Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1937 május 22-én, szombaton. 505 íi%y gyermekemet kereskedői pályára neveltem. {Élénk helyeslés, — Éber Antal: Pedig nem könnyű pálya!) Ha helyeselni méltóztatnak a t. túloldalon, méltóztassanak a példámat követni. T. Ház! A mi legfőbb hibánk tényleg az, hogy a mi ifjúságunk állandóan a fizetéses és nyugdíjas pályára törekszik. (Ügy van!) Ezt én nevelési hibának tudom be Eckhardt képviselőtársammal egyetértően, de ennek az egyik oka az is, hogy nincs biztosítva a mai tisztes kereskedő végcélja, az öregségéről való gondoskodás, az ő nyugdíja. (Ügy van! Ügy van! — Rakovszky Tibor: A társadalmi megbecsülés is hiányzik!) Ebben pedig hibás a kormány is akkor, amikor a tőkegyűjtést, főleg a járadékot és, az életbiztosítási lehetőséget kilövi a takarékos emberek alól azzal, hogy hibás pénzügyi politikát inaugurál, hogy olyan esetek fordulnak elő, amelyekről majd külön fogok az életbiztosítási kérdéssel kapcsolatban beszélni. Igaz, van ennek a kérdésnek egy másik oldala is. Igaz az, hogy végre is mi 420.000 kitűnő kereskedelmi szellemmel rendelkező zsidó honfitárssal rendelkezünk. (Jurcsek Béla Túl kitűnő!) Ne hivatkozzék itt senki az angol vagy francia példára, mert méltóztatnak tudni, hogy Angliában a lakosság 16%-a kereskedő, de csak 230.000 a zsidó lakosok száma. Ott az angol lakosság képes arra, hogy a kereskedelmet már úgyszólván ősidők óta a maga értékében és nagyszerűségében magának kisajátítsa. Mi ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak. Mert méltóztassék nekem megmondani, hogy mivel cserélhetnők ki a mi kereskedő társadalmunkat? (Mocsáry Dániel: Nevelni kell!) Ne gondolja sem a gyáripar, sem a túlhajtott kereskedelem, hogy az ő vérüket akarjuk kiszívni, csak azt akarjuk, hogy aklimatizálódjanak ahhoz a keresztény és nemzeti mentalitáshoz, amelyet 'mi méltán elvárhatunk minden magyar állampolgártól. (Jurcsek Béla: Mi már régóta akarjuk, de ők nem akarják! — Esztergályos János: Ebből a szempontból nincs panasz! Ami panasz van, az mesterkélt panasz! — Rakovszky Tibor: Ledermannt gondolod? — Farkas István: Annál jobb keresztény nincs! A választásokra mennyi pénzt adott? — Bárczay Ferenc: Nekem nem adott egy fillért sem! — Farkas István: Nekünk nem ad! Minket meggyilkolna Ledermann! — Bárczay Ferenc: No! No!) Nekem sem adott! Engedjék meg képviselőtársaim, hogy én beszéljek és ha azután méltóztatnak gondolataikat kicserélni, nagyon hálás leszek. (Farkas István: A keresztény irányzatnak annyi pénzt adott, hogy kívánok minden embernek annyi, pénzt!) T. Ház! Én szükségesnek tartom a kereskedelem bizonyos irányítását,^ ugyanúgy, ahogyan az általános vita során a pénznek, a tőkének irányítását is saükséigesnieik jeleztem 1 . (Jurcsek Béla: A legfontosabb ma! — Esztergályos János: Az irányításba pusztul bele a kereskedelem!) Szükségesnek tartom a Külkereskedelmi Hivatal ténykedését bizonyos külföldi áruk ellenőrzése, az egalizálás, a külföldi piacok megszerzése vagy pedig ottani becsületünknek sok tekintetben való helyreállítása érdekében. Mindenesetre panasz is van a Külke- > reskedelmi Hivatal ellen, én azonban úgy érzem, hogy ezek a kezdet nehézségeivel magyarázhatók. Talán bizonyos irányban túlságosan elnyúlik a Külkereskedelmi Hivatal keze, de ón azt hiszem,, hogy helyes irányítással, megfelelő gyakorlattal, főleg pedig ha az illetékes uraik nem gáncsoskodnak és kritizálnak, hanem tanácsokat adnak, a kellő irányba tudjuk őket terelni. (Zaj.) Személyi érintkezésiben ugyan nem, de cselekedetei alapján Kunder Antal iránt bizalommal vagyok. De tényleg a magyar külkereskedelewii gyors megszervezése érdekében nem szabad elzárkóznunik egyetlen észtől sem, legyen az .akármilyen vallású is, elvégre a régi házaknak van megfelelő kereskedelmi gyakorlatuk. A Hangyára ugyanígy kritikával kell nézni. Meg kell állapítanom, a Hangya elhagyta azokat az alapokat, amelyekre felépítették, (Rakovszky Tibor: Túlságosan kapitalizálódott!) és pedig a kicsi embereknek, a falunak f megszervezését, terményeinek felvételét és ellátását. (Zaj.) Hogy ez így van, méltóztatik abból is látni, hogy a Hangya mérlege az idén nem mutat előremenetelt, körülbelül ugyanannyi a forgalma a fiókjainál, mint évekkel ezelőtt volt; a kiviteli tételek révén ellenben amire azonban nem illetékes. (Mayer János: ^Nagy tévedés!) 14—15 millió többletet produkált. Azt hiszem, ha a sokféle üzlet helyett a Hangya csak eredeti célját kultiválná és pedig alaposan, sokkal több haszna volna a magyar kereskedelemnek, (Éber Antal: Ugy van!) főleg a magyar falunak. r (Zaj.) Nem érdeke a Hangyának hatalmas áruházak építése. (Rakovszky Tibor és Farkas István: Ez az!) Arra illetékes szájból a legnagyobb csudálkozással hallottam, hogy ez mindössze 35.000 pengőbe került, Azt hiszem, hatalmas összeget lehetne a többletből közöttünk szétosztani. Kereskedelmi tekintetben ugyanazt vallom, mint ipari tekintetben, hogy az árak szabályozása igenis a vámok szabályozásával vihető keresztül. Hogy csak egy példát említsek meg, a vámjövedelem érdekében, de talán inkább a gummigyár monopóliuma érdekében behozták a 252 pengős, illetve 220 aranykoronás gummivámot. Méltóztassék megmondani, mi ennek a közvetlen eredménye? A gummicikkeknek horribilis ára és egy gyárnak mérhetetlen jövedelme. Bizonyítom ezt azzal is, hogy 1930-ban 667.800 kilogramm gummibehozatal volt s ez 1936-ra már 241.700 kilogrammra csökkent, más szóval az 1,670.000 pengős vámjövedelem 600.000 pengőre csökkent. Kérdem, ha mi a gummi vámját lényegesen csökkentenők, nem lenne-e sokkal nagyobb a behozatal és a vámnak ennek során nem lenne-e sokkal nagy obi) a hozadéka? Az lenne továbbá az eredménye,, hogy főleg az autógummik ára lényegesen csökkenne. A vergődő magyar kereskedelmet nem tudjuk másként megvédeni, mint ha ugyanúgy, mint a kisiparnál is, minden bajával törődünk. Nem méltányos, de nem \& igazságos az, hogy amíg a kereskedők az állami összes egyenesadóból 4*56 százalékot, addig a szövetkezetek csak O'll százalékot viselnek, akkor, amikor a szövetkezetek ugyanolyan üzleti gesztiókkal működnek, mint a nagykereskedők általában és amikor a kereskedelemügyi miniszter úr szerint a szövetkezetek az összforgalomnak 7 százalékát bonyolítják le. T. Ház, ez az adó kérdésére vonatkozik^ de vonatkozik a kereskedelemre, minden bajára is. Mert a kereskedelmet alá kell támasztani 70*
