Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

530 Az országgyűlés képviselőházának kokkal kereskedni és pláne egy államnak kereskedelmét fenntartani nem lehet. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy most a tárca költségvetésével kapcsolatban áttérjek az útügy kérdésére. A kereskedelemügyi miniszter úr, ameddig a költségvetés kiadási keretei engedték, mindent elkövetett, hogy az útügy mai helyzetét a felhasználható összegek keretében a lehető legmagasabb színvonalra emelje. Mindamellett, ha végigjárjuk a mi utainkat és összehasonlítjuk a külföldi utakkal, meg kell állapítanunk, hogy Magyarország magábanvéve tett bizonyos haladást az elmúlt tíz esztendőben, de azt is meg kell állapítanunk, hogy a magyar bizony a maga kárán tanul. Láttunk ugyanis f utakat, amelyeket kétszerháromszor megépítettek és még mindig nincsenek azon a színvonalon, amely elvárható volna, ha a nyugati r országokkal hasonlítjuk össze. Meg kell állapítanunk azt is, hogy Magyarországon talán egyedül a budapest—kecskémét—«zegedi út az, amely eléri a külföldi színvonalat, mert a .budapest—bécsi útnak is csak bizonyos szakaszait lehet elsőrangúnak mondani, körülbelül Budapesttől Győrig. Győrtől az osztrák határig az út igen rohamosan kezd romlani, úgyhogy ez a szakasz átépítésre szorul. A helyett, hogy eredetileg •megépítettek volna egy elsőrangú utat, most kénytelenek vagyunk átépíteni és ezzel az átépítéssel szaporítani a költségeket. Utainkat így nem tudjuk olyan karban tartani, mint ahogyan azt a nyugati színvonal megkívánná. Egyáltalában azt tapasztaljuk, hogy utaink fenntartási költségei horribilisak, a vármegyék nem bírják az úthálózatokat a kívánt tempóban fenntartani, mert hiszen az autóbuszok sűrű forgalmával utaink folyton romlanak és romlanaJk, nem is beszélve arról, hogy az autóbuszjáratok elsősorban azok, amelyek utainkat tönkreteszik, mégpedig a vármegyei utakat, amelyek tulajdonképpen nem olyan minőségűek, hogy az autóbuszjáratokat ki tudnák bírni. Ezért felhívom a miniszter úr figyelmét, hogy méltóztassék inkább drága utakat építeni, mert azoknak fenntartási költségei lényegesen kisebbek, azután pedig méltóztassék gondoskodni elsősorban arról, hogy a falvakban és azokon az átkelési szakaszokon, ahol még makadámutak vannak, ezek elsősorban portalaníttassanak. Ez mindenféle szempontból igen lényeges kérdés, úgy egészségügyi, mint kereskedelmi, mint egyéb szempontokból, mert ma a falun lakni valahol a főutcán direkt kínszenvedés, mert ha ott *— csak óránként is — keresztüljön egy-egy autó, az üzlet, az élelmiszerkereskedelem egyáltalában lehetetlen helyzetbe (kerül, mert igen nagy porfelhő jön az üzletekbe. Ismerek sok embert, akik már azt mondják, hogy befalaztatják, bevakoltatják az utca felé eső ablakokat, olyan rengeteg por jön be az utcáról. Hiszen ha csak egyóránként jönne keresztül egy automobil! Ez csekélység ahhoz képest, ha minden negyedórában keresztüljön egy autó, mert akkor az emberek egyáltalában nem fogják látni egymást, és így lehetetlen állapot áll elő. Azt viszont a községektől nem lehet követelni, hogy portalanítsák olajjal az utakat, vagy állandóan locsolják azokat, mert ez olyan óriási költségeket idézne elő, amelyeket nem bírnának el. En tehát egészségügyi és egyéb szempontokból felhívom a miniszter úr figyelmét, méltóztassék igen nagy súlyt helyezni erre, mert az automobilizmus növelésével leheli 8. ülése 1937 május M-êri, hétfőn. tétlen helyzet áll elő a falu lakosai szempontjából. Az útügyi kérdés generális megoldását én j abban látnám, amiről már évek óta szó van, ; hogy egy útügyi törvényben megszüntetnék a I vármegyék útfenntartási jogosultságát és ! feladatát, tehát az összes utakat államilag ke! zelnék, bár ennek is vannak hátulütői, mert a I gyakorlat azt mutatja, hogy a vármegyei utak ! vannak jó állapotban. (Mojzes János: Nem j mindenütt!) Ennek megint megvan a magya1 rázata. De viszont nem lehet elodázni a kérdés megoldását, mert hiszen a dolognak nem ez a lényege, hiszen államilag éppen úgy lehetne kezelni az utakat és olyan karban tartani, mint ahogy a vármegyék karban tartják az utakat. Mindenesetre, ha az útügyi törvény meg fog születni, ezáltal el lehet oszlatni azokat az igazságtalan helyzeteket, hogy míg egyes vármegyékben jókarban tartják az utakat, utakat építenek, adósságokat csinálnak, nyakig vannak az adósságban, mások viszont nem építenek utakat, s amikor az utas az illető vármegye területére ér, akkor látja, hogy ennek a vármegyének az utai nem használhatók. Természetesen előnyös és hátrányos viszonyok származnak abból, hogy az egyes törvényhatóságok köves vidékek mellett, kőbánya mentén helyezkednek el, viszont vannak más vármegyék, messze a kőbányáktól, amelyek igen előnytelen helyzetben vannak. Az ország szempontjából helyesnek és igazságosnak tartanám azt, hogy egy útügyi törvény formájában az utak állainosíttassanak. Ma az a helyzet, hogy az egyes "ármegyéken j keresztülhaladó cement-, beton- és felülkezelt I utak fenntartására fordítják az illető várme! gyére eső állami utak fenntaítási költségét s ! ezért azután megtörténik, hogy ugyanabban a vármegyében a másodrendű állami utak igen gyengén kezeltetnek, úgyhogy a közlekedés azokon ma szinte a lehetet* euségg'el határos. Szintén igen erős kritika tárgya lehet az, hogy az ország nyugati felében történnek azok az építkezések és nagy befektetések, ezzel szembea a keleti országrészekben, a Tiszántúl az utakat elhanyagolják. £n igenis az idegenforgalom szempontjából nagy jelentőségét látom annak, hogy kelet felé is építsenek ilyen műutakat, mert hiszen ezeknek a közönsége is nyugat felé igyekszik és Budapesten megtalálja a szórakozását, a kirándulási lehetőségeit. Éppen ezért már idegenforgalmi szempontból is meg kell építenünk kelet felé ezeket az utakat. Sajnos, ma kelet felé csak Miskolcig lehet rendes úton menni, mert bizony sáros, esős időben Miskolc és Sátoraljaújhely között, szinte azt lehet mondani, sok esetben járhatatlan az út, legfeljebb csak xgen lassú tempóban járható., En mentem ezen az úton a tél folyamán és bizony, majdnem, hogy megakadtam az út bizonyos szakaszain, mert ennek az útnak már az alapburkolatán kellett menni. Különben is teldesen elhanyagolt állapotban van ez az út, mert ott azt várják, hogy ezt az utat át fogják építeni. Ügy látszik, azért nem fektetnek bele kiadásokat és ezért nem tartják fenn megfelelő állapotban. Az igaz, hogy ezen a Miskolc-sátoraljaújhelyi szakaszon történnek hengerelések is, de az ilyen hengerelés abból áll, hogy kétkilométeres vagy másfélkilométeres szakaszon hengerelnek, úgyhogy az az utas, aki arra megy, azt