Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

536 Az országgyűlés képviselőházának nak próbálva. De országos vonatkozásbaa a Tiszántúlon majdnem az első vagy talán második az a szakasz, melyet most éppen Békés megyében próbálnak építeni. Feltétlenül előnyös közegészségügyi szempontból is a betonút, mert portalanul szalad át rajta a gépkocsi, nem ver fel annyi port az egyes községekben, mint amennyit most a makadáműton felver. Azt kérem a kormányzattól, hogy az útépítéseknél a továbbtartó, tartósabb utak építésének rendszerére térjen át. Annyira fontos az út, a közlekedésnek eszköze, hogy nem is tudok megfelelő szavakat találni e kívánság további méltatására. Talán legfontosabb az egészségügyi szempont, hiszen a falvakon és a tanyákon az egyes községek között, ha nincs köves út, ősztói tavaszig megszűnik az összeköttetés a várossal. (Ügy van! balfelöl-) Semmiféle szempont nem elég erős arra, hogy be tudjon az illető tanyai lakos jönni a községbe, csak akkor, ha halálo zás áll be a családban. Akkor azután mindenféle eszközzel mégis kénytelen közlekedni. Egyébként a hatóság sem tud eljárni és közegészségügyi szolgálat úgyszólván egyáltalán nincs. Ezért fontos az út kérdése. Nem is kívánok most más problémát szóvátennd a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával, csak arra kérem a miniszter urat, méltóztassék gondot fordítani az utak építésére, a közutak, a vasutak kiépítésére, a légi és a vízi úton történő közlekedés fejlesztésére, mert mindezek olyan problémák, amelyek előre viszik a kultúrát, előre viszik az emberek vagyoni és anyagi helyzetét és szolgálják az emberek testi egészségét is. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a rendszeres útépítést minél intenzívebb mértékben folytassa és bizalommal lévén személye, úgyszintén az egész kormány iránt, a tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Bródy Ernő képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! A magyar kereskedelem súlyos, válságos helyzetben van, aminek orvoslása legelsősorban a kormánynak és a törvényhozásnak feladata és kötelessége. Nagyjában és körülbelül három okra vezethetem vissza ezt a helyzetet. Az első a közterhek aránytalansága, nagysága, sokasága, majdnem azt mondhatnám, áttekinthetetlensége, amely a kereskedőt, az iparost, az állampolgárt, állampolgári, községi polgári, egyházközségi tagsági minőségében rendkívüli módon sújtja. Ezeknek a terheknek csimborasszója a magánalkalmazottaJmak külön adója, amely szociális szempontból a legigazságtalanabb adó ebben a népiesnek nevezett korszakban. Ez tehát az első ok. A második ok, amelyet felemlíthetek, a kötött forgalom, a behozatali és kiviteli engedélyezési rendszer és ennek nyomán protekcionizmus megteremtése és felburjánzása, amely új, ingó hitbizományokat termel szintén ebben a népi korszakban. A harmadik ok az állami és hatósági üzemeknek versenye a magángazdasággal szemben, részint közvetlenül, részint pedig közvetve állami pénzből való támogatás, segítés, kamatmentes kölcsön és egyéb nemzeti ajándékok útján. E közül a három ok közül az első a közteherviseléssel kapcsolatos, ez nem közvetlenül a miniszter urat terheli, mert hiszen a közteherviselésért az egész kormányzati rendszer 218. ülése 1937 május 2U-én, hétfőn, felelős és az főleg a pénzügyminiszter dolga. En tehát a miniszter urat ebben a tekintetbeii csak arra tudom kérni, hogy mint a kereskedelemnek hivatott reprezentánsa és védelmezője, a kereskedelmi érdekeket védje meg abban a kormányzati rendszerben^ amely most a kereskedelem ellen ki van élesedve. (Bornemisza Géza, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Mesebeszéd!) Fájdalom, ezt a mesebeszédet sokan saját tagjaikban és exisztenciájukban érzik. A második ok a kötött forgalom kérdése. Itt nem tudom a miniszter urat felelőssé tenni, mert ez világgazdasági jelenség, az autarehia következménye. A miniszter úr maga mondotta, hogy szeretné szabaddá tenni a kereskedelmet. Itt mondom, objektivitásomnál fogva a miniszter urat egyáltalában nem tudom felelőssé tenni. Tényleg a világgazdasági helyzetben kell egy változásnak elkövetkeznie, amely változásnak következménye lehet a forgalom szabadsága a nemzetek között. (Rupert Rezső: Szabadverseny a kötöttség határai között!) Méltóztatnak tehát látni, hogy az objektivitásom már két ügyben kiengedte a miniszter urat a felelősség alól. {Derültség.) En csak elérhető és kivihető dolgokat kérek a miniszter úrtól, én nem licitálok rá, nem tartozom azok közé. Marad tehát a harmadik ok. Nagyon kérem a miniszter úr szíves érdeklődését és közreműködését ebben a dologban, amelynek előidézésében neki nincs sok része, — ezt is meg kell mondanom — de a likvidálással igenis segíteni kell a magyar kereskedelmen. Tisztázzuk a fogalmakat. En nem mondom, hogy minden hatósági üzem elítélendő. Vannak hatósági és állami üzemek, amelyek nemcsak megengedhetők, hanem szükségesek is. (Vázsonyi János: Monopolisztikusak!) Kérem, ezt a kérdést akarom tisztázni. Itt is a leg magasabb államérdek, nem utolsó sorban a honvédelem érdeke szükségessé teszi, hogy a közlekedés, a posta, a távírda, a telefon állami kézben legyen. (Bornemisza Géza a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: A közönség érdekében is!) A közönség érdekében, de* mint mondottam, állami érdek, a honvédelem érdeke is, hogy ezek országos viszonylatban az állam kezében r legyenek. Városi viszonylatban és a községek viszonylatában a világítás, a vízműellátás, a helyi közlekedés dolga szintén hatósági feladat, az állami feladat körébe tartozik. Itt azonban megvan a határvonal. Kérdezem, vájjon az államnak szüksége van-e arra, hogy ruhát csináljon, vagy hozzájáruljon adófizetők pénzéből arra, hogy egy részvénytársaság ruhát csináljon, (Fábián Béla: Kombiné!) hogy a nyomdaipar terén vállalkozásokat létesítsen és konkurrenciát csináljon Itt van a váci fegyintézeti nyomda, az egyetemi nyomda, az állami nyomda, hiszen a belégek mindenütt megvannak arra nézve, hogy az állam a nyomdaiparnaik is konkurronciát csinál. Szükséges-e az, hogy az állam az adófizetők pénzéből a kötszerek gyártásában egy Rico című vállalatban résztvegyen, szükséges-e, hogy az állam sertést hizlaljon Tétényben, Budapest székesfővárossal együtt, egy elkracholt szövetkezetben, amelynek alapításában, fenntartásában és a veszteségek mérhetetlenségében Budapest együtt osztozik az állammal. Friedrich