Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának 2 zött, akik ettől az állásponttól a szövetkezetek egzisztenciáját féltik. En körülbelül 30 évvel ezelőtt az országos jogászgyülésen felszólaltam amellett az álláspont mellett, .amely akkor nem könnyen képviselhető állaspont volt, hogy a szövetkezetnek igenis joga van nemtagoknaik is árusítani. A Kereskedelmi és Iparkamara keretében a hatáskörömben kifejtett munkásságomban, ma is, nemhogy üldözöm,, de előmozdítom a iszövetkezeteket. Mi alakítunk kisipari szövetkezeteiket, megalakítottuk például a budapesti női szabóiparoisok szövetkezetét, azért, hogy a konfekciós exportban közvetlenül vehessenek részt. Erősen támogatjuk a budapesti kesztyűiparosokat, mi alakítottuk meg a hőrdíszmüiparosok kiviteli szövetkezetét. Ne méltóztassék tehát azt hinni, hogy mi a szövetkezeteik: ellen vagyunk. Mi a szövetkezeteket, ha valódi szövetkezetek,, a legmelegebben támogatjuk. (Bródy Ernő: Csak az állami mankó, az nem kell!) De a szövetkezet szerintem akikor igazi szövetkezet, ha a termelők vagy a^ fogyasztók összeállnak, közös szervezetet létesítenek azéírt, hogy a kereskedelmi üzlet vezetéséviel járó költségeket csökkentsék vagy megtakarítsák, találnak altruista embereket, akik az ilyen szövetkezet vezetését ingyen,, vagy ^úgyszólván ingyen, szeretetből és az ügy iránti lelkesedésből elvállalják. (Juresek Béla: Szeretetből a keresztények ingyen éljenek miéig!) Amely szövetkezet így jött létre, az valódi szövetkezet és az a legnagyobb szeretetet érdemli. En azonban végignéztem a magyar állán, zárszámadásait 1921-től 1935-ig, tehát 15 évre terjedőleg és megállapítottam azokból, hogy a szövetkezetek és :. a szövetkezetekkel kapcsolatos állami kiadások ez alatt a 15 év alatt mennyit tettek ki. Ez az összeg 123 és fél millió pengőre rúg, s ebben még nincs benne az az öt millió, amelyet utóbb az 1934 :XXI. te. alapján pénztárjegyek alakjában a Hangyának bocsátott rendelkezésére az állaim. Ez kereken körülbelül 130 millió pengő. f (Antal István: A kereskedők kényiszeregyessége 450 millió pengőbe került.) Kérem, képviselőtársaim, ezt a lemezt ebben a harcban már ismer telten lejátszották. (Fábián Béla: A Move terjesztette!) Ezt az állam adta (Antal István: Azt pedig a fogyasztók. — Zaj. — Elnök csenget.) Hozzáteszem, hogy vannak olyan szövetkezetek, lamelyek a támogatást valóban megérdemlik; ez3ik a dunántúli tejszövetkezetek, vajszövetkezetek, amelyek kifogás nélkül működnek, ezek valóban megérdemlik. De nem is az állami támogatásról van szó, bár erről a kényszeregyességi momentumról is akarok egynéhány szót szólani, annál is inkább, mert két nappal ezelőtt ez a 450 imiillió pengő még csak 350 millió pengő volt. (Fábián Béla: Azóta megnőtt! — Antal István: A Hitelvédő Egylet kimutatása! — Bródy Ernő: Semmi köze az államnak! Az állam megkapja a pénzt! — Antal István: Az állampolgárok!) Nem az állampolgárok, hanem egy csomó külföldi kereskedő és gyár szerepel abban,, ez tehát ezzel semmi összefüggésben nincsen. (Fábián Béla: Nagykereskedő és gyár! — Antal István: Belekalkulálja az árakat!) De t. képviselőtársam, talán nemi méltóztatik tudni azt, hogy a szövetkezeteik éppúgy részesülnek a kényszeregyesség előnyeiben vagy kiváltságaiban, mint a kereskedők. (Antal István: De eddig egy sem vette igénybe.^ — (Zaj és ellenmondások balfelöl. — Bródy Ernő: A Horticultura magterjesztő!) '. ülése 1ÙB7 május 24-én, hétfőn. 527 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Éber Antal: Nagyon téived t. képviselőtársam és csodálom, hogy ilyen határozottsággal méltóztatik nyilatkozni egy kérdésről, amelyet nem ismer. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mert iigenis, igényibe vették a kényszeregyességet a szövetkezetek, legutóbb például az érdi Hangya szövetkezet intézett beadványt a pestvidéki törvényszékhez,, amelyben kényszeregyességet kért, meg is kapta, le is bonyolította. (Antal István: Ezerszáz közül egy!) Kérte pedig a kényszeregyességet azzal az indokolással, hogy a Hangya olyan drágán szállította az árulkat és olyan magas kamatot számított tartozásai után, hogy ez kényszeríti kényszeregyességre. (Antal István: Ez így van, ez igaz! — Fábián Béla: így van a balatonvidékiekkel, a baranyaiakkal is!) T. képviselőtársam, nem sök^ de több szövetkezet kért és bonyolított le kényszeregyességet. Hogy még több nem kérte, az természetes; amikor ebből a 130 millió pengő állami pénzből szanálták őket, akkor valóban nem jutnak egyhamar abba a helyzetbe, hogy ezt kérjék., De én nem is az állami támogatásról beszélek. Én azt mondom, hogy az a szövetkezet, amely a kereskedelem helyettesítésére ide be van állítva, egyáltalában nem szövetkezet, hanem állami alakulat. (Fábián Béla: így van!) A Hangyának van 8-9 millió pengő alaptőkéje, ebből 6*3 millió pengő, vagyis 70% az államé. (Juresek Béla: Hát a Bachermalmot mennyiért szanálták?) Az államé a tőkének a 70%-a (Juresek Béla: Az adózó polgároké!) Ez állami alakulat, állami intézmény, amelynek csak a neve szövetkezét, lényege pedig állami alakulat, az állam adja néki a tőkét, (Bródy Ernő: Az állam fizeti a veszteségeit! — Zaj. — Elnök csenget.) igen, az állam fizeti a veszteségeit, az állam nyújtja neki az üzleteket. (Mocsáry Dániel: Az volt a baj, hogy keresett a lóüzleten! — Fábián Béla: Nem az, hanem az a baj, hogy tönkretette a kisipart és a kiskereskedelmet!) Azt szokták az urak mondani, hogy a Hangya a mezőgazdasági termelőnek áll érdekében. A Közteleknek egyik legutóbbi számában olvasok egy ülésről szóló referádát, amelyben Farkas Géza képviselőtársunk, — aki nemcsak a legszenvedélyesebb agráriusok egyike * de azt hiszem, a lókereskedéshez már előbbi hivatásánál fogva is jobban ért, mint közülünk itt akárhányan, ma is lovakat tenyészt — nyilatkozott a következőképpen, a Köztelekből idézem ezt (Juresek Béla: Most jó a Köztelek! Máskor a feudalizmus vára!) Azt mondja (olvassa): »Nem értek egyet azzal, hogy a Hangya lóvásárlásai idézték elő az áremelkedést, mert világpiaci viszonylatban a lóár két-háromszorosára emelkedett. Sajnálattal állapítom meg, hogy ez a világpiaci áremelkedés a Hangya vásárlásainál nem jutott érvényre. Nem tartom megengedhetőnek, hogy a külföldi lóeladásokból a kivitelt lebonyolító érdekeltségek nagy hasznot húzzanak, aminek kárát csak a gazdaközönség látja«. (Juresek Béla: Tévedett!) Lehet, hogy tévedett, lehet, hogy Somssich László is tévedett, (Mocsáry Dániel: Az is lehet!) aki szintén a szövetkezeti alakulatok ellen szólalt fel. (Fábián Béla: Hol lakik az az ember, aki az urak szerint nem tévedhet! — Zaj. — Elnök csenget.) Lehet, hogy csak azoknak van igazuk, akik közérdeket látnak abban, hogy amikor három kis magyar kereskedő életfenntartási ösztönéből rájött arra, hogy 74*