Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-218
Az országgyűlés képviselőházának 2 hogy ebben a javaslatában foglalkozzék a magánalkalmazottak egyenlőtlen adóztatása kérdésével is, amely kérdéssel az általános vitánál már részletesen foglalkoztam. A mi pártunk minden egyes alkalmat megragadott ennek a költségvetés általános vitájánál arra, hogy ezeknek a kisexiszteneiáknak az érdekeit, legyenek azok ipari, kereskedelmi vagy szabadfoglalkozásúak, vagy közalkalmazottak, egyformán képviselje. Minél kisebb valamelyik exisztencia, annál inkább kell a hóna alá nyúlni, annál sürgősebb a megsegítése. Minthogy időm lejárt, azzal fejezem be beszédemet: kérem az igen t. miniszter urat, hogy az Államvasutakkal kapcsolatos kívánságokat és a többi javaslataimat, amelyeket voltam bátor indokolni, oldja meg és váltsa be azokat az ígéreteket, amelyeket kaptnnk a miniszter úrtól, amikor e kérdésekkel a miniszter urat felkerestük. Minthogy pártomnak az az állásfoglalása, hogy mindaddig, amíg gyorsabb ütemet nem látunk ezeknek a kérdéseknek megoldásában, bármennyire is tiszteljük és becsüljük a kormány tagjait, amíg ez az ütem nem lesz gyorsabb, a költségvetést nem fogadjuk el. Mi nem követeltünk egyetlenegy kormányzattól sem gyorsvonati sebességet, de többet kívánunk a kérdések megoldásában, mint csigalassúsága haladást. (Helyeslés a baloldalon,) Elnök: Tóth Pál képviselő urat illeti a szó. Tóth Pál: Mélyen t. ^Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam beszédének nagy részét az Államvasutak ügyének szentelte és főleg az Államvasutak tisztviselői karának anyagi és erkölcsi helyzetével foglalkozott. Az az osztatlan figyelem, amelyben a Ház az ő beszédének ezt a részét is kísérte, mutatja, hogy az állam vasúti tisztikar a maga teljes egészében hivatása magaslatán áll. Bár elismerem, hogy az Államvasutak anyagi szempontból igen nehéz helyzetben van saját tisztviselőivel szemben, örömmel jelentem ki, hogy az a szellem, amely az Államvasútnál uralkodik, ma is minden tiszteletet megérdemel. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Elvégre a magyar nemzet és a csonka ország az Államvasutaktól megköveteli a biztonságot, az olcsó és jó közlekedést. Elsősorban a biztonságon van a hangsúly, azt pedig száz százalékig megkapjuk a magyar r Államvasutaktól. Nem ismerek Európában még egy országot, amelyben az Államvasutak üzeme a forgalom szempontjából olyan biztonságos volna, mint éppen Csonka m agyarországé. Ez pedig tisztán és kizárólag annak a tisztviselői karnak az érdeme, amely az elnökigazgatótól kezdve, le az utolsó pályamunkásig, őrködik annak a vonatnak biztonsága felett« Itt külön meleg elismeréssel adózom még aziránt a szellem iránt, amely a tisztviselőtársadalomban a földmunkásokkal és a pályamunkásokkal szemben megnyilvánul. Volt alkalmam nem egyszer, hanem többször tapasztalni a saját kerületemben is a munkásoknál, akik felszólítást kapnak arra, hogy Békésből menjenek át a Balaton mellé a Dunántúlra pályamunkát építeni, 'miután elismert kubikosok és amikor felajánlanak rögtön, minden alkudozás nélkül óránkint 40 fillért, akkor elmennek a békési munkások a vasúthoz dolgozni, noha nagyszabású, ötmillió pengős állami közmunka folyik ott, szívesen elmennek százával a Máv.hoz, mert ctt szó nélkül megkapják azt a tisz?. ülése 1937 május 2U-én, hétfőn. 535 tességes napszámot, amelyre a szegény kubikosember pályázik. Békésszentandrásról százával mennek Fűzfőre, a Balaton mellé dolgozni és a Máv. főtisztviselői kara hosszú évek óta ezekkel a munkásokkal szemben a legkifogástalanabbul jár el mindenféle tekintetben, a bér megállapítása és kifizetése szempontjából is. Méltóztassanak megengedni, hogy csak egy mondattal azt az óhajtásomat fejezzem még ki, hogy szeretném látni az Államvasutak és a kereskedelmi tárca költségvetésében egyszer azt a tételt is, hogy új vasútvonalat tervez a Máv. (Bornemisza Géza, a kereskedelemi- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Ez a beruházásokban szerepel! — Mózes Sándor: A kiskörös—bajai vasutat megcsinálhatnák már!) A Körös—Tisza partján, a Körös—Tisza vidékén érezzük egy ilyen vonalnak hiányát, de én ez alkalommal nem erről akarok beszélni, hanem a báró Vay Miklós képviselőtársam által részletesen kifejtett útügyi problémához szeretnék hozzászólni kétféle vonatkozásban is. Először is azt mondotta, hogy helyesebbnek tartja, ha decentralizálva, megyék szerint építik ki az utakat, bár a köverkezo mondatában már ő is elismerte, hogy egyik megyében jó utak, a másikban meg rossz utak vannak. Ez nem helyes megoldás. A helyes megoldás az, hogy a minisztérium legyen teljes joggal az útügyi politika irányítója, mert akkor nem fog olyan lehetetlen helyzet előállani, mint amilyenre példát az én vármegyémből, saját kerületemből hozok fel. Békés vármegye és Szolnok vármegye egymás mellett fekszik. Békés vármegyének érdeke a közlekedés irányítása Szolnok megye felé, Szolnok megyének nem érdeke, hogy lefelé, dél felé menjen, ezért ő is Pestre gravitál; ezért megtörténik az, hogy a Mezütúr és Szarvas közötti 21 kilométeres vonal kétkilométeres útszakasza évek óta nincs kiépítve, mert Szolnok megyének nem érdeke, hogy ez kiépíttessék. Talán ez idén már kész lesz ez a kis útszakasz is, csak azért, mert ott állami közmunka folyik. Ez az eredmé:iye annak, ha t minden egyes megye külön útügyi politikát folytat. Teljesen érthető, hogy minden megye a saját útügyi politikáját tartja helyesnek, de ha nem egyeztetik össze az érdekeket, akkor végeredményben a két megye közötti forgalom nem irányul úgy, ahogyan annak a köz szempontjából irányulnia kellene. Mélyen t. Képvselőház! Különösképpen helyesnek találom az litügyi politikában a bekötő utak erőteljesebb forszírozasát, amire pármilHó pengő fel is van véve a költségvetésbe a beruházási programúiban. Ezek az útépítések pár esztendő óta, három-négy év óta vettek intenzívebb lendületet. Kétségtelen, Jiogy Akkor, amikor még a boldog prosperitás idejét éltük, senkisem gondolt arra, hogy utakat kellene építeni, ezt hiába kérték helyileg a községek s ma, amikor nehezebb a helyzet, akkor a kormányzat igen helyesen, meglátta ennek a kérdésnek nemzeti fontosságát és ezeket az utakat egyre erősebb tempóban építik ki. Igaza van báró Vay Miklós t. képviselőtársamnak, aki a régi, poros, vizeskötésű makadám-rendszer helyett állandó utak kiépítését sürgeti, mert ezek az utak pár év alatt annyira elromlanak, hogy majdnem minden négy-öt esztendőben újra kell építeni őket, annyi javításra szorulnak. De folynak a kísérletezések lent Békés megyében is egy betonúinak építésével, amilyenek Pestkörnyéken már eléggé ki van75*
