Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

496 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 1937 május 22-én, szombaton. sukba való visszahelyezését. TTgy érzem, erre mód volna annál is inkább, hiszen legtöbbjü­ket (havi 120 pengő külön munkabér ellenében három hónapi külön munkára hívták be s ezek valóban nem tudták elhelyezkedni elbo­csátásuk óta és úgy tudom, valósággal nyo­morognak. T. Ház! Ez még nem minden, amit az ál­lami üzemeikkel kapcsolatban szóvá akarok tenni. Azt olvasom a költségvetés indokolásá­ban, hogy 57.642 pengő többletet vett fel a miniszter úr az állandó illetékek alrovatában és pedig f azért K hogy az előmeneteli lehetőségeket biztosítsa és az állások számát szaporítsa. Ugyanakkor azonban a 140. oldalon azt mondja, hogy két szerződéses »alkalmazott ál­lását megszünteti és azokat rendszeresített státusba viszi át. T. Ház! Ez a gyakorlat roppant sérelmes. Ezek az ideiglenes szerződéses alkalmazottak ugyanis eddig is igen tekintélyes fizetést kap­tak, az pedig, ^ hogy most rendszeresített ál­lásba viszi át őket a miniszter úr, azt jelenti, hogy számos, igen értékes és érdemes kollé­gájukat fogják megelőzni és olyan helyet fog­nak betölteni... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Szaporítottuk az állások számát!) Ezt tisztelettel tudomásul veszem, miniszter úr, bár mindezeket olvastam, az azonban a véleményem ezzel az utóbbi esztendőben lábra­kapott szokással szemben, hogy érdemes és igen értékes miniszteri tisztviselőket szorítot­tak háttérbe. (Bornemisza Géza iparügyi mi­niszter: Nem miniszteri tisztviselők ezek!) En azokról a miniszteri tisztviselőkről beszélek, akiket azzal, hogy másokat eléjük helyeztek, háttérbe szorítottak az állami üzemeknél és bizonyára annak i a két szerződéses alkalma-­zottnak áthelyezésénél sem a fokozatos előlép­tetés fog érvényesülni, hanem meg fognak re­kedni igen értékes és nagy szakképzettséggel rendelkező tisztviselők. Nagyon kérem a mi­niszter urat, hogy ezt a gyakorlatot, melyet antiszociálisnak tartok s amely mindenesetre bizonyos elkeseredést vált ki az illető értékes tisztviselő urak között, méltóztassék beszün­tetni. T. Ház! Beszélni akarok még a magasál­lású tisztviselők méltánytalan pótlék- és juta­lékrendszeréről. A miniszter úr ugyanis 525.000 pengőt vett fel jutalékokra. Ezt helyeslem és minden további nélkül örömmel megszavazom, azt is tudom azonban, hogy 10—15 éves szol­gálattal rendelkező mérnökök 230—250 pengős havi fizetést kapnak. Ezért csupán az a kéré­sem, hogy már előre határozza meg a minisz­ter úr ... (Bornemisza Géza iparügyi minisz­ter: Megvan! Pontos, precíz jutalékszabályzat van!) Ez végtelenül megnyugtat s már is át­térek a következő pontra. Igazán nem sajnálom az illető uraktól, de •bizonyos anomália szerintem az is, hogy pél­dául az osztálytönök urak 280 pengő ebéd­pótlékot kapnak. Azon a telimen ugyanis, hogy délután is ibent vámnak, 200 pengő .ejbédpótlé­kot utalványoztak nékik annakidején ^ s ezt 'most 280 pengőre emelte fel a miniszter úr. Ezt ismét szívesen megadom, annak ellenére, hogy abban a kantimiban ugyanúgy változatlanul 1 pengő az. ebéd ára, mint aimn akidé jém, ami­kor a 200 pengő© pótlék onegállapíttatott. Sokkal nagyobb baj 'szerintem és nieim is igazságos az ó-rab érések és a munkáslétszám­beliek ingyenes túlmunkája. Érdekes jelenség az, hogy a muníkáslétszáimíbeliekiből behívnak egyeseket irodai miunkára. Ezt azért sérelmezi az ipari munkás, mert ha kint dolgozik, min­den óráját -megfizetik, ha azokban' irodai mun­kára hívják 'be, akkor a túlórát nem .dotálják és természetesen kötelezik erre az órabéres tisztviselőket is, akik, 'értesülésem szerint, -gyakran az éjjeli órákig is ingyen dolgoznak az lállaninak. Mindenesetre szóváteendő az is, hogy a munkiáskiereset eléggé megromlott, egyáltalá­ban nem javult, -annak ellenére, hogy a meg­nő vekedett munkaidőt leszállították. (Borne­misza Géza iparügyi miniszter: Ez abszolút tévedés!) Minden esetre leszállították. (Borne­misza Géza iparügyi miniszter: Nem áll, rossz információ!) Nincs idő-m rá, hogy erről vitat­kozzam, de -ha a miniszter úr állítja, akkor ez azt jelenti, hogy ha átmenetileg leszállították is, majd ismét vissza -fogják állítani. (Borne­misza Géza iparügyi miniszter: Le sem szál­lították, majd a képviselő úrnak rendelkezé­sére bocsátóin az adatokat!) Mindent örömmel fogok venni, azonban akkor -a szénár-emelés kérdését -is tessék rendezni. A szén ára eddig 1'72 volt, s 1'92-re emel­ték fel. Ezt szintén revízió tárgyává tehetné a miniszter úr, valamint azt is, hogy az asztalos­műhely hulladék fáját, nem tudom, miért mél­tóztatott 2 pengő-ről 3 pengőre -emelni 1 ? Végre ezek olyan csekély emelések, hogy ezeket nem tartom indokoltnak. (Bornemisza Géza ipar­ügyi miniszter: Majd megmondom!) Nem is beszélek a 0'8 fillérért átvett áramról, ame­lyeket 3'5 fillérrel számláznak a gyáripa;ri munkásoknak, amii körülbelül 3—340%-os kere­setet jelent, ; Egy kérésem volna még, amelyet szintén a miniszter úrnak volna módjában teljesíteni. Tudniillik a tisztviselői órabéres osztályban — amint azt méltóztatnak tudni — a Mág. öreg­ségi és rokkantsági alapjába fizetik be a nyugdíjjárulékot, ha azonban kineveztetnek, akkor a Máv. tisztviselői nyugdíjalapját tar­toznak dotálni azokkal a részletekkel, azonban az eddig befizetett tőkéjük elvész, ahogyan azt éppen tegnap az Oti.-val kapcsolatosan kifej­tette az, egyik t. képviselőtársam. Érdekes még az az, anomália is, hogy ennek az eddig befi­zetett nyugdíjjáruléknak pótlását követeli a Máv., ami azt jelenti, hogy kétszeres kamatot is tartozik fizetni, mert természetesen egy­szerre nem tudja pótolni ezt az elmaradt nyug­díjjárulékát, tehát öt évre felosztva,, a kése­delmi kamatot megfizeti, azonban elvesztett pénzével együtt elvész a régi nyugdíjjárulé­kának kamata is. Ezt a 3350/1929. sz. Vas s Jó­zsef-féle rendelet teszi lehetővé. Én azonban azt hiszem, hogy az a szociális gondoskodás és az, a konjunktúra-üzlet, amelyet az állami üze­meknél is konstatálnunk kell, úgy ebben, mint minden más vonatkozásban gondolkozásra fogja késztetni az igen t. iparügyi miniszter urat. Még csak a legnyomorúságosabb fizetésű, úgynevezett Ádob.-isták védelmében szeretnék pár szót szólni. Ez csupán szociális kérdés. Egy Ádob.-ista egy hónapra kap 110 pengőt. Ezek a szerencsétlen Ádob.-isták eddig a Mabi.-nál voltak biztosítva. Azért mondom, hogy szeren­csétlenek,, mert rendesen nősek, sőt gyermekük is van. Most azután a Mabi. hatáskörébe utalta őket a miniszter úr, ami azt jelenti, hogy csak a saját személyükben kapnak orvosi segélyt, ellenben családtagjaik ettől elesnek. Volna arra mód és én úgy érzem, lesz is rá mód, hogy erre bizonyos plusz állíttassék be. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az Ádob.-isták meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom