Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

504 Az országgyűlés képviselőházának : megígértem, hogy rövidesen be fogom fejezni. (Esztergályos János: Méltóztassék megnézni, hogy milyen kocsik vannak! — Maíasits Géza: Mária Terézia korában sem adtak ilyen kocsi­kat!) Méltóztassanak megnézni a beruházási programmot, abban azt méltóztatnak látni, hogy éppen a kocsipark rekonstrukciójára és új, modern kocsik építésére igen jelentékeny összegek vannak mind a költségvetés keretén belül, mind pedig külön a beruházási pro­gramúiban is felvéve. (Esztergályos János: Helyes!) Megemlítem még azt, hogy a Máv. pénz­ügyi helyezte 'mennyire javul, az is bizonyítja, hogy míg a Máv. anyagokért, díjvisszatérí­tésért, kövezetvámért és egyéb címeken 5 év­vel ezelőtt még 32 millió pengővel tartozott, ezeket a tartozásokat sikerült annyira lecsök­kenteni, hogy most már csak 7 millió a Máv. fennálló tartozása. Igen t. Ház! Ezekben voltam bátor egészen röviden ismertetni a kereskedelem- és közleke­désügyi minisztériumnak és az alája tartozó üzemeknek költségvetését. Méltóztatnak látni, hogy ilyen nagy anyagi gal rövidebben nem tudhattam végezni és most nagyon szívesen állok rendelkezésére Eszter­gályos képviselőtársamnak, hogy mindazokra a részletkérdésekre megadhassam a választ. (Eszterályos János: Nagyon kedves! — Farkas István: Kint a folyosón? — Rajniss Ferenc: Már megint knockautolják az előadót? — De­rültség.) amelyek őt érdeklik. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen, — Peyer Károly: Rendes előadó volt!) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Czirják Antal! Czirják Antal: Igen t. Képviselőház! A közgazdasági tárcák vitájánál eddig megfelelő csendes légkör alakult ki. csak az utóbbi idő­ben úszik a mi közgazdasági életünkben állan­dóan egy bizonyos ellenkezés, mint az ökör­nyál, amelyet az ember le-letöröl, de amely kellemetlen. A legutolsó csattanó azonban már annyira nem volt méltó a parlamenthez, (Vi­téz Árpád: Ügy van!) hogy mielőtt a kereske delmi tárcával részletesen foglalkoznék, mél­tóztassanak megengedni, hogy ezt a közgazda­sági hibát, ezt a szépséghibát szóvátegyem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nincs a Házban, úgy érzem — talán egyet­len egy urat kivéve — aki el ne ítélné azt a hangot, azt az álláspontot, amelyet legnagyobb csodálkozásunkra, sőt — legyen szabad ezt a kifejezést használnom — megütközésünkre az előadói székből hallottunk. (Ügy nan! Ügy van!) Elnök: Az iparügyi tárca költségvetésén már túl vagyunk, képviselő úr! (Br. Berg Miksa: De az előadói beszéden még nem va­gyunk túl!) \ Czirják Antal: Csupán arról akarok be­szélni, hogy a kereskedelemügyi tárca is köz­gazdaság tárca és ezt a közgazdasági légkört semmiféle szélsőséggel — hívják azt bár bal­oldali szélsőségnek — megzavarni nem szabad. Ebben a közgazdasági légkörben, — amelyben egyet ismer, minden jószándékú képviselőtár­samról felteszem a nemzetépítési, a közgazda­ság alátámasztásai (Ügy nan! Ügy van!) •— uem lebet olyan kifejezéseket használni, hogy különösfáita demagógia az. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Br. Berg Miksa: Ott ülnek a jobboldalon!) amelynek üres szólamai a tő lr e a nagyipar, a vállalkozás ellen irányulnak Itt senki képtelen vádakat nem hangoztat. (Br. U7. ülése 1937 május 22-én, szombaton. Berg Miksa: Ki kell zárni a pártból! — Bár­czay Ferenc: Meg is lesz! — Taps a baloldalon. — Peyer Károly: Ilyen hosszú szakállam lesz addig! — Maíasits Géza: A Gyosz.-t kizárni? — Peyer Károly: Valamiből élni is kell!) Bizonyos vagyok abban, hogy sem a pénz­ügyminiszter úrnak, sem a kereskedelemügyi, illetve iparügyi miniszter úrnak nem lesz ne­héz helyzete' akkor, amikor ezt a szekeret he­lyes vágányra kell terelni. Kizártnak tartom, hogy a keresztény nemzeti, becsületes, egyenes gazdaságpolitika, amelynek mindnyájan kato­nái kell, hogy legyünk, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) ezt a mostani gazdasági életet nem fogja úgy tönkretenni, hogy abból nem lesz kiút. Lesz belőle kiút, ha mi vállvetve fogunk kezdeményezni. {Élénk helyeslés. — Eaj­niss Ferenc: Olyan egység van itt, hogy csoda! — Rakovszky Tibor: Csak nem kontrázod meg?!) Nincs senki, aki tagadná, hogy mi csak az indokolatlan vám- és adókedvezményekkel alá­támasztott ipar és kereskedelem ellen, annak mértéktelen haszna ellen harcolunk, (Ügy van! Ügy van!) harcolunk azok ellen is, akik az egész nemzeti vagyont már átszívják a maguk oldalára (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és harcolunk azok ellen, akik a behozatali ti­lalmak mellett úgyszólván monopóliumot el­veznek ebben az országban (Bárczay Ferenc: Mindenki tönkremegy mellettük!) és — bocsá­nat a kifejezésért — mégsem férnek a bőrük­ben, legalább is rosszhiszeműek, amikor Eck­hardt Tibor t. képviselőtársamnak hasonló megállapítása ellenére olyan kijelentéseket tesz valaki a Házban és a sajtóban, amilyeneket sem a magyar kereskedelem, sem a tisztes ma­gyar ipar meg nem érdemel. (Vitéz Árpád: Ügy van!) Ügy érzem, hogy ennél antiszemi­tább beszéd és antiszemitább cikk Magyar­országon még nem jelent meg. (Úgy van! Ügy van! — Jurcsek Béla: Knob, a szélsőséges! — — Esztergályos János: Knobloch! — Derült­ség.) Megállapítom és pedig a i előadó úrral együtt, hogy igenis, elsősorban a kereskedelem ment tönkre és ennek a kereskedelemnek, en­nek a kiskereskedelemnek vállain kapaszko­dott fel az a moloch, (Ügy van! Ügy van! a, jobboldalon.) az a kereskedelem, amelynél az igen t. előadó úr maga is megállapította, — aki pedig ezen a téren nem idegen — hogy 15 százalékkal csökkenteni kellett a kartelárakat, annak ellenére, hogy a nyersanyagok árai sokkal magasabb százalékban emelkedtek. (Rajniss Ferenc: Mit kereshettek azelőtt!) Igenis, törődnünk kell és foglalkoznunk kell a kereskedelmi élettel, a kereskedelmi szel­lemmel és a kereskedelmi előfeltételekkel. Végre is a kereskedő ma már nem más, mint a túlhajtott karteláraknak a beszedője és az adóvégrehajtója. (Br. Berg Miksa: Ügy van!) Igenis, megállapítjuk a kereskedőkről, hogy kitartásuk, sőt igen kiváló ízlésük van és a magyar kereskedelmi élet azon a fokon áll, amelyre büszke lehet minden magyar keres­kedő és a kormány is. Egyszerűen el kell fog­lalni ezeket a pozíciókat és nem üres puffog­tatásokkal igyekezni eredményeket elérni. Én magam 30 év óta kereskedő vagyok (Éljenzés-) és megállapítom, hogy ez a kereskedői szellem növelte bennem az ellenállás képességét és —­talán legyen szabad megemlítenem — az ob­jektivitást és önállóságot. Én nem ismerek szebb foglalkozást és bevallom, hogy mind a

Next

/
Oldalképek
Tartalom