Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

526 Az országgyűlés képviselöházáTiak 2 kifejezésre jutottak, minél teljesebben érvényesüljenek az egész vonalon. (Helyeslés.) T. Kép viselőház ! A kereskedelem szerepe és hivatása tekintetében valóban nagyon sok téves felfogás uralkodik. Nagyon sokan vannak, akik azt gondolják, hogy a kereskedelem egyszerűen csak beékelődik a termelő és a fogyasztó közé s ezáltal megdrágítja az árucikkek forgalmát, az árucikkek útját a termelőtől a fogyasztóig. Vannak, akik azt hiszik, hogy több kereskedő veszélyt jelent az országra, nézve, mert még nehezebbé tenné az amúgyis nagy hajókkal küzdő kereskedői osztály sorsát. Azt hiszem, hogy mind a két felfogás teljesen téves. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) A Magyar Statisztikai Zsebkönyv legutóbbi kötete szemléltetőén mutatja ki, hogy milyen kevés kereskedő van Magyarországon. Az Egyesült Államokban a lakosság 18'2%-a, Kanadában 15%-a, Nagy-Britanniában 19%-a, Németalföldön 16%-a, Németországban 14%-a, nálunk pedig^ csak 5'7%-a foglalkozik kereskedelemmel. Nálunk kisebb létszám csak a tőlünk keletre fekvő, elmaradott országokban tapasztalható. (Esztergályos János: Mesterségesen pusztítják a kereskedelmet!) Ismétlem: az a meggyőződésem, hogy a kereskedők létszámának emelkedése nem azt jelenti, hogy egy megadott kereskedelmi forgalom lebonyolításában már most több embernek kell osztozkodnia, tehát egy-egyre még az eddiginél is kevesebb megélhetési lehetőség jutna. Az a meggyőződésem, hogy a kereskedelem funkciója a termelés és a fogyasztás irányítása s hogy a termelés és fogyasztás emelése útján önmaga teremti meg azt az alapot, amelyből a mainál sokkal több kereskedő tudna megélni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A nemzetközi kereskedelmi kamarának legutójbbi kongresszusán az egyik kiváló szónok azt mondotta: a kereskedelemnek az a feladata, hogy szinkronizálja a termelést a fogyasztással. Valóban, ezt a hivatást teljesíti a kereskedelem. Ha megnéznők és gondosan figyelemmel kísérnők, hogy a mi termelésünk szempontjából is milyen nagyjelentőségű a kereskedelem funkciója, akkor meggyőződhetnénk arról, hogy megfelelő kereskedelmi szabadság biztosítása mellett az egész intellektuális fiatalság elhelyezésének kérdése megoldást nyerhetne, ha a kereskedelem lábraállván, hivatását teljesíthetné (Esztergályos János: Szabadon!) s nemcsak a belső forgalomban és fogyasztásában, hanem a kelet és nyugat közötti kereskedelem lebonyolításában is döntő szerepet játszhatna. A mezőgazdasági termelés terén, akik ezzel foglalkoznak, tudhatják, hogy például^ a vetőmagtermelés irányításában milyen óriási szerepe volt a kereskedelemnek, amely felhívta a termelőket, hogy ezt vagy azt a magvat ennek vagy annak az országnak kereskedői számára termeljék. Tudjuk, hogy a csemegeszőlők fajtáinak' kiválasztásánál is milyen döntő szerepe van annak, hogy a kereskedő figyelmezteti a termelőt arra, hogy ez vagy az a fajta szőlő az, amelyet ma külföldön ellehet he-' lyezhiV hogy a gyümölcstermelésnek, • állattenyésztésnek, állatni zlalásnak egyes irányzatai lukratívak legyenek, annak megjelölésére szintén a kereskedő hivatott. - De ugyanígy a kereskedelem szabad funkcionálása esetén az ip;ari termelés irányításában is döntő jelentőségű volna a kereske18. ülése 1937 május 2k-én, hétfőn. delem .szerepe, .aminthogy döntő jelentőségű volt békében azzal, hogy a kereskedő külföldről hozhatott be iparcikkeiket, ezzel versenyt idézett elő és kényszerítette a hazai ipartenmelést arra, hogy megfelelő minőségű ós megfelelő árú iparcikkek termelése által tudjon versenyt kifejteni a külfölddel szemben. Ma természetesen, amikor a vámprotekcionizmus, a teljes elzárkózás melegházába ültette a gyáripari termelést, a kereskedelem ezt a, nagyjelentőségű és pótolhatatlan funkcióját nemi teljesítheti. Jó lesz azonban leszögezni azt is, amit nem egy liberális gazdaságpolitikus, hanem Schiacht» a német gazdasági miniszter 1935 végén Berlinben tartott beszédében nagyon plasztikusan így fejezett ki: a kereskedelem üzlete nem tartály, amelybe mechanikusan beledobnak árukat, Ihogy azok onnan mechanikusan távozzanak. Igaza vau: a kereskedő funkciója nagy gazdaságpolitikai tevékenység. Ez az, amit a tudomány úgy nevez, hogy a kereskedelem csinál a jószágból árut, a kereskedelem küszöböli ki a földrajzi távolságot a termelő és a fogyasztás között s ezzel olyan funkciót teljesít, amely helyettesithetetlen, ha nem akarjuk, hogy az egész gazdasági élet szenved jen. Különösen áll ez, — azt hiszem, szerénytelenség nélkül 'lehet megállapítani — a magyar kereskedőre, arra a magyar kereskedőre, akit páratlan ügyessége, óriási nyelvismeretei, semmivel össze nem hasonlítható szorgalma, igénytelensége, szerénysége (Vázsonyi János: Es tisztessége!) predesztinál arra, hogy a kelet és nyugat közötti tranzitó kereskedelem lebonyolításában a legnagyobb szerepet játssza. Ennek fokozott jelentősége van olyan tőkeszegény országban, mint a mienk, ahol azokat a foglalkozási ágakat és azokat a hivatási ágakat kellene __ szabadon dolgozni engedni, melyek tőke nélkül, az intellektuális erők latbavetésével lennének képeseik az ország fizetési mérlegét és nemzeti jövedelmét javítani. (Czirják Antal: A magyar kereskedőt mindenki félrpisunieiri.) Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a foglalkozási ágnak produktivitását egy tréfás anekdotával világítsam meg, amely 'boldogult Rákosi Jenőhöz fűződik, ö egyszer .megjelent egy vacsorán, amelyet a könyveket terjesztő ügynökök egyesülete rendezett a tiszteletére s mikor ott, azoknak a szónoka elmondotta, hogy az elmúlt évben 86.000 darab könyvet helyeztek el, akkor Rákosi Jenő azt mondta: nem hittem volna soha, hogy a magyar közönség ennyi könyvet vesz. Erre a szónok közbeszólt: kérem, nem a magyar közönség vesz ennyi könyvet — inni adunk el ennyi könyvet. Ezzel kifejezésre juttatta annak a tevékenységnek óriási jelentőségét, amelyet a kereskedelem kifejt az igények, a szükséglet — ebben az esetben a kultúra és tudomány iránti' szükséglet — kifejlesztése érdekében. Még egy nagy előnye van ennek a kereskedelemnek, ési ez az, hogy nem kér az államtól semmit, csak azt kéri, hogy hagyják békében. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ez végre olyan hivatási ág, amelynek semmiféle igénye nincsen, nem kér szubvenciót, nem kér támogatást, nem kér semmit (Vázsonyi János: Deficitjét niejmi az állam fedezi.), csak nyugalmat és békességet. Már most elkerültünk arra a pontra, ahol azt méltóztatik hinni, hogy nagy nézeteltérés, véleménykülönbség van közöttünk és azok kö-