Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
Az országgyűlés képviselőházának 217, Iában a megcsonkítás folytán a faanyag beszerzése ilyen gondot okoz, akkor miért kell, vagy miért lehet ilyen állapotot előidézni. En arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék a Házat tájékoztatni, méltóztassék mindazokkal szemben, akik itt valamelyes mulasztást követtek el, megfelelő retorzióval élni és főképpen gondoskodni arról, hogy az a kártékony tevékenység, amely itt megnyilatkozik, rövidesen megszűnjék. Nem hinném,, hogy akár az államvasutak, akár a minisztérium bármelyik tisztviselője helyesnek találná a telítés mai módját. Bizonyára sokkal régebben rájöttek már arra, hogy ez a telítési mód nem alkalmas a faanyag impregnálására, konzerválására. Mégis, ha eddig fenntartották, azért tették, mert talán féltek a felelősségtől. És talán megkönnyíteni az eljárást, ha a kérdést idehozom a nyilvánosság elé, hogy ez a kérdés végre elintézést nyerjen, mert én mindennél fontosabbnak tartom azt, hogy egy ilyen nagy üzemi vállalkozásnál, mint a Máv., az anyagbeszerzés kifogástalanul, kellő gondossággal és figyelemmel történjék. (Ügy van! Ügy van! a széUőbaloldalon.) Ha ott a vasúti munkásoknak egy igen szigorú rendszer alapján fizetik a béreket, és meglehetősen rosszul, ha a pályafenntartásnál az államvasúti személyzet különböző pótlékait, ruhaszolgáltatásait és egyebeket el kellett vonni azon a címen, hogy megtakarításokat kell eszközölni, mert a Máv.-nak sok a deficitje, akkor kérdem: mivel méltóztatnak mindezeket az intézkedéseket igazolni, ha a másik oldalon viszont beigazolódik, hogy az Államvasutak két milliót dobott ki egy olyan cikkért, amelyről a laikus is tudta, hogy az nem ió. Hiszen a Máv.-nak a minisztériummal együtt tudnia kellett volna, hogy ez a fa telítés alkalmatlan, mert más országban már megfizették a leckepénzt és fölösleges volt ezt a leckepénzt nekünk újra megfizetni. En arra kérem a miniszter urat, hogy ebben a kérdésben sürgősen intézkedjék. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Petainek József! Petainek József: T. Képviselőház! A költségvetés általános vitájában módomban volt a kereskedelemügyi tárcával kapcsolatban számos fontos problémára kitérni, ez alkalommal tehát kizárólag a kereskedelemügyi tárca felügyelete alá tartozó egyik üzemnek, a magyar királyi postának üzemvitelére kívánom az igen t. Ház nagybecsű figyelmét felhívni. A múlt évi költségvetési vita alkalmával tüzetesen foglalkoztam a magyar királyi postának mint műszaki üzemnek műszaki berendezésével, foglalkoztam a magyar királyi postának fő ügyviteli köreivel. Az idei alkalommal legyen szabad a magyar királyi posta személyzetének helyzetére felhívnom az igen t. Ház nagybecsű figyelmét., Annál inkább szükségesnek tartom, hogy a magyar királyi posta személyzeti viszonyaira és személyzeti munkabeosztására felhívjam az igen t. Ház figyelmét, mert a mai napon Propper képviselőtársam ajkairól egy olyan közbeszólás hangzott el, amelyet kénytelen voltam azonnal visszautasítani, de a magyar királyi posta tisztviselőkara nevében is szükségesnek tartom, hogy erre a közbeszólásra itt visszatérjek. (Györki Imre: Azok nem bízták meg önt!) Nem vagyok kíváncsi a közbeszólására! (MaKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIII. ülése 1937 május 22-én, szombaton. 519 lasits Géza: Kár ilyen mérgesen! Árt az egészségnek! — Mozgás.) Propper képviselőtársam, amikor Bornemisza miniszter úr egyik nyilatkozatára helyeseltem, felém fordulva azt a kifejezést használta, hogy: »Petainek képviselő úr azt hiszi, hogy most is leveleket stempliz!« (Propper Sándor: Na és az szégyen?) Minthogy ezt a gyenge kifejezést már másod-, vagy harmadízben használta, (Esztergályos János: Az nem szégyen!) szükségesnek tartom ezt a közbeszólást tisztázni. Amennyiben a képviselő úr úgy értette és arra célzott, hogy én a magyar királyi postának voltam tisztviselője, akkor kijelentem, hogy büszke vagyok arra, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem szégyen!) hogy egy világviszonylatban is elsőrangú magyar állami üzemnek lehettem a tisztviselője. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Ha azonban igen t. képviselőtársam talán valami kicsinylést akart ebben a közbeszólásban kifejezni, akkor csodálkozásomnak kell kifejezést adnom, hogy éppen a szociáldemokrata párt egyik vezető tagja, éppen a »dolgozó emberek pártjának« egyik tagja beszél így egy ilyen ténykedésről, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pitianek!) mert, ha a postások nem stempliznének leveleket, akkor igen t. szociáldemokrata képviselőtársaim sem kapnák meg azokat a Moszkvából, vagy nem tudom honnan érkező leveleket, amelyek alapján itteni politikájukat dirigálják. (Peyer Károly: Vigyázzon, mert nagyon mérges lesz! -— Propper Sándor: Milyen mérges lesz maga, ha öreg lesz! — Zaj.) Azonkívül az intelligenciának is egy bizonyos alacsony fokát látom megnyilatkozni abban, ha valaki feltételezi a magyar államról, hogy azért alkalmaz a magyar kiráyi posta technikai üzemében műszaki tanácsosokat, hogy azok a leveleket stemplizzék. (Propper Sándor: A stemplizésben is van idealizmus!) Ezzel a magam részéről ezt az értelmetlen közbeszólást le akarom venni a napirendről és méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek a magyar királyi posta személyzeti viszonyainak ismertetésére. (Malasits Géza: Különböző levelek vannak, vannak keskenyek, vannak ihoszszúak, sőt van művészi stemplizés is. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Mindkét oldal, valahányszor a magyar királyi postáról van szó, mindig megragadja az alkalmat, hogy elismerésének és nagyrabecsülésének adjon kifejezést az iránt a személyzet iránt, amely a posta intézményét világviszonylatban is az első ilyen intézmények sorába emelte. Ha azonban ennek a személyzetnek anyagi helyzetét és előmeneteli lehetőségét tekintem, akkor meg kell állapítanom, hogy ezen a téren igen szomorú képet kell az igen t. Ház elé terjesztenem. A posta személyzetét ugyanis a többi köztisztviselői kategóriákkal szembeállítva, az a helyzet, hogy a magyar királyi posta személyzete, tisztviselőkara és altiszti kara lényegesen rosszabb előmeneteli viszonyok között és anyagi helyzetben van, mint a többi köztisztviselői kategóriák. Ennek az állításomnak egyik szerény bizonyítékául méltóztassanak megengedni, hogy egy egyszerű statisztikai adatot említhessek fel. Ha valamely állami üzem személyzete túlmunkájának elismerési fokmérőjéül egyik viszonylatban a jutalmakra szánt összegeket te72
