Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

5b6 Az országgyűlés képviselőházának tását és másfél évtizedes akció után a kormány végre elhatározta és a napokban az első kapavágással meg is indította a szabadkikötő építkezési munkálatait, de, — itt jön a de — ezzel egyidejűleg a kereskedelemügyi miniszter úr az érdekeltségek elé terjesztette a szabad kikötőre vonatkozó rendelettervezetet és kiderült meglepetésszerűleg a pénzügyminiszter úr által kiadandó rendelettervezetből, hogy mégsem szabad kikötő megteremtéséről van szó. Mert a szabad kikötő olyan vámkülföidnek tekintendő földterület, amelynek csak a kapujában állhat finánc, magán a területen pedig az ideális kerskedelmi szabadság érvényesül, viszont ez a rendelettervezet az egész szabad kikötő területét vámigazgatási felügyelet alá helyezi olyan módon, hogy a vámhatóságnak jogof ad a szabad kikötő területén belül teljes mozgási, vizsgálati és beavatkozási szabadságra. Mivel a cél az ideális értelemben vett szabad kikötő megteremtése, mert csak ez biztosítja a tranzitó-forgalom megteremtését, geográfiai helyzetünknek megfelelően, a kereskedelemügyi miniszter úrnak oda kell hatnia, hogy a punto franco tényleges és ne névleges értelemben valósuljon meg. Csak így kapcsolódhatik be hazánk — az államfő szavai szerint — nemcsak a Duna, hanem az egész világ külkereskedelmi forgalmába. T. Ház! Ez volna az a híd, amely összekapcsolná a magyar kereskedelmet a világkereskedelemmel. És ha hídról beszélek, engedtessék meg nekem, hogy annak a törvénynek 30 éves jubileumán, amely az Öbuda-Hungáriaúti hídról intézkedik, ezt a hidat újra megsürgessem. Mert 30 esztendő óta törvény intézkedik erről, de mindezideig minden kormány csalk a választások előtt ígéri ennek a megteremtését, de ez csak az ígéret hídja, az ígéret földje marad. T. Képviselőház! A magyar gazdasági élet az örvény szélén áll évek óta. Híd kellene ide is, amely jobb világba vezetne bennünket. Egyelőre a hídból csak hídpénz van meg, (Fábián Béla: De az megvan!) s a kereskedelem és ipar ugyanolyan, mint a Lánchídnál lévő kőoroszlánok, t. i. mind a kettőnek hiányzik a nyelve; mégpedig azért, mert elfelejtették a nyelvüket berakni, amikor megalkotta őket a művész, nálunk azonban az ipar és a kereskedelem olyan oroszlán, amelynek kitépték sokszorosan a nyelvét, azért nem tud hangot adni. (Meizler Károly: Foga az van!) Az is* odvas! A híd Magyarország és a külflöd között csak a kereskedelem és az idegenforgalom lehet. Az idegenforgalom kérdéséről az iparügyi tárcánál szólottam részletesen. Itt csak egyet kérek, amit minden egyes évben a kereskedelmi tárca költségvetésénél kérni bátor vagyok: a vízumok eltörlését az idegenforgalom és a kereskedelem szempontjából. De nemcsak a külföld felé kérem a vízumok eltörlését, nézetem szerint a belföldi vízumok is eltörlendők, azok a belföldi vízumok, amelyek egyéneket, társadalmi osztályokat, felekezeteket és foglalkozási ágaikat választanak el egymástól, amelyek külön területekké, külön országokká, külön fogalmakká alkotják őket. T. Ház! Én ennek az egységes magyar társadalomnak a szabadsága jegyében való érvényesülését szeretném látni. Ennek a jegyében kérem a magyar kereskedelem iránt a Háznak , és az országnak megbecsülését, nemcsak szavakkal, hanem intézményekkel, tettekkel. Ezt | célozta a talán kissé hosszúra nyúlt felszólalá- j som is. Mivel ezt nem látom a kereskedelem- ' 218. ülése 1937 május 24-én, hétfőn. | politika keretében, azért a kereskedelemügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Éljenzés, helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! A Balatonnal, mint idegenforgalmi tényezővel, tartom kötelességemnek foglalkozni, nemcsak azért, mert mint a Balatonpart egyik képviselője, köteles vagyok vele foglalkozni, hanem azért is, mert meggyőződésem az, hogy az ország szempontjából az idegenforgalom növelése igen fontos gazdasági tényezője. Sajnálom, hogy az igen t. miniszter úr most távol van, mert szeretném neki megmondani, hogy elődje »a Balaton minisztere« nevet érdemelte ki és biztosra vesszük, hogy ő is reflektál erre a címre és ő is éppen olyan barátja lesz, vagy már most is az, a balatoni érdekeknek, amilyen volt az elődje, a jelenlegi pénzügyminiszter úr. Sajnálom azonban, hogy a mostani pénzügyminiszter iir, mint pénzügyminiszter ezt a nagy barátságot a Balaton iránt nem gyakorolja, megvigasztal azonban az, hogy itt látom Hallá államtitkár urat. aki igen nagy megértést tanúsít a balatoni ügyek iránt. A jó idegenforgalom tényezője elsősorban természetesen a jó közlekedés, azután fontos tényezője a jól fejlett, modern szállodaipar, a jó ellátás és a fürdő. Ezek közül elsősorban a szállodaiparral kívánok foglalkozni. A balatoni szálloda- és penzióipar sokkal később fejlődött ki, mint a külföldi nagy fürdőhelyek hasonló iparága ós ezzel a külföldi nagy és jól fejlett szállodásiparral kell megvívnia a balatoni kisebb, később kezdődött és egészen csekély anyagi erővel rendelkező iparnak a harcot és a küzdelmet. Kétségtelen, hogy ez egyenlőtlen harc és küzdelem azért is, mert ez az ipar a Balatonnál sokkal, évtizedekkel később kezdődött, de azért is, mert az anyagi helyzete is sokkal rosszabb, a kihasználási lehetőség, az amortizáció lehetősége sokkal kisebb a Balaton mellett, hiszen az egész idény — az időjárás is sokszor rossz — csak 6—7 hét, ugyanakkor pedig kint külföldön, Olaszországban, de a tengerparton másutt is a szállodák kihasználási lehetősége sokkal nagyobb, hat hónapra terjed, de sokszor talán egész évet is kitesz. Ilyen körülmények között a tőke leírására megközelítőleg sincs olyan jó lehetősége a balatoni szállodaiparnak. A balatoni szállodaipar fejlesztésében éppen ezért az eddigi viszonyok nem kielégítők. Ha mi csakugyan idegenforgalmat akarunk teremteni és ha propagandát akarunk a mi Balatonunknak csinálni, elsősorban is megfelelő, modern szállodákról kell gondoskodnunk. Az elmúlt évben is, s az előzőkben is ismételten kérték szállodásaink azt, hogy az Oti.-nak öregségi alapjából biztosíttassák számukra bizonyos kölcsön lehetősége. Sajnos, a helyzet az, hogy hosszú tárgyalások folytak, az Öti.-nak szakértői kiszálltak a helyszínre megvizsgálni a viszonyokat, a fedezetet, azonban mind mai napig komoly tételt még az Oti. nem folyósított szállodai kölcsönre, még pedig azzal az indokolással, hogy hiányzik a bankszerű fedezet. Nem állítom azt, hogy a kormánynak magának kell ilyen bankszerű fedezetről gondoskodnia, vagy éppen az államnak kell teljes mértékben átvennie a garanciát arra nézve, hogy ezek a befektetések ténvleg rentá.bilisnk lesznek és hogy főleg ezekből ki lehet majd