Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

534 Az országgyűlés képviselőházának zottakat nézem, azt' látom, hogy egy altisztre esik 20 pengő, egy segédtisztre 35—40 pengő, míg egy tisztviselőre 65—70 pengő. Méltóztatnak tehát látni, hogy míg a közgazdasági élet, vagy a pénzügyi kormányzat más téren évente — hogy ezt a rossz kifejezést használjam — remuneráeióképpen egyhavi illetményt ad, addig egész esztendő munkája után az Államvasutaknál 20—40—80 pengőt adnak, mert többre nem ad felhatalmazást a kormányzat. Ez átlagban 28 pengőt tesz ki. Helyeslem azt, hogy a kormány például az államvasúti gépgyárak számára jutalék céljából 450.000 pengőt vett fel, de ez 7—8000 alkalmazott közt oszlik fel. Ha az állam vasúti gépgyáraknál az átlagjutalék mennyiségét nézem, az 55 pengő, míg az Államvasutaknál csak 28 pengő. Kérem tehát a kormányt, hogy méltóztassék egyenlő mértéket alkalmazni, de^ nem azt kérem, hogy az Államvasutak gépgyárainál ezt a jutalékot szállítsák le, hanem hogy az Államvasutaknál felemelj ék. Igen t. Ház! Egész csomó határozati javaslatot nyújtottam be az általános vitánál, amelyek családvédelmi és egyéb kérdésekre vonat koznak. Bár az időm rövid, itt mégis külön meg kell említenem a munkáskérdést és kérnem kell az igen t. miniszter urat arra, hogy a családbérfizetési rendszert az Államvasutaknál is vezesse be. (Antal István: Helyes!) A miniszter úr más üzemeknél helyesli, tehát itt, is vezesse be. Kérem arra is, hogy a nyugbér kérdését végre valahára rendezze. Az Államvasutak javaslataikat megtették. Elismerem. hogy a kereskedelemügyi miniszter úr is kedvezően intézkedett, mert a pénzügyi kormány zathoz pártolva továbbította ezt a kérdést, azonban még mindig ott fekszik. Nagyon kérem a miniszer urat, hogy hozzon engem és pártunkat abba a helyzetbe, hogy ne kelljen külön meginterpellálni ebben a kérdésben a pénzügyminiszter urat, mert ha az Államvasutak és a kereskedelmi kormány hozzájárul, felmerül az a kérdés, hogy miért nem járul hozzá a pénzügyminiszter úr is éppen a legszerényebben és leggyengébben fizetett és a legnyomorultabb viszonyok között élő munkások és nyughéresek bérének végre gyökeres és kedvező rendezéséhez. Mélyen t. Ház! Bár az idő rövid, még egy kérdéssel kell foglalkoznom. Beszédem elején rámutattam a közlekedésügy fontosságára. Hiába akarunk mi itt helyes közlekedést csinálni, ha mi a centrálisán vezetett, helyes közlekedési politikát nem csinálunk. Ebben a kérdésben már történtek kedvező lépések, araikor a vasúti és gépkocsiforgalom kérdését öszszekapcsolták, illetőleg rendeletileg szabályozták. Nem azt mondom, hogy ez ma tökéletesedé mondom és állítom azt, hogy nagy lépés ebben a kérdésben előre. Eredményes munkát végeztek. Szeretném, ha egy lépéssel tovább mennének. Kérem a kereskedelemügyi kormányzatot, hogy most már méltóztassék megrendszabályozni a közúti kocsifuvarozást is. Nem azt kérem, hogy a kisgazdatársadalmat szorítsák meg ezzel, hanem azt. hogy a kontárfuyarozókat tessék megszorítani. Ma már odajutott a közúti kocsifuvarozás. hogy azt egyenesen közlekedési anarchiának lehet nevezni. Aki a Andéken jár, az láthatia, hogy 150 kilométeres körzetekben menetrendszerűen állítanak be fuvarokat, csapágyas, tengelyes kocsijáratokat, nem is 'kisgazdák. Ma már mezőgazdasági termékeket, élőállatokat, bútorokat 218. ülése 1937 május 2^-én, hétfőn. ' S*. inareikkeket szállítanak fel tengelyen Budapestre. Nem azt mondom, hogy aa Államvasutak tarifáját védjük meg ezzel a megszorítással, hanem azt állítom, hogy nem is beszélhetünk addig generális díjszabásrendezésről, araía: a közlekedésügy nines centrálisán irányítva. Amint meg méltóztattak rendszabályozni helyesen, okosan és elég nagy eredménnyel a gépkocsiforgalmat, ugyanúgy meg kell rendszabályozni a közúti kocsiforgalmat is, mindenkor védve természetesen a kisgazdatársadalom jogos erdekeit. Nem szabad annak megtörténnie, hogy ezzel a fuvarozással piszkos konkurrenciát csináljanak az Államvasutaknak, mert amíg ez a helyzet fennáll, addig a kormány az Államvasutak díjszabásrevíziójának kérdésével éppen &

t gazdatársadalom érdekében és a közgazdasági élet parancsoló szükségessége folytán nem tud foglalkozni. Ha pedig ez az anarchia továbbra is fennáll, sa kereskedelmi kormány nem foglalkozik ezzel a kérdéssel és nem szorítja vissza a maguk eredeti foglalkozási körébe ezeket a visszaélő fuvarosokat. t akkor az Államvasutak még a közgazdaság által jogosan megkövetelt áldozatokat sem fogják tudni meghozni Kérem a kereskedelemügyi kormányt, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni és — bár ez a kérdés nem hálás, hanem igen kényes — ezt a gazdatársadalom meghallgatása mellett gyökeresen és intézményesen szabályozni. Mélyen t. Ház! Az általános vita során a magánalkalmazottak érdekében is nyújtottam h'e határozati javaslatot. A Ház ezt a határozati javaslatot is elutasította. Már akkor helytelenítettem azt az eljárást, hogy a többség a mi határozati javaslatainkat — akár helyesek azok, akár nem helyesek — abból az okból, hogy nem a túlsó oldalról jöttek, elutasítjaEz nem helyes, nem is ambicionáló és kérem a kormányt arra, hogy ettől a régi, talán kényelmi .szempontból bevált, de kifelé igen rossz hatást keltő eljárástól a jövőben tartózkodjék. Vegyen a minisztertanács magának annyi fáradtságot, ho^y ezekkel foglalkozzék, mert a 'képviselőknek joguk van ezeket a kérdéseket idehozni, a minisztertanácsnak pedig kötelessége ezekkel foglalkoznia. (Úgy van! Vgy van! balfelől — Mózes Sándor: Nem lehet közérdeket iszolgáló határozati javaslatokat nevetve elutasítani!) Mélyen t. Ház! A kereskedelemügyi kormány hatáskrébe tartoznak a magánalkalmazottak. Kérem tehát az igen t. miniszter urat, hogy a magánalkalmazottak jogviszonyát szabályozó törvényjavaslatot hozza ide a Ház elé. Csak megismétlem, nem tudom, hány miniszternél és hány kormánynál sürgettem ezt a javaslatot, (Fábián Béla: Még a nyári szünet előtt hozzák ide!) nem tudom, hány kormány kereskedelemügyi minisztere tett ígéretet ennek a javaslatnak benyújtására (Mózes Sándor: A titkos választójogot is hányan ígérték meg!) és még mindig késik a javaslat benyújtása. Kérte a pártunk, hogy ebben a javaslatban szabályoztassék a munkaidő kérdése is, mert a fiatalság elhelyezési lehetősége — helyesen mondotta a kereskedelemügyi miniszter úr — éppen ezen a vonalon lenne tömegesen lehetséges. De amíg a törvényjavaslat nem fekszik itt a Házban és annak törvényerőre emelésével parancsoló r endelkezések nem történnek, addig a fiatalság elhelyezésénél csak pepecseI lésekre lehet számítani, nem pedig a fiatalság rendszeres elhelyezésére. Pártom részéről kérem a miniszter urat,