Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1937 május 22-én, szombaton. 497 fognak szunm, ez a kategória a véglegesítéssel iokozatosan megszűnik!) Lehet, hogy meg lógnak szunm, azonban addig is fokozatosan méltóztassanak ezt a kérdést inegoidás tárgyává tenni. Miadent megérdemelnek ezek a legkisebb kategóriák, mert mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a legtökéletesebb munkát végzik, várvan azt a szerencsés időt, amikor végre okét is kinevezik. Nagyon ajánlom a miniszter urnák ezeket a szociális gondolatokat szíves tigyelmebe és megvalósításra. filnöK: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az állami üzemek költségvetésének XXI. fejezetét elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) —jg.^' P?-z az állami üzemek költségvetésének XXI. fejezetét elfogadta. Következik a XXII. fejezet. • Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa az állami üzemek költségvetésének XXII. fejezetét). Elnök: Az állami üzemek költségvetésének XXII. fejezete meg nem támadtatván, azt elelfogadottnak jelentem ki. -; Ezzel a Ház az iparügyi tárca költségvetését és vele kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XXI. és XXII. fejezetét részleteiben is letárgyalta. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Napirendünk szerint következik a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca költségvetése és vele kapcsolatban az állami üzemek költségvetése XIX. és XX. fejezetének tárgyalása. Görgey István előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium költségvetését nézzük, mindjárt a legelején, az úgynevezett »sommázatnál«, azt látjuk, hogy az 1937/38. évi költségelőirányzat a nyugdíjterhek nélkül 39,855.000 pengőre emelkedett, vagyis a múlt évi költségvetésnél 2,364.000 pengővel magasabb összegben irányoztatott elő, ami 6%-os emelkedést jelent. A tárcabevételek ezzel szemben 6,264.000 pengővel irányoztattak elő, vagyis 629.000 pengővel, kereten 10%-kai magasabb összegben, mint a múlt esztendőben. Ez az emelkedés, amely mind a két oldalon található, kétségtelenül örvendetes, mert azt jelenti, hogy a gazdasági életben általános javulás indult meg. Elég, ha utalok itt a Fabinyi pénzügyminisztr úr expozéjában elmondottakra', aki megelégedéssel konstatálta, hogy az elmúlt esztendőben a gazdasági élet vérkeringése minden vonalon elevenebb, lüktetőbb lett, a termelés mind a mezőgazdaságban, mind az iparban úgy mennyiségben, mint értékben emelkedett, külkereskedelmi forgalmunk adatai úgy a behozatalban, de főként a kiviteli oldalon lényegesen emelkedtek, és általában konstatálható az országban, hogy az emberekben a vállalkozási kedv ismét megindult. Ez örvendetes jelenség, amit a^ kormánynak, kötelessége továbbra is előmozdítani. Ha a válság mélypontján, amikor üzemek állottak le, amikor ;a mezőgazda nem tudta terményeit értékesíteni, amikor az egyre jobban emelkedő -munkanélküliség súlyos szociális problémaként .meredt elénk, a kormányok nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is a gazdasági életet úgy akarták ebből a tespedésbőí felrázni, hogy közmunkákat,- hasznos beruházásokát írtak elő, akkor nálunk, Magyarországon, egy tőkeszegény országban, a kormányzatnak ez =a ténykedése sokkal nagyobb jelentőséggel bírt a gazdasági életre vonatkoztatva, (Ügy van! Ügy van!) mint egy gazdag, tőkeerős országban. Azt hiszem, a legstílszerűbb, ha akkor, amikor egy nagy és hatalmas állam királyát, az olasz állam uralkodóját üdvözölhetjük Magyarországon, itt Budapesten, utalok példakép arra a gazdasági politikára, amelyet az olasz nemzetnek nagy újjáalkotója, Mussolini az elmúlt évek gazdasági válságában példaként írt elő minden közgazdásznak. Olaszországban a gazdasági válság nem volt annyira erezhető, mint más államokban, nem azért, mintha ott joőőak letten volna a viszonyok, mert a gazdasági depressziót egyaránt megerezte minden ország Hmrópában, nanem azért, mert Mussolini ebben az időben hallatlan erőfeszítéssel, óriási közmunkákkal, oriasi építkezésekkel és különféle hasznos beruházásokkal munkaalkalmakat teremtett és akkor, amikor például a tengeri forgalom teljesen visszafejlődött és a tengeri hajók nagyrésze a kikötőkben kihasználatlanul állt, nem riadt vissza új hajók építésétől, nem riadt vissza ügyanaoban az időben utak, autósztrádák építésétől, sem attól, hogy elektrifikáija egész J^eisö- és Közép-Olaszországot, nem riadt vissza egészen új vasútvonalak megnyitásától és olyan területeknek hasznosításától sem, amelyek bonifikálását szakértők is majdnem kivihetetlennek és lehetetlennek tartották. Mocsarakat csapolt le, ezeken a területeken óriási telepítési akciót indított meg, városokat épített a semmiből, régi városrészeket lebontatott és új városrészeket nyitott. Mindezekkel a nagy közmunKákkal tudta állandó mozgásban tartani a nemzet vérkeringését azokban a kritikus esztendőkben. Mindnyájan, akik Olaszországban jártunk, bámultuk és csodáltuk, miből lehetséges ez, hogyan lehetséges ez? A magyarázat pedig igen egyszerű, mert hiszen beigazolódott, hogy azok az összegek, amelyeket a kormányzat ezekre a közmunkákra kiadott, a gazdasági élet csatornáin újból visszakerültek rövidesen az állampénztárba és újabb tőkeforrások álltak rendelkezésére a kormányzatnak, hogy újabb és újabb közmunkákat létesítsen. ' Mélyen t. Ház! Elsősorban ebből a szempontból vizsgálom mostani költségvetésünket és utalok itt Fabinyi pénzügyminiszter úrnak azon találó bejelentésére, amikor a reménységköltségvetésének nevezte el a mostani költségvetést és rámutatott arra, t hogy a kormány ebben a költségvetésben végre olyan jelentékeny összeget tud közmunkákra, hasznos beruházási célokra fordítani, amelyek az elmúlt esztendőkben előirányzottaknál lényegesen magasabb összegeket tesznek ki. Magában a költségvetés keretein belül rendelkezésre álló öszszegből 44V* millió, ezen felül külön törvényhozási felhatalmazás alapján további 46 millió, összesen tehát 90 és félmillió fog különféle közmunkák létesítésére fordíttatni a jövő költségvetési esztendőben. Ezenfelül, ha _ az egyes tárcák dologi Jnadásait is boncolgatjuk és vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy a rendes dologi kiadásokból is több^ mint 220 millió pengő fog visszajutni a gazdasásn életbe, (Ügy van! Ügy van! a jobbfelől.) tehát ez az összeg is újból forogni fog a gazdasági életben, hogy a gazdasági élet. vérkeringését előmozdítsa; . . . Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy a kormány fi 9*
