Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

538 Az országgyűlés képviselőházának Géza kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Voltak ott más szempontok is! - Fábián Béla: Majd mindjárt meglátjuk!) Volt egy szempont, amelyet azonban nem tartottak be, tudniillik itt van Imrédy akkori pénzügyminiszter úrnak a beszéde és méltóztassék megengedni, hogy idézzek belőle arra vonatkozólag, hogy mit mondott a Hangyáról és mit mondott a többi intézményről. Azt mondotta, hogy a Hangya maradjon a falun, ugyanúgy, amint a törvényjavaslat indokolása is mondja, viszont a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete megcsökkenve maradjon még a városban, a Konzumot beolvasztották a Fogyasztási Szövetkezetbe, a Háztartás Szövetkezetet pedig megszüntették. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Ez a helyzet ma is!) Azt mondotta ebből az alkalomból Imrédy pénzügyminiszter úr... (Rupert Rezső: Itt vannak az áruházak!) Majd rögtön jövünk azzal is. T. Képviselőház! Azt mondja Imrédy volt pénzügyminiszter úr 1934 június 8-án tartott beszédében (olvassa): »Ami a városi szövetkezetek ügyét illeti, a városi szövetkezetek terén a helyzet az, hogy éppen a kereskedelem érdekeit szolgáljuk azzal, amikor a három városi szövetkezet közül kettőt megszüntetünk és ezzel lehetővé tesszük azt, hogy a fennmaradó szövetkezet kis rezsivel, sokkal kevesebb bolttal folytathassa üzemét, miáltal a kereskedelemnek a konkurreneiaját is csökkentjük. Ez egy likvidálási processzus első folyamata, azé, melyet Rassay igen t. képviselőtársam oly sokszor sürgetett. Méltóztassék tehát megelégedni azzal, ha a szövetkezeteket kétharmadrész erejéig likvidálom és nem 100 százalék ere jég, mert — mint az előbb említettem — ennek az intézménynek fenntartására bizonyos mértékig szükség van.« Méltóztatik tehát látni, hogy akkor azt mondták az indokolásban, azt mondta a miniszter úr beszédében, hogy a Köztisztviselői? Szövetkezete marad a városban, a Hangya marad a falun. Mi történt ellenben? A Hangya itt Budapesten, a Rákóczi úton áruházat létesített (Mózes Sándor: Ráfizet eleget az áruházra! — Fábián Béla: Nem baj, majd megfizetjük a deficitet adóban!) Ez az áruház az áruházi rendelet óta jött létre, amely áruházi rendelet a miniszcer úr kezébe adja az engedélyezést. A miniszter úr tehát megengedte a Hangyának, hogy itt Budapesten áruházat létesítsen. (Bornemiszái Géza kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetévével megbízott iparügyi miniszter: Már azelőtt megkérte!) De nem ez volt a törvényjavaslat indokolásában és a volt pénzügyminiszter úr beszédében nem ezt ígérte. Imrédy volt pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a Hangya marad a falun, a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete pedig a városban. Az ellenkező történt: a Hangya bevonult Budapestre és hallom, már Szegeden is indított ilyen akciót, ott is létesített üzletet. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) Méltóztatnak tudni arról, hogy a vidéki városokban megjelennek a Hangya autói, (Rupert Rezső: A repülő Hangyák!) a repülő Hangyák, amelyek ott árusítanak. Én, mint a kereskedelmi szabadság híve, nem szólnék ez ellen semmit,, csak az ellen szólok, hogy ne tessék ezt állami pénzen csinálni, (Fábián Béla: Tönkreteszük az adófizetőket állami pénzen!) Amikor a Hangya 1934-ben öt milliót kapott s amikor a 218. ülése 1937 május 24-én, hétfőn. j zárszámadás tele van a Hangyára vonatkozó | tételekkel, akkor én ezt az eljárást aem fogadhatom el és ezt, mint kereskedelemellenes legsúlyosabb konkurrenciát kell hogy jellemezzem. (Fábián Béla: Kisiparellenes is! A kisipart is megöli! — Vázsonyi János: Már társasutazást is szerveznek! — Rupert Rezső: Lassan már nem Magyarország lesz, hanem Hangya-állam!) Azt mondotta a szövetkezeti kérdés egyik boncolója, hogy a szövetkezet híd a kapitalizmus és a kispolgár között. (Felkiáltások ti baloldalon: Fordítva!) Rendben van, elfogadom, hogy ilyen híd, de kérem, hogy ezen a hídon gyalog menjenek át az emberek, ne pedig állami mankókkal, állami támogatással, mert az állam pénze nem arra való, hogy ilyen szövetkezeteket támogasson és különösen nem arra való, hogy ilyen viszonyok közt tegye ezt, amilyen viszonyok közt jelenleg a, kereskedelem van. Hogyan küzdjön meg a kereskedelem a rettenetes közteherrel, a rettenetes adókkal ilyen konkurrencia mellett? Hogyan legyen képes feladatát teljesíteni az Oti.-val és a Mabi.-val szemben ilyen viszonyok közt? Szó esett itt arról, t. Képviselőház, hogy mennyi kényszeregyesiáégi eljárás van a kereskedőkkel szemben. Kérem, én láttam kényszeregyességi, sőt csődeljárást szövetkezetekkel szemben is! Itt van a Horticultura Magtermesztő Szövetkezet. Megnéztem, hogyan szerepel az állami zárszámadásban. A részjegyek sorában az szerepel, hogy adtak neki 330.000 pengő értékű értékpapírt (Fábián Béla: Szép!) és szerepel egy másik 56.000 pengős tétel, amelynél csillag alatt az a megjegyzés van, hogy csőd alatt áll. Ez a tisztelt szövetkezet tehát csőd alatt áll. (Fábián Béla: Mit csinált ez a Horticultura! — Magot termesztett a levegőben. (Fábián Béla: Tehát légmagot! — Farkas István: Elrepült! Elszórta a szél a légmagot!) Visszatérek még az Országos Ruházati Intézetre. (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériummal megbízott iparügyi miniszter: Már hallottuk egyszer! — Fábián Béla: Nem baj! Ezt még eleget fogja hallani a miniszter úr!) Miután itt szociális kérdésekről beszélünk, felhívom a miniszter úr figyelmét a következő közleményre, amelyet a legutóbb olvastam (olvassa)'- »Az Országos Ruházi Intézet, amely a kereskedelemügyi minisztérium alapítása volt, nagyohbszámú ruhára kapott rendelést. Nem akarunk itt annak vitatásába belemenni, hogy helyes volt-e , ebből a munkából a kisipart kirekeszteni. Most nem erről van szó. Arról van szó, hogy az Országos Ruházati Intézet elvállalta a rendelést, de ennek elkészítésénél nem tartja be a kötelező legalacsonyabb munkabér-rendeletet, hanem jóval alacsonyabb munkadíjakat fizet. (Fábián Béla: Szép!) amikor ez iránt kérdést intéztek az érdekeltekhez, azt mondották, hogy a miniszteri rendelet közszállítási munkára nem vonatkozik, mert itt a munkások tömeges munka elkészítésére kaptak megbízást s nem egyes darabok elkészítésére.« (Fábián Béla: Tetszik hallani, államtitkár úri Szép dolog! Nem? A. szabó fizesse meg a munkabért!) Állami pénzből konkurrenciát csinálnak a kereskedelemnek és az iparnak és ugyanakkor teljesen mellőzni a folyton hangoztatott szociális szempontokat, és kevesebb munkadíjat fizetni j azoknak a szegény kuliknak: nem hiszem, hogy ez méltó és helyes állami feladat volna. Méltóztatnak tehát látni, hogy mi törté-