Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
512 Az országgyűlés képviselőházának i hogy az útadóalapnál ez cselekvő hátralékként szerepel-e, igen vagy nem? En azonban, igen t. miniszter úr, továbbmentem ebben a dologban, mert meglehetősen érdekelt, hogy ez egyik-másik helyen hová vezet. Arra az eredményre jutottam, hogy a minisztériumok nyilvántartása nem egyezett a megyéknél nyilvántartott hátralékkal. Voltam már bátor kétízben a listát prezentálni, hogy verifikálják, hasonlítsák össze, mert az azután megint lehetetlen helyzet, hogy az egyes megyében más követelést tartsanak nyilván, mint aimit a pénzügyminisztériumban nyilvántartanak tartozás címen. Ez vonatkozik a múltra, illetőleg azokra a hátralékokra, amelyeknek kitisztázására nézve nagy örömmel veszem, bogy az igen t. miniszter úr ezt kilátásba helyezi. Ezek után áttérek három konkrét kérdésre. Az első természetesen a balatoni kérdés és itt ne méltóztassék azt gondolni, íhogy hazabeszélek, mert igazán azt szeretném, ha a Balaton ügye, a Balaton idegenforgalmi ügye a Ház minden egyes tagjára nézve azt jelentené, hogy hazabeszél, (Hertelendy Miklós: Nagyon fontos!) mert a Balatonhoz fogható természeti kincse kevés országnak van és egyáltalában annyira specifikus az egész környezete, fekvése és. kiterjedése, hogy azt hiszem, ha bármelyik képviselő felszólal, mindegy ikra éppen annyi joggal rá lehet mondani, mi n t én rám, hogy (hazabeszél. Arra volnék bátor az igen t. miniszter úr figyelmét felhívni és arra a kijelentésre is, amelyet annakidején, még boldogult Gömbös Gyula miniszterelnök úr tett nekünk ebben a kérdésben, hogy a Balaton délnyugati részének Ausztriával — úgy Gráccal, mint Sümeg—Jánosházán keresztül Béccsel — való összeköttetése biztosítva lesz. Hogy én most igazán nem hazabeszélek, azt azzal is tudom bizonyítani, hogy turisztikai szempontból sem mellékes, ha kvázi olyan körutat lehetne tenni Magyarországon, hogy lejön az illető autón a bécsi úton Pestre, innét megkerülve a Balatont, megy fel akár vissza Bécsnek, akár pedig... (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: A keszthely—zalaegerszegi utat vettük tervbe!) — a másik sokkal egyenesebb, sokkal olcsóbb — be lehetne kapcsolni az idegenforgalomba Sümegen, Jánosházán, Sopronon és a Packstrassen keresztül Olaszországot is. Meg kívánom jegyezni, mint az előbb is jeleztem, hogy annakidején, amikor a fehérvár— gráci útnak, amely most készül, a megépítéséről volt szó, határozott nyilatkozatot kaptunk — nem akarom az ígéret szót használni — boldogult Gömbös Gyula miniszterelnöktől, hogy igenis ezt a Keszthely—Tapolca—Sümeg—Jánosháza—Sopron közötti utat át fogják építeni. Azt hiszem, ez kevés költséggel lehetséges is volna, mert egyes szakaszoktól eltekintve, aránylag még jó karban is van és közel vannak a kőbányák. Ilyen módon a körforgalmat akár Nyugat-Magyarországon át vissza lehetne vezetni Bécsbe, akár Grácon keresztül az olasz tavakhoz. A másik kérdés, amelyet az előttem szólott t. képviselőtársaim is említettek, a buda— Visegrád—esztergomi út. "Ügy értesültem, hogy Pest vármegye a hozzájárulást leszavazta. Komárom-Esztergom megye éppen hétfőn fogja ezt a dolgot tárgyalni és eddig a többség ehhezfeltétlenül megvan. Annak azonban már igazán semmi célját nem látnám és pénzkidobás 17. ülése, 1937 május 22-én, szombaton. lenne, ha az útvonal egyik részét KomáromEsztergom vármegye megépítené, Pest vármegye azután nem építené meg a folytatását. Ennél sürgősebb feladataink is vannak mindenesetre. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Akkor nem csináljuk meg!) Meg méltóztatik engedni, hogy ilyen formán hiyatkozhassam erre holnapután, nehogy itt zsákutcába vigyük bele a vármegye közönségét, amely zsákutca azután hasonlít ahhoz, amilyent a természet alkotott a Duna partján. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: A pestmegyei határozatot is megfel1 lebbezték!) Végül rá kívánok egészen röviden mutatni a fejérmegyei utak állapotára. Egyáltalában nem akarok fejérmegyei képviselőtársaim hatáskörébe beavatkozni s ők sokkal jobban is vannak tájékozva utaik állapotáról és illetékesebbek is, mint én, erről beszélni, azonban bocsánatot kérek, bizonyos vonatkozásban ez mégis a Ház elé tartozik. Országos szempont ugyanis az, hogy lehetséges-e, hogy Budapesttől 60—70 kilométernyi távolságban olyan közlekedési vonalak létezzenek, — mert utaknak alig csúfolhatnám őket — amilyeneket ott találunk. Ez a kérdésnek egyik oldala, de van a kérdésnek másik oldala is s ez szociális és politikai vonatkozású. Egyesek igenis nagyon kihasználták ezt a szempontot izgatásra, mondván a népnek, amit, sajnos, a külszín mutatott is, hogy az adófizető misera plebs contribulásából az urak részére építenek betonutakat, — kettő is van ebben a vármegyében — a falvak pedig bent ragadnak a sárban és van egy járási székhely, amelyet csak vasúton és repülőgépen lehet megközelíteni. (Hertelendy Miklós: Csak madár közelítheti meg! — Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Megvizsgáljuk!) Az ilyesmit tűrni lehetetlen. (Jurcsek Béla: Csak a rómaiak által épített utak jók Fehér megyében! — Rakovszky Tibor: Sok alispánt nyugdíjba kellene küldeni! — Zaj a baloldalon.) Azt baÜom, hogy ezen a kérdésen úgy akarnak ott segíteni, hogy az útadót fogják emelni. (Zaj.) Erre vonatkozólag az a tiszteletteljes konkrét kérelmem az igen t. miniszter úrhoz, méltóztassék a fejérmegyei állapotokat alaposan megvizsgálni. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: Már megtörtént!) Ha megtették, annál jobb, mert a lapok szerint olyan nyilatkozatok is történtek, hogy az egész útügyi politika, — vagy nem tudom, minek nevezzem — csődbe került, stb., Méltóztassék a helyeztet megvizsgálni. (Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter: A jelentés már be is érkezett!) Ha a vizsgálat már megtörtént, ennek eredményéhez képest» ha esetleg a szakértelem, az előrelátás hiánya mutatkoznék ott, méltóztassék a kellő intézkedéseket megtenni és csak azután, ha ezek az intézkedések megtörténtek, méltóztassék, ha éppen szükséges, az útadó felemeléséhez hozzájárulni. A mai rendszer mellett nem tudom, miképpen van, hiszen ha megyei urakkal beszelek, ők azt mondják, hogy a minisztérium a hibás, ha pedig a minisztériummal beszélek, akkor szerinte az autonómia a hibás, ezért nem lehet tudni, hogyan áll a dolog. Tehát, rögtön fel fogom olvasni a szakaszt. (Bródy Ernő: Halljuk a szakaszt, a kisszakaszt! — Hertelendy Miklós: Az csak Budapestre vonatkozik!) A vidékre is. Igen t. Ház! Nem szabad figyelmen kivul
