Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

540 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1937 május 24-én, hétfőn. fizet, mint a nagybirtokosok! — Fábián Béla: Üj rendszert az adópolitikában!) Mondom,, t. Ház: ilyen körülmények között a kereskedők nem 'bírják ezeket a terheket, ezekkel a drótakadályokkal megbirkózni nem tudnak, nagyon kérem tehát a kereskedelemügyi és iparügyi miniszter urat, hogy azokon a helyeken, ahol neki nyomatékos szava van. tegyen meg mindent a magyar kereskedelem érdekében. A magyar kereskedelem mind a belföldön, mind a külföldön csak dicsőséget szerzett a magyar névnek. A magyar kereskedelem és ipar nehéz időkben ... (Rajniss Ferenc: Hát a mezőgazdasági munkások biztosítása?) T. Képviselő úr, ne méltóztassék ezt nekem mondani, mert a mezőgazdasági munkásoknak betegség és balesetére szóló biztosítása érdekében — nem merem az időt bevallani, olyan régen volt — én a magyar képviselőházban már szót emeltem és ma is szót emelek. De azt kérdem, hogy ha a liberális korszak ezt nem csinálta meg, 17 év óta miért nem csinálta meg a nemzeti keresztény korszak, amelynek módja és lehetősége lett volna a mezőgazdasági munkásokat betegség és baleset ellen biztosítani? (Megay-Meissner Károly: Miért nem csinálta meg ia liberális korszak?!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy a mezőgazdasági munkások betegség és baleset ellenig biztosítása nem tartozik a kereskedelemügyi tárca költségvetéséhez. (Fábián Béla: Rajniss vetette be!) Fábián Béla képviselő urat, kérem, maradjon csendben! (Megay-Meissner Károly: Miért nem csinálta meg a liberális korszak? — Fábián Béla: Nem csinálta meg! Most csinálják meg az urak!) Bródy Ernő: T. Képviselőház! Mondom, az én lelkiismeretem nyugodt ebben a kérdésben, ma is a legnagyobb centrális problémának tartom a mezőgazdasági munkásság sorsának javítását, legalább is betegség esetén. Ez a legelső kérdés. Elnök: Bródy képviselő urat figyelmeztetem» hogy a mezőgazdasági munkásság témája nem tartozik a kereskedelmi tárca költségvetéséhez. Bródy Ernő: Szívesen visszatérek a mezőgazdasági proletároktól a városi, vasal tnadrágú proletárokhoz. Ezek a magánalkalmazottak. Ami a mezőgazdasági munkásság vidéken, a falun, ugyanaz a városban a magánalkalmazott. (Megay-Meissner Károly: Egy kis különbséggel!) A magánalkalmazott, aki 60—80 pengőből tengődik családjával együtt, (Vitéz Árpád: 50-iből!) a magánalkalmazott, akinek külön adót kell fizetnie, a magánalkalmazott, akinek társadalombiztosítási terhei vannak: engedelmet kérek, ez csak a mezőgazdasági kulikkal egynívójú társadalmi réteg, amelynek érdekében ... (Megay-Meissner Károly: Látszik, hogy nem tudja, hogyan él a mezőgazdasági munkás! — Fábián Béla: Látszik, hogy nem tudja, hogyan él a magántisztviselő!) Igen t. képviselő úr, erről most nem szabad nekem .beszélnem, de lesz majd még alkalmam arra, hogy szóljak róla. Ezzel is be akarom bizonyítani, hogy nem vagyok egyoldalú, hiszen mint képviselőnek nem is szabad egyoldalúnak lennem. Minden oldal iránt kell érdeklődnöm; meg is van az érdeklődésem és részvétem a legnagyobb problémák iránt. Ilyen körülmények között, arra kérem a mélyen t. miniszter urat, — azt hiszem objektive vizsgáltam meg a kereskedelem súlyos helyzetét — kövessen el mindent, hogy a magyar kereskedelem ismét lábraállhaeson. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Mezey Lajos! Mezey Lajos: T. Képviselőház! Az a szempont, amelyet előttem szólott Bródy Ernő igen t. képviselőtársam a tőkével szemben, mint termelési tényezővel szemben kifejtett, minden, a gazdasági viszonyokat ismerő tényező által elfogadható. Sajnos, azonban Bródy Ernő igen t. képviselőtársam nem mutatott rá éppen arra a fejtegetéseit megindokoló legíontosaüD ténykörülményre, ^miszerint éppen a kereskedelemnek és termelésnek korlátlan szabadsága idézte elő — nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is — azt a mérhetetlen gazdasági és társadalmi eltolódást, amelyet a kapitalisztikus termelés mai rendszerével eredményezett (Bajniss Ferenc: Ügy van! Igaza van!) Nem fejtette ki azt, hogy a közgazdasági klasszikus törvények ma már megbuktak. (Rassay Károly: Dehogy buktak meg!) A termelésnek és fogyasztásnak, a jövedelemeloszlásnak klaszszikus elvei ma már elavultak. (Rupert Bezső: Örök érvényűek!) Ez, igen t. képviselőtársam, nemcsak az én szerény álláspontom, Keynes mondta ezt közgazdasági fejtegetéseiben, (Rupert Rezső: Ö is tévedhetett! — Fábián Béla: Nagyon!) de ezt mondja maga Wilson is és megmondták ezt azok a nagy közgazdasági szakértők, akik a párizskörnyéki békék tárgyalóasztalaitól elmenekültek, amikor látták, hogy létrehoznak egy olyan békeszerződést, amely egy újabb közgazdasági, egy újabb kulturális pusztulásnak okait hinti el. Bródy igen t. képviselőtársamnak azokra a fejtegetéseire, amelyek a komiótermeléstől a nagytétényi sertéshizlalásig, a szabóiparosok foglalkoztatásától egészen a borgazdasági vegyiiparig felölelték minden közgazdasági, kereskedelmi és ipari kérdésünket, az idő rö vidségére való tekintettel nem reflektálok, már csak azért sem, mert meg vagyok róla győződve, hogy ha Bentham Jeremiástól egészen Éber Antalig az összes kereskedelmi szakértők könyveit fel is olvasnám, igen t. képviselőtársamat akkor sem tudnám az ellenkezőről meggyőzni, mert igen t. képviselőtársamnak azok a fejtegetései, amelyeket itt ismertetni méltóz tatot, meggyőződésből erednek. (Rassay Károly: Nincs neki üzlete, szegénynek! — Bródy Ernő: Nem vagyok benne semmiben! Sem szövetkezetben, sem részvénytársaságban! — Felkiáltások a középen: Azért mondja, hogy meggyőződése! — Bródy Ernő: Ilyen összeférhető képviselő nincs több! — Soltész János: Nem azt mondta, hogy érdeke, hanem azt, hogy meggyőződése!) Méltóztassék megengedni, hogy az idő rövidségére való tekintettel, teljesen táviratstílusban az alföldi közlekedésügyi politika kérdésére hívjam fel az igen t. miniszter úr figyelmét. Elég egyetlen pillantást vetni Magyarország közlekedési és közúti térképére s megállapíthatjuk azt, hogy Magyarországon minden út Budapestre visz. A háborúelőtti közlekedési politika következtében az összes vasutak és közutak mind sugárformában Budapestre futottak be. A háború előtt nem gondoskodtak arról, hogy megfelelő transzverzális vonalakat építsenek, hogy a nagy vidéki gócpontokat összekössék egymással és így az a nagy