Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-218
542 Az országgyűlés képviselőházának határozott céltudatossággal kézbe veszik és Magyarország számára életbevágóan fontos érdek, hogy gazdasági és külkereskedelmi politikáját az angol-szász világhatalmak e kialakuló koncepciójának keretébe állítsa be. (Farkas István: Ez volna a helyes!) A vezető .világhatalmak nem önzetlenül', nem holmi humanizmus hatása alatt járnak el így, hanem azért, mert látják azt, hogy milyen konzekvenciák fenyegetnek arra az esetre, ha a háborús készülődés alkon junkturá ja egyszer véget ér és ha a fegyverkezési álkonjunktúra befejeztével itt áll a világ, talán súlyosbodott formában, ugyanazon problémák előtt, amelyek előtt 1929—1930-ban állott. Érzik a vezető hatalmak illetékes tényezői, hogy ha nem oldják meg ezt a súlyos problémát, menthetetlenül itt van a világforradalom, A tények és a kényszerűségek azok, ameJyek tehát rá fogják szorítani a vezető hatalmi faktorokat egy világgazdasági konferencia összehívására. Ez a világgazdasági konferencia, érzésem szerint, ezúttal nem oszolhat szét dolgavégezetlenül, mert ehhez túlságosan nagyok a kockázatok. A világ békét akar, a tömegek munkát és szabadságot akarnak, kenyeret és jólétet, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalúldalon.) úgy azonban, hogy emberi méltóságuk és emberi önérzetük csorbát ne szenvedjen. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok róla győződve, hogy mind a kettő biztosítható akkor, ha a világ rátér az őszinte népszövetségi politika alapjára a népszövetségi füge falevélpolitika helyett, ha megvédi a kollektív biztonságot, az emberiségnek ezt az egyetlen legnagyobb megvédendő értékét és legfőkép, ha respektálja a feltörekvő negyedik rendnek, a munkásosztálynak a jdgait gazdasági, szociális, politikai tekintetben és egyszersmindenkorra tudomásul veszi, hogy ez a feltörekvő negyedik rend saját elgondolása, saját koncepciója, saját eélkitűzé; sei szerint akar és fog résztvenni a társadalmi élet alakításán és egy líj világrend kiépítésén. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A világnak új elrendezése készül és a dolog természete szerint ez az új elrendezés csak regionális lehet. Minthogy pedig egy ilyen regionális elrendezésben apró tényezők külön nem jelentkezhetnek, a Dunamedence népeinek, akarva akaratlanul, félretéve pillanatnyi politikai és egyéb divergenciákat, egy 50 milliós népkeveredési medencéjének közös nevezőre hozott gazdaságpolitikai követeléseivel kell előállniok akkor, amikor ez az új világgazdasági konferencia összeül. Véleményem szerint magyar szempontból ebbe minden belefér: belefér az agrártermékek piacainak állandó biztosítása, belefér az exportterület kihasítására való törekvés a növekvő és fejlődő magyar piac részére, belefér a régi adósságok méltányos rendezése és belefér egy új nagyszabású beruházó konstrukciós kölcsönnek felvétele is. Azt hiszem, hogy többet külső segítségtől várni nem lehet és nem szabad. Viszont ahhoz, hogy egy ilyen kúlso segítség eredményes legyen, magyar előfeltételként kell az ész és jószándék, a szociális belátás és komoly akarat! Az kell, igen t. Haz, hogy hagyjuk abba a légvárépítést és kezdjünk hozzá a komoly országépítéshez. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) _ , '. • .' , , A tárca előadója, Görgey képviselőtársunk itt a maga egyszerű és tárgyilagos — különösen az elődje után jó benyomást keltett — beszédében végigment egy órán keresztül a tárca 218. ülése 1937 május 2U-én, hétfőn. keretébe tartozó problémák összességén. En az ő optimizmusában nem tudok osztozni és nem tudom azt magamévá tenni. Az a javulás, amelyet a t. képviselőtársam lát, igen kismértékű és igen problematikus. Javulás van, t. Ház, de a termelés vonalán, viszont a fogyasztóképesség emelkedésében— és ez a leglényegesebb és legdöntőbb — a javulás jelei még nem mutatkoznak. A t. képviselő úr meleg szavakat talált azoknak a beruházásoknak indokolására, amelyek a tárca keretében a Mavart.-tal és a Mftr.rel kapcsolatosan fel vannak véve. Változatlanul túlzottnak és a tárca általános dotációját tekintve, túlságosan súlyosaknak tartjuk azokat az összegeket, amelyeket erre a célra méltóztattak felvenni. Nagy nyugtalansággal hallottuk azt, hogy az óbudai híd megépítése még csak 1939-re van előirányozva. Nem kétséges az, t. Ház, hogy tulajdonképpen ennek a hídnak megépítésével kellett volna kezdeni. (Kéthly Anna: Proletárok!) Két sűrűn lakott, főképpen munkások és kisemberek által lakott városrésznek, Óbudának és Angyalföldnek az összekötő kapcsa volna ez a híd» a legsürgősebb tehát már csak az itt élő munkástömegek idejének és zsebének kímélése érdekében is, hogy ez a híd ne 1939-ben, hanem sokkal hamarabb megkezdessék. A^ képviselő úr beszélt a szállodaépítkezések kérdéséről, amelynél bizonyos szemrehányó éllel említett az Oti. és Mabi. ezzel kapcsolatos magatartását. Ki kell jelentenem igen világosan és határozottan, hogy a két társadalombiztosító intézet önkormányzatát ebből a szempontból az az egyetlen helyes és a biztosítottakra való figyelemmel egyedül jogos meggondolás vezette, hogy ne^ vállaljanak olyan kockázatokat, amelyek vállalására a magántőke nem volt hajlandó. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha látjuk most azt az egészen furcsa és különös játékot, amely például a főváros által tervezett nagy gyógyszálló építkezése körül a magántőke részéről mutatkozik, ezt csak a magunk álláspontjának igazolásául tekinthetjük. A kisipari és kiskereskedelmi hitelre vonatkozólag az előadó úr arról beszélt, hogy ezek a hitelek mennyire bőségesek és kielégítőek. (Farkas István: Ellenkezőleg!) Közbeszólással már megjegyeztem azt, hegy az Oti .es Ma.bi. önkormányzata is — a Mabi.-é, ha jól emlékszem, három ízben — ismételt miniszteri elutasítások után állást foglalt, az egyik másfél, a másik pedig egymillió pengő kisipari hitel folyósítása mellett abban a formában, hogy ezek az összegek célbetétként helyeztessenek el valamely arra vállalkozó pénzintézetnél s az folyósítsa ezeket a kölcsönöket: a belügyi kormány azonban ezt a kölcsönkihelyezést minden egyes esetben megtagadta. Ezt csak azért említem fel, hogy az ismételt és megújuló reklamációk során a reklamálók tudják, kihez kell fordulniuk. T. Képviselőház! A Máv. 73 milliós nyugdí jterhénél is időznöm kell egy pillanatig, mert ez a nyugdíjteher megdöbbentő és főképpen egy szempontból késztet gondolkozásra. f A munkásosztállyal, a kereskedelmi- és magánalkalmazottakkal szemben a nyugdíjbiztosításnál igen szigorú alapra méltóztatnak helyezkedni és ez a tőkefedezeti rendszer szigorú alapja. A biztosított és annak munkáltatója együttesen adják Össze azt a tőkét, amelynek kamatai és kamatos kamatai fedezetül szol-