéből öt év alatt 15 millió pengő volt a bevétel, (Bornemisza Géza kereskedelemés közlekedésügyi miniszter: Bevétel és befektetés, az más!) hát még mennyit takarítottak meg azáltal, hogy a magyar családok itt maradtak Magyarországon és nem mentek külföldre nyaralni. T. Ház! Ha most az idegenforgalom egyik tényezőjével így foglalkozom, foglalkoznom kell a másik tényezőjével is: a helyes, jó és olcsó közlekedéssel. Ezzel sokkal rövidebben leszek bátor foglalkozni. Azt kell megemlítenem, hogy nem állítjuk mi azt, hogy nincs megfelelő utazási kedvezmény a Balaton mellé.. Van, de ez nem kielégítő, nem helyes. Ezen a téren én bátor vagyok utalni az olasz tarifakedvezményekre. Olaszországban ma már majdnem ingyen szállítják az utast, mert belátják azt, hogy minden lira, amit külföldről bevisznek, csak nyereség. Ezen a téren sem szabad arra gondolnunk, hogy ilyen kedvezmények következtéiben talán nagyobb lesz a Máv. deficitje. (Béldi Béla: Egységes balatoni zónatarifa!) Ez a helyes! Nagyon okos volt igen t. képviselőtársam közbeszólása. Egységes balatoni tarifát kell készíteni olyképpen, hogy Budapestről — mondjuk — 6 pengő legyen a Balatonra az oda- és visszautazás gyorsvonati III. osztályon, a Budapesttől távolabb eső országrészeikből pedig egységesen 8 pengő legyen ez. Én azt hiszem, hogy ha ezt megméltóztatnak próbálni, ha ez átmenetileg jelent is bizonyos veszteséget a Máv.-nak, (Béldi Béla: Nem jelent!) de tegyük fel, hogy bizonyos veszteséget jelent is a Máv.-nak, mindenesetre azonban azokban a befolyó jövedelmekben, amelyek az itthonmaradt fürdővendégektől a kincstárba befolynak, (Béldi Béla: Csak egy vágányon nem tudják megcsinálni.) meg fogja találni a kincstár számításaiban a rekompenzációt. A jelenlegi balatoni kedvezmények nagyon komplikáltak. Sokféle van, de lehetetlenség az embernek kiismernie magát bennük. Én szorgalmasan elolvasgatom ezeket a menetrendkönyvben lévő kedvezményeket és próbálom ezeket megtanulni, hogy ha kérdezik tőlem, milyen kedvezmények vannak, meg tudjam mondani. En azonban nem tudom megállapítani, hogy ezek közül melyik a kedvezőbb egy adott esetben, éppen ezért ezeket imind sutba kellene dobni. Az már magában véve hatalmas propaganda volna, ha egységes ár volna a Balaton mellé mindenhová és mindenki tudná, hogy például Debrecenből 8 pengőért le tud utazni a Balaton mellé és ebben az összegben már a visszautazás is benne van. Ez a Balaton fejlesztését máról-holnapra mérföldekkel tudná előbbrevinni. T. Ház! Másik dolog a jó közlekedés. Nemcsak olcsó, hanem jó közlekedésre is van szükség. Mi idegenforgalomról beszélünk és az illetékesek azt mondják, hogy az idegenforgalomért rengeteg áldozatot hofcunk. Én azt 0Î8. ülése 1937 május 24-én, hétfőn. kérdezem, hogyan lehet, ha ez így van, hogy éppen nyugat felé nem nyitjuk meg i a Balatont megíelelőleg? A helyzet ugyanis az, hogy a legjobb közlekedés nyugat felől, Bécs felől, Graz felöl tulajdonképpen Budapesten vezet keresztül. (Bornemisza Géza kereskedelemes közlekedésügyi miniszter: Már nem úgy van!). Majd rögtön kimutatom, igen t. miniszter úr. Itt van nálam a hivatalos menetrendkönyv. r Én nagyon boldog volnék, ha a miniszter ur ezt a kezébe venné és megmutatná nekem, hogy ha Bécsből, vagy Grácból a Balatonhoz akar valaki jönni, hogyan jut oda a legjobban? (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Megmutatom, Győrön át!) Én foglalkoztam ezzel a kérdéssel, számításokat végeztem és azt látom, hogy Bécsből az egyik vonat egy balatoni állomáshoz 7 óra 42 perc időtartam alatt jut el, a következő vonat 7 óra 39 pere alatt Bécsből a Balatonhoz, holott az egész csak 218 km. A legjobb közlekedés még: az, amelyik Győrön keresztül vezet. Ez az út 5 óra 16 percig tart, ez az út azonban, igen t. miniszter úr, Alsóörsre lyukad ki és ha most valaki el akar jutni például Siófokra vagy Lellére, — vagy például igen sokan keresik fel Hévíz fürdőd ha tehát valaki el akar jutni oda — akkor megint 7 és fél óra lesz az utazás ideje. Ez lehetetlenség, ez nem propaganda. 7 és fél óra alatt tenni meg 218 km. utat, ez lehetetlenség, ez nem propagandája a Balatonnak, hanem a balatoni fejlődésnek egyenesen kerékkötője és sírköve. Igaz, hogy van autobuszforgalom is, hiszen éppen azért van autobuszforgalom, mert belátták, hogy lehetetlen, tarthatatlan állapot az, hogy 7 és fél óra alatt lehessen Bécsből a Balatonhoz jutni; de az autobuszforgalom is elég lassú. Ezt a 218 km. utat 5 óra és 40 perc alatt teszi meg a legelső balatoni állomásig. Ez nagyon sok, igen t. miniszter úr. Megmondom, hogy miért. Aki autóbuszon szokott utazni, az tudja jól. hogy 5 óra az autóbuszon egyenlő a vonaton 10 órával, mert az autóbusz úgy összerázza az embert, hogy azoknak a beteg embereknek számára, akik például Hévízre akarnak menni, akik nem bírják az autobuszközlekedést, mert rossz az út, az ilyen autobuszutazás valóságos veszedelem, az ilyen xittazás nem gyógyulással jár a számukra,, hanem még fokozza a betegségüket. De nem jobb a forgalom Grácból sem. Grác még közelebb van a Balatonhoz, csak 183 kilométerre van a Balatontól, a közlekedés mégis kriminálisán rossz Grác és a Balaton között. A vasúti összeköttetés olyan, hogy ott is 7 óráig tart ez a 183 kilométeres út, autóbuszközlekedéssel pedig 5 óra 50 percig, tehát még nagyobb ideig, mint Bécsből. Azonfelül rengeteg a megállóhely, 22 vagy 24 helyen áll meg az autóbusz és ezenkívül drága is, mert a vasúton legalább van némi kedvezmény, 50%-os kedvezmény, bár ez is nagyon kevés, ezzel nem tudjuk idecsábítani a külföldieket, de mégis kedvezmény, — az autobuszutasoknak azonban, úgy tudom, még ilyen kedvezményük sincs és az autóbuszjárat díja Bécsből is és Grácból is 14 pengő 40 fillér csak a Balatonhoz és vissza is ugyanannyi. Lehet, hogy van valami kedvezmény, de ez a viteldíj túlságosan drága, ezzel nem csinálunk propagandát a Balatonnak. Képzeljük csak bele magunkat annak a bécsi embernek a helyzetébe, aki valahol a Stefansplatzon törölgeti meleg, izzadt homlokát és bemegy a telefonfülkébe, meg akarja
