Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
Az országgyűlés képviselőházának 217 hagyni azt sem, — és itt szomorú személyes | elégtétellel szólok a kérdéshez — hogy évekkel I ezelőtt Fehér megye is belement egy törvény- i hatósági, megyei kőbányába, a kőbányára leg- j jobb tudomásom szerint ezreket, talán százezre- ! ket fizettek rá. Nem tudom, hogy a kőbánya j most működik-e, üzemben van-e? (Jurcsek Béla: Egy kis hely van a Bakonyban, ahol nincs kő, s ezt megvették! — Derültség.) En a magam részéről a leghevesebben elleneztem azt, hogy Komárom és Esztergom megye is csatlakozzék ehhez a szerencsétlen vállalathoz, amelyhez Veszprém is csatlakozott és ma, amikor olyan rossz állapotban vannak az utak, felmerül a kérdés, vájjon talán nem volnának-e jobbak az utak, ha a vármegyének ez a tisztelt üzeme meg sem indult volna. (Ügy van!) Rátérek a kis szakaszra, hogy miképpen tenni szeznek itt a felelősség kérdésével, hogy a vármegye-e, vagy az állam? Szerintem a kérdés elég egyszerű. Itt van az 1920 : XXVII. te. 3. szakaszának 5. pontja, amelyet t. képviselőtársaimnak figyelmébe ajánlok, amennyiben esetleg bajuk van az utakkal, vagy ha az államépítészeti hivatal az autonómiára és a többire hivatkozik. (Olvassa): »Az útadó és községi közmunkajövedelmek felhasználásánál, az állami közutakat kizárva«, — tehát kizárva az állami utakat — »a közutak forgalmi fontossága és nem azok jellege az irányadó. Ehhez képest az azokból várható jövedelem felosztását és felhasználását az érdekelt törvényhatóságok meghallgatásával a kereskedelemügyi m. kir. miniszter állapítja meg.« (Hertelendy Miklós: Jó kis szakasz! — Jurcsek Béla: Tehát akkor nincs autonómiasértés!) Igen t. Ház! Azt hiszem, hogy a szakasznak ez a pontja éppen elég jogalapot ad arra, hogy a kereskedelemügyi minisztérium olyan esetekben, amikor ezek az útügyi problémák meghaladják az autonómia képességeit, — hogy így fejezzem ki magamat — akkor erre a szakaszra hivatkozva arányba hozza a, rátermettséget, a szakértelmet, az előrelátást, a gazdasági felhasználást azokkal a feladatokkal, amelyeknek megvalósítására, lebonyolítására tulajdonképpen az autonómia van hivatva. Ezeket kívántam a tárcánál előadni. (Éljenzés és taps a középen és balfelöl.) Elnök: Szólásra következik'? Szeder János jegyző: vitéz Tóth András! vitéz Tóth András: T. Ház! A kereskedelmi tárca általános vitájánál azt tapasztaltam, hogy minden egyes felszólaló igen t. képviselőtársam először elvi álláspontját fektette le a kereskedelem fogalmát illetőleg. Méltóztassék tehát nekem is megengedni, hogy elsősorban elvi álláspontomat szögezzem le ebben • a kérdésben. Elvileg a szabad kereskedelem álláspontján vagyok. (Helyeslés balfelöl.) Állítom ezt és teszem ezt meggyőződésből, (Éber Antal: Helyes!) mert tudva tudom azt, hogy a kereskedelem, mint olyan, nemcsak évezredek óta azt a célt szolgálta, hogy az árut, a mi magyar köznyelvünk szerint a portékát, szállítsa a termelőtől a fogyasztóig és egyik országból a másikba, hanem igen fontos állami szerenet is töltött be. Hitem szerint ma, amikor szörnyű autarehiában él, mondhatnám így, — talán helyesebben — vergődik minden állam, újra és ismételten végtelenül nagy feladat vár a magyar kereskedelemre és a világ kereskedelmére, mint olyanra. ülése- 1937 május 22-én, szombaton. 513 Ha már autarchia van, amelyet nem mi kezdtünk és amely kétségtelenül itt van, akkor az autarchiához, mint olyanhoz, az általa felvetett problémákhoz ragaszkodnunk, asszimilálódnunk és simulnunk kell. Az autarchikus forma talán egy kicsit jó is volt á mi magyar hazánknak és a mi fajtánknak. Jó volt azért, mert ha nem lett volna ez a nemzet ilyen kényszerű autarchikus helyzetben, akkor biztosan nem tudta volna olyan sok mélyben^rejlő, eldugott, nagy értékét olyan nagy erővel, olyan gyorsan felhozni a mélységből, az ismeretlenségből, mint ahogyan felhozta, (Ügy van! Ügy van!) amely értékek most mint élő nemzeti kincs állanak előttünk. De tudvalevő az is, hogy mindaddig, amíg autarchia áll fenn, a szabadkereskedelem a szó és fogalom legnemesebb fokán nem állhat fenn, mert lehetetlenség. Amikor azután elérkezik az állam ideje arra, hogy különleges megbízást teljesíttessen, akkor végtelenül fontos és hasznos szerepet tölt be a kereskedelem. Mert hiszen tudom, igazság az, hogy egy jó kereskedelmi kapcsolat végeredményben mindig egy tökéletes politikai kapcsolatot ad. (Ügy van! Ügy van!) Nem fordítva áll ez a tétel, mint ahogyan sokszor részint pártszempontból, részint elfogult, doktriner eszmei szempontokból magyarázzák, hanem a tényleges élethelyzet az. hogy az élet különböző megnyilatkozásainak, megnyilvánulásainak formái adják meg a politika alapját. El fog következni az az idő, amikor a magyar kereskedőtársadalom kétségtelenül mint újra felszabadult, hatalmas, nagy, önálló orgánum végtelenül nagy szerepet fog betölteni éppen a magyar nemzet, a magyar államiság életében. Ha politikával hasonlítottam össze ezt a kérdést, akkor csak egv esetre, egy precedensre kell hivatkoznom. Méltóztatnak emlékezni t. képviselőtársaim arra, hogy Csehország részéről, amikor a megállapodások úgvnevezett felmondása történt, az első ténykedés a kereskedelmi kapcsolat megszüntetése volt. Miután elvi álláspontomat szerény meggyőződésem szerint elég érthetően kifejteni szerencsém volt, méltóztassanak megengedni, hogy Cicero »pro domo suo« vádia nélkül is. mint v-jnnos+í képvísplő (Hallmk! HnUhiJç!) ó<\ mint belvárosi képviselő, a Belvárosban legjobban érdekelt társadalmi réteg helyzetéről, — ami a kereskedelmi tárca körébe tartozik — a magyar kereskedelem kombattánsairól, a magvar kiskereskedőkről beszéljek. (Halljuk! Halljuk!) Belváros. City! Nem nagyzás az a megállapítás, ha azt mondom, hogy Budapesten a Belváros, az elegáns City a maga fényes, kivilágított, ragyogó üzleteivel úgyszólván egyedül reprezentálja a világvárost, a nyugatot. (Ügy van! Ügy van!) A helyzet azonban mégis az, hogv kívül ragyogó transzparensek, különféle gyönvörű neonfények vannak, belül pedig kongó üzlet. (Bródy Ernő: Belül fizetésképtelenség!) Hát ez is előfordul némely kereskedelmi ügyletnél, ez igen fájdalmas, azonban a «statisztika, — amit t. képviselőtársam és kollégám méltóztatik jól ismerni — hála Istennek, alászállott a kényszeregyezségekkel kapcsolatban. (Bródy Ernő: Van egy nyilt és egy titkos!) Titkos? (Bródy Ernő: Titkolt!) Erre nem tudok válaszolni. Ennek a társadalmi osztálynak a helyzetevei foglalkoznom kell, mégpedig a kormány politikájának egy különleges, speciális szem71*
