Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának 2 István igen t. képviselőtársam a tanuja annak, hogy annak idején mennyire küzdöttünk a tétényi sertéshízlaló ügyében, (Friedrich István: Bizony a nyakunkba varrták! Akkor a miniszter úr is még városatya volt!) azóta beigazolódott a jóslásunk. (Zaj — Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésévei megbízott iparügyi miniszter: Az adonyi bérlet!) Az adonyi bérlet ellen is küzdöttünk. En küzdöttem, mélyen tisztelt miniszter úr, én tagja voltam annak á vizsgáló bizottságnak, amely az adonyi bérletet likvidálta. (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Azt nem kényszerítették a főváros nyakára!) De a fcétényit kény szerit ették. Nem akarok most részletekbe menni, mert nagyon kevés időm van, csak azt 'mondom, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy az állam akár közvetlenül, akár közvetve ilyen nem hozzátartozó ügyekre költse az adófizető polgárok pénzét. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) De méltóztassanak elővenni a magyar állam 1935/36. évi zárszámadását, tessék felütni a 416. oldalt. Elég hátul van, sok képviselőtársam nem jut el odáig. (Vitéz Árpád: Hátulról kezdjük! — Derültséf}.) Ezen a 416. oldalon vari »az állam szabad rendelkezésére álló értékpapírok évvégi álladékának nemenkénti részletezése«. (Farkas István: Nemenkénti?) Igen, nemenkénti részletezése. (Fábián Béla: Nahát, már megtudtam, hogy az értékpapíroknak is van neme. Faja, neme! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget— Halljuk! Halljuk!) Részvényekben és üzletrészekben e szerint a zárszámadás szerint a magyar állam birtokában 135,929.000 pengő érték van. Méltóztassanak egy pár nevet meghallgatni. Alkaloida vegyészeti gyár 100.000 pengő, Dőry konzervgyár 93.000 pengő, boldogult emlékű Földhitel Bank Rt., Magyar Általános Tőzegipar. Magyar Sertéshízlaló és Húsipari Rt., Nosztra Altalános Aruközraktárak és Kereskedelmi Rt., (Fábián Béla: Mit csinálnak ezekkel az értékpapírokkal?) Országos Ruházati Intézet, Filoxia Rt., Rico Magyar Kötszermüvek, azután Centrum Hitelszövetkezet, Fructus Gyümölcsértékesítő, Komlótermelő és Értékesítő Szövetkezet stb., stb., összesen 136 millió pengő értékben. De ne méltóztassanak gondolni, hogy csak ennyiről van itt szó, mert vannak állami szavatosságok, vannak állami követelések és tartozások, vannak különböző vállalatokra köl* tött ajándékok, kamatmentes és később megállapítandó időpontban és később megállapítandó módon visszafizetendő kölcsönök. Ne méltóztassék kívánni, hogy ezeket ismertessem, (Rupert Rezső: Kik azok a képviselők, akik ezekben a vállalatokban benne vannak?) mert akkor nem lesz eléf időm elmondandóimra (Fábián Béla: Majd az appropriációnál!), de mégis néhány példát szeretnék bemutatni. Itt van például az Országos Ruházati Intézet, amelyről már Fábián barátom is beszélt. A részvények sorában azt látjuk, hogy csak szerény 35.000 pengő értékű részvény van az Országos Ruházati Intézettől, ha ellenben meg méltóztatnak n'ézni ezt a zárszámadást, akkor három tételt méltóztatnak az 1935. év folyamán találni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a következő: az Országos Ruházati Intézetnek később megállapítandó fizetési feltételek mellett adott kamatmentes kölcsön 155.000 pengő. (Fábián Béla; így teszik tönkre a kis szabókat!) A má?. ülése 1937 május 24-én, hétfőn. 537 sik tétel: az Országos Ruházati Intézet^ által az Okh.-tól felvett folyószámla kölcsönért és járulékaiért vállalt készfizető kezesség, 198.701 pengő. (Fábián Béla: Kontra fehérneműkészítők!) A harmadik tétel az Országos Ruházati Intézet részletekben törlesztendő kamatmentes előlegtartozása, 14.000 pengő. (Fábián Béla: összesen több, mint 300.000 pengő a kisszabók ellen.) Ugyanakkor csak 35.000 pengő a részvényár dekeltség. (Fábián Béla: Ki a vezérigazgató?) Azt én nem tudom, (Fábián Béla: Mennyit kap?) én a személyi kérdések iránt nem érdeklődőim, (Zaj.) én csak azt akarom az ország színe előtt megmutatni, hogy a magyar adófizetők pénzéből a szegény magyar szabók ellenében mennyit költenek állami támogatással ilyen intézményre. (Vitéz Árpád: Annak az intézménynek is valami szabó dolgozik! Ott is szabók dolgoznak! — Fábián Béla: Nem úgy van! Ez egy nagyüzem a kis szabók ellen állami támogatással. Ez a szabók ellen megy, illetve nem is erre, hanem arra, hogy a vezérigazgató kapjon! — Elnök csenget.) Hasonló tételeket tudnék felhozni a tétényi sertéshízlalónál. Itt van azután a borgazdasági vegyiipar, (Fábián Béla: Mi? Borgazdasági yegyiipar? Na, agrárius uraik, mi az?) a szénkéneggyár, a magyaróvári műselyemipar gyárnak a tartozása pedig több, mint egymillió. Kérem, olyan tételek vannak itt, amelyektől az ember elborzad, hogy milyen körülmények között használják fel a magyar adófizetők pénzét ezekre a célokra, de az idő rövidsége miatt nem foglalkozhatom sokáig ezekkel, mert rá kell térnem a fők érdesre, a lényegre ebben az ügyben: a szövetkezetek kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) T. Ház! A szövetkezetek dolgában nekem van egy elvi és elméleti álláspontom, ugyanaz, amelyet Éber t. képviselőtársam kifejtett. (Mózes Sándor: Helyes!) Én híve vagyok az egészséges, a hasonnemű és hasonló rendeltetéssel alakított szövetkezeteknek. (Zaj a baloldalon.) Ne tessék félreérteni, hasonló nemű tárgyról van szó. De most már gyorsan kell beszélnem, mert lejár a beszédidőm. (Zaj a baloldalon.) Híve vagyok az úgynevezett Rochdale-féle szövetkezeteknek, amint Angliában 1844-ben megcsinálták, amikor 28 rochdalei takács öszszeállott, egy fontot tett le mindegyik a szövetkezés céljaira, megnyitották a szövetkezeti boltot, azután készpénzért árusítottak és a befolyó jövedelmet egymás között felosztották. Ez helyes, igazságos, és becsületes módja az önsegélynek, de mindettől eltekintve én a kisgazda- és paraszti tömegek nevelése szempontjából is helyesnek tartom a szövetkezeti eszmét, hogy az emberek megtanuljanak ott árut ismerni, kalkulálni és igenis belőlük nőjenek ki a megfelelő szövetkezeti vezetők, akiket a munkájukhoz képest arányosan díjaznak is. (Rupert Rezső: De ne tegyenek föléjük államtitkárokat, csinálják maguk!) Méltóztatik tehát látni, hogy én a legegészségesebb szövetkezetek mellett vagyok, de — engedelmet kérek — nem vagyok a mellett, hogy az adófizetők pénzéből államilag támogassanak elkracholt vagy elkracholásra ítélt szövetkezeteket. Ennek nem vagyok híve. Ez az egész szövetkezeti kérdés 3 évvel ezelőtt, 1934-ben került itt szóba, amikor 11-5 millió pengő kölcsönt adtak itt megnevezve a szövetkezeteknek. (Fábián Béla: Űjból!) Igen, újból, mert az állam futott a pénze után, mert érdekelve volt, maga is megmondta. (Fábián Béla: És a vezérigazgatóknál is! — Bornemisza