Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. nyos jutalékért lépett volna vissza. Ez nem áll. A tárgyalások még folyamatban vannak, éppen ezért méltóztassanak talán felmenteni az alól, hogy egyéb nyilatkozatot tegyek erről a kérdésről. A nehézségek nem a Péti gyár részéről, hanem az egyiptomiak részéről forognak fenn. Ami a zsűri dolgot illeti, amit a képviselő úr az Oti. építéssel kapcsolatban megemlített, erre vonatkozólag csak pár szóban szeretném a t. Házat informálni. Itt a helyzet az, hogy az Oti.-nál csak egy tervpályázatot tartottak eddig, a munka kiírására sor nem került. A tervpályázat zsűrijébe az iparügyi minisztérium . részéről tényleg két tisztviselő lett delegálva, azonban nem százalékos részesedés alapján, (Peyer Károly: Másról beszél a miniszter úr és másról beszéltem én.) Ezt méltóztatott mondani a balesetkórházzal kapcsolatban. (Peyer Károly: Igen, a zsűri rendben van, ezt én nem kifogásoltam.) Ami az építkezést illeti, a versenytárgyalás most van folyamatban, az építés ellenőrzéséről és vezetéséről még döntés nem történt. (Peyer Károly: De igen!) Itt rendszerint az a szokás van, hogy amennyiben az iparügyi minisztériumtól kérnek az építés vezetésére és ellenőrzésére szakközeget, az havonta 150—200 pengőt kap a kiszállásokért és a hivatalos időn túli munkaért. (Peyer Károly: Rosszul informálták a miniszter urat!) amelyeket neki az építkezésekkel kapcsolatban teljesítenie kell. Meg kell azonban jegyeznem, hogy én is tapasztaltam a múltban bizonyos anomáliákat az ilyen megbízatások kiosztásánál és ezért bizonyos személyi változtatásokat is hajtottam végre, (Peyer Károly: Miniszter úr, kérje be az adatokat, mert ezek a tények máskép vannak! Én nem akarok most mást mondani! Kérje be az aktákat!) Azt méltóztatott mondani, hogy 0'5% lett kikötve. Ilyen kikötésről én nem tudok. (Peyer Károly: Miniszteri leirat van és van az Oti.-nak egy tiltakozó felirata!) Az építkezés ellenőrzésére a munka végrehajtása után nem 0'5%-ban, hanem 2 promillben van megállapítva a felülvizsgálati díj, ami rendszerint minden középítkezésnél folyósításra szokott kerülni. Még csak egy szót szeretnék szólni a háziipari kérdésről. A háziiparinál, amint említettem, rendkívül nehéz probléma a termékek értékesítése és igen gyakran előfordul az az eset, hogy egy-egy rosszabbul dolgozó, vagy egyáltalán kezdő és nem eléggé tapasztalt háziiparos egyáltalán nem tudja munkáját értékesíteni. Ezeket az eseteket ne méltóztassék általános esetekként kezelni, mert az iparügyi minisztériumnak háziipari felügyelői kara és az ehhez kapcsolódó ellenőrző kar mindent elkövet, hogy a^ megfelelően dolgozó háziiparosok munkabérét emelje. Volt is rendelet, amely körülbelül 80 filléres napibért állapított meg

% ezt azonban, — ezt kétségkívül meg kell 'állapítanom — sok esetben nem tartották be és visszaélések történtek. Most más alapon óhajtjuk a keresetet rendezni, azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy ha széles néprétegeket akarunk házi iparral foglalkoztatni, nem lehet őket olyan keresetben részesíteni, mint aimit az ipar egyéb ága, tehát akár a kisipar, akár a gyáripar elbír. Ha tehát azt akarjuk, hogy széles néprétegek kapcsolódjanak bele a házi iparba^ akkor természetesen kisebb keresettel kell beémiök, azonban távolról sincsenek olyan esetek, mint amilyenekre Kéthly Anna képviselőtársunk hivatkozott, hogy 1—2 filléres órabérek vannak. (Kéthly Anna: A Fonal- és hímzőipar és az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XTIL , ülése 1937 május 22-én, szombaton. 495 Eraia.! Tessék érdeklődni!) A rossz munkásoknál, akik elrontják az anyagot, vagy még nem tanultak be, egészen bizonyosan vannak esetek, amikor egyáltalában egy fillér kereset sincs. A legsúlyosabb porblémája azonban a háziiparnak, amint említettem, az értékesítés kérdése és én rendkívül örömmel üdvözölnék egy olyan akciót, — hiszen magunk is támogatjuk ezt — amely arra irányulna, hogy a házijpari cikkek értékesítésénél lehetőleg szövetkezeti tömörülések alakuljanak, mert a közvetítő kereskedelem, amely sok esetben kétségkívül sokat keres, ezzel kikapcsoltatnék. Kérem a cím elfogadását., (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 8. címet változatlanul elfogadni? {Igen!) A Ház a 8. címet elfogadta. Kérem most az állami üzemek költségvetése XXI. fejezetének felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa az állami üzemek költségvetésének XXI. fejezetét). Czirják Antal! Czirják Antal: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a tisztelt Ház türelmét még egy rövid ideig igénybe vegyem. Az én. kéréseim szociálisak abból a szempontból, hogy amikor egy bizonyos ipari konjunktúrát élveznek & nagyobb üzemek, ebből a konjunktúrából véleményem szerint sohasem volna szabad kizárni azokat, akik ezt a több hasznot, több keresetet létrehozzák. Itt a diósgyőri vases acélgyár, illetőleg a budapesti állami gépgyár tisztviselőiről beszélek és teszem szóvá egy-két sérelmüket. Az 1933. évben az állami gépgyárban, és a diósgyőri vas- és acélgyárban minden eljárás nélkül 163 rendszeresített állásban volt tisztviselőt bocsátottak el azonnali hatállyal, annak ellenére, hogy a véglegesített alkalmazottak létszáma kisebb volt, mint amennyit a 600/1931. M. E. számú kormányrendelet megállapított. Ezeket a kényszernyugdíjazásokat azzal indokolták, hogy létszámcsökkentés szükségessége állott elő. Hogy e/ nem így van, bizonyítja az, hogy 1936 szeptemberéig ugyanezekre a helyekre újból 173 tisztviselőt rendszeresítettek, sőt a. kényszernyugdíjazások után 1936 júniusáig még 1Ó3 uj órabéres tisztviselőt is felvettek, ak'.ket mint szakmunkásokat a gyári munkabérkönyvi'k útján fizetnek. Nagyon természetes, hogy ezek a tisztviselők ezeket a sérelmeket szóvátették és először az akkori 'miniszter úrhoz fordultak, aki azonban őket rövid úton elutasította. Ezután a Közigazgatási Bírósághoz fordultak, a tisztviselők panaszukkal, amely azonban a 7100/1925. M. E. számú rendelet 56, §-ára való hivatkozással az ügy intézését megtagadta azzal, hogy nem rendelkezik hatáskörrel ebben az ügyben. Ekkor a Hatásköri Bírósághoz fordultak, amelynek szintén ez volt az álláspontja, megállapította azonban indokolásában^ azt, hogy abban az esetben, ha a nyugdíjazás törvényellenes volt, akkor a felpereseknek, mint rendes illetmény jár a szolgálatban élvezett, valamint a nyugdíjképpen kiutalványozott illeték közötti különbözet. Nagyon szeretném, hogy ha. már az egyik 'miniszter elkövette azt a hibát, hogy ennyi tisztviselőt úgyszólván máról-holnapra az utcára tett az állami üzemekből, akkor az iparügyi miniszter úr figyelmére méltatná ezt az eléggé nagy .sérelmet, ezeket a tömeges panaszokat és elrendelné ezeknek az uraknak állá69