Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának 2lS. ülése 1937 május H-én, hétfőn. 555 interpellációt bejegyezni és elmondani, mimdezideig azonban nem részesültem abban a kegyben, hogy a pénzügyminiszter úr interpellációmat válaszra méltatta volna. Hozzá kell -azonban ehhez tennem az adóhatóságok részéről történő egy másik vexatúrát is és pedig azt, hogy forgalmiadó-ellenőrök jelennek meg újabban egyes részvénytársaságoknál és kérik az igazgatósági tagok nevének, lakhelyének, .születési helyének és vallásának ki mutatását; nem. értem, hogy a forgalmiadó szempontjából miért 'szükséges ez, azt azonban még kevésbé értem meg, hogy az igazgatósági tagok feleségei hasonló adatainak -kimutatását is kiérik. T. Képviselőház! A becsületes, egyenlő feltételek melletti kereskedelmi verseny egyik alapfeltétele lenne először a közhivatalnokok szövetkezeti tevékenységének eltiltása, mert tisztességtélen verseny az, amikor egy 'Szövetkezetben közhivatalnok foglal helyet és ezáltal kényszerítheti az alatta lévő és tőle függőségi viszonyban lévőket arra, hogy az illető szövetkezetnél vásároljanak és ne más kereskedőknél. Ugyanígy a kereskedelem kívánsága a kiskereskedők üzleti felszerelésének foglalás alóli mentessége, ami azért igen fontos, mert ha népies politikát akarunk csinálni, akkor elsősorban az önálló kisexisztenciákat kell megvédelmeznünk, hiszen az az állam, ahol proletársorba süllyed a polgár, mindenkor elveszti jogrendjét és csak az az erős állanu ahol a proletársorból is .önálló kisexisztenciává, önálló kispolgárrá fejlődhet minden állampolgár. T. Képviselőház! Ugyancsak régi és méltányos kívánsága a kereskedelemnek a fázisadók általános bevezetése és az adókulcs mérséklése. Ugyanilyen kívánság a kiskereskedői kölcsönök folyósítása a kisipari hitel mintájára, illetve annak kiterjesztése. A korlátozások lehető és fokozott leépítése a magyar kereskedelem szabad levegőjét, illetve létérdekét jelenti, létérdekét jelentené továbbá a »krízisj adók« eltörlése, elsősorban a jövedelmiadó rendkívüli pótlékának, a szükségadónak és mindenekelőtt a legantiszociálisabb adónak, az alkalmazottak kereseti adójának eltörlése. T. Ház! Az önálló kereskedelmi exisztenciáknak az államhatalom részéről való nagyobb megbecsülése, az ifjúság számára is elhelyezkedési lehetőséget jelenthetne a kereskej delmi pályákon, az alacsony bérért dolgozó szövetkezeti, tisztviselői hadseregbe való bejutás helyett. Szükség volna a kisexisztenciák érdekében az általános kereseti adónál az adómentes minimum megállapítására, szükség volna a kereskedelmi bérlemények fokozottabb védelmére, az Oti. és Mabi. díjtartalékaiból gazdakötvények mellett kiskereskedői hitelalap létesítésére, a belkereskedelmi korlátozások megszüntetésére,, mind a belső, mind a külső vámok revíziójára és reformjára, az Arelemző Bizottság fokozottabb működésére a kartelárak ellenőrzése tekintetében, végül a detailkereskedelem és a magánalkalmazottak, valamint a kereskedelmi alkalmazottak szempontjából az egységes záróra kérdésének rendezésére. (Fábián Béla: Tessék ezzel a magántisztviselői törvényben foglalkozni!) Szükség volna szoeális szempontból — ezt már tavalyi költségvetési beszédemben is kívántam — a fizetéses szabadság és a kötelező ebédidő rendszeresítésére. (Fábián Béla: Ne lehessen túlórázni bis gromoboj!) T. Képviselőház! , A magánalkalmazottak ügyet a tavalyi költségvetés tárgyalásánál is szóvátettem. Kívántam akkor a magánalkalmazottak jogviszonyainak rendezését, a szolgálati pragmatika megteremtését, a nyolcórás munkaidő és a negyvenórás munkahét törvénybeiktatását, a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosításának kérdését és végezetül — ahogyan ma is voltam bátor elmondani — a magánalkalmazottak különadójának eltörlését. Mi fokozott figyelemmel várjuk azt a törvényt, amely ezekről a kérdésekről hivatott intézkedni és amely úgy a kereskedelemügyi miniszter úr, mint a miniszterelnök úr .bejelentése szerint a költségvetés után a képviselőház elé kerül, mert a magánalkalmazottak ügyében van a legnagyobb szükség gyors cselekvésre, ezen a téren van a legnagyobb munkanélküliség és ezen a téren a fizetések is olyanok, — ahogyan azt a múlt esztendőben számokkal bizonyítva hoztam a Ház elé — hogy azok az éhbér kategóriák rettenetes sorát mutatják fel. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan legyen szabad — mint már az előttem szólott képviselőtársam is tette — újból felhívnom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét a kereskedelmi utazók méltányos és jogos kívánságainak törvényes rendezésére. Még két kérdéssel kívánok egészen röviden foglalkozni, egyik a posta, a másik pedig a szabad kikötő kérdése. A posta kérdésére vonatkozólag nincs időm arra, hogy ismét sorban elmondjam mindazokat az adatokat, amelyeket több ízben ismertettem itt a Ház előtt körülbelül 30 felszólalás keretében, a telefon drágaságának ügyében. A telefóndrágaság ügyét nem veszem le a napirendről és ha nem hozom elő újra mindazokat az adatokat, amelyeket előhoztam a múltban, ezt csak azért teszem, mert az idő rövidsége ebben meggátol, de magát iaz ügyet ismét a miniszter úr figyelmébe ajánlom. (Fábián Béla: Rosszul számlálnak az apparátusok!) Hogy a posta nem tudja tarifapolitikáját ím elváltoztatni, ennek oka az, hogy a pénzügyi kormány budgetáris szempontból makacsul ragaszkodik a feleslegek merevítéséhez. Ez nem a posta elleni kritika, mert a posta mindanynyiunk megbecsülését és tiszteletét élvezi, de szüskéges szóvátennem és szükséges a kereskedelemügyi imiinjszter urat megkérnem, harcolja ki a pénzügyminiszter úrnál azt, hogy a közérdekű .díjmérséklések céljára árbevételi feleslegekből a posta átmenetileg áldozatot hozhasson úgy a közönség, mint a később saját m agának elérhető nagyobb jövedelem érdekében. Még a szabad kikötő kérdéséről szólok. A tranzitóforgalom .lebonyolítására Budapest és eiglész Magyarország elsősorban lenne hivatott geográfiai adottságánál fogva. Hogy ez meg sem így történt, azonnal a háború befejezése után, ennek oka a helytelen kereskedelmi politika, a vámbürokrácia és à merev tarifapolitika, amelyek a forgalmat a természetes irányból másfelé, Csehszlovákia es Ausztria felé terelték. „ t».-'t'i A csepeli kikötő kitűnően prosperáló belföldi és vámszabadraktárház szerepet tölti be, de a tranzité kérdését megfelelő gazdaságpolitikai intézkedések hiánya folytan nem oldhatta meg. Az érdekeltségek sürgettek -<a csepeli kikötőnek punto franco-va való ata laki-