Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

494 Àz országgyűlés képviselőházának , heveisi vásárokon tartottak, ahol ugyanolyan papírbakanosokat találtak, mint amilyenek a háború alatt .voltak. Felhívom a mélyen t. iparügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ha egysaer végig fogja járni a falvakat, az ottani üzletek kirakatában a textiliákban neun azt az árut fogja megtalálni, aminek az egyes áruk mondva vannak. Az én kérésem tehát az,, hogy méltóztassék különösen a ruházati cikkeknél, vagyis a textiliáknál és a, 'bőráruknál bizonyos márkázást vagy egyéb azonosítást biztosítani. Minden egyes végen legyen rajta az, hogy az az áru micsoda, — és tényleg az is legyen az áru, — akkor azután nem fog előfordulni az, hogy a falusi lakosság kiadja a drága pénzt az öltözködésre, de három hónap, Vagy nem is három hónap,, hanem három hét múlva "rongy lesz rajta a rulha^ leszakad róla s teljesen hasznavehetetlen, mert rongyot kapott. Ugyanígy a munkásság is képtelen ruházni magát, mert drága áron rossz árukat kap, (Malasits Géza: Sok pénzért keveset.) pedig ha azokon az árukon fel volna tüntetve, hogy milyen minőségű az az áru, akkor az a kisember tudná, hogy mit vásárol és iákkor jobban el is lehetne adni az árut. (Malasits Géza: A tisztességes bérekben van az orvosság!) En nem akarok most a tisztességes bérekről beszélni, mert magam is azt (mondom, hogy a jó bérnek a leglényegesebb szerepe van a termelésben, mert a termelés alapja a munka, nem pedig a tőke. Mindenesetre fontos volna, hogy az az áru, amit a kereskedésben megveszünk, tényleg azonos legyen azzal,, amit hirdetnek és annak az árunak minőségét garantálja az a gyár, amely azt az árut szolgáltatta. Szólnom kell még ennél a címnél az ipari oktatásnak egyik részéről. A kultusztárca költségvetésének tárgyalása során már beszéltem erről, így csak ismét megemlítem és. arra kérem a mélyen t. iparügyi miniszter urat, hasson oda, hogy a középosztálybeli nőknek egy jelentékeny része, akik a múltban tanítónői és hasonló pályákra képezték ki magukat, térjenek át az ipari pályákra és lehetőleg önállósítsák magukat olyan ipari szakmákban, amelyek az ő adottságaiknak megfelelnek. Ennek megvalósítására és előmozdítására pedig akkor volna meg a lehetőség, ha a női ipari szakiskolákra szorítaná az iparügyi miniszter úr ezek kiképzését, mert a nők szívesen elmennének ipari pályára, ha nem kellene tanonckodniok és nem kellene az ipari műhelyekben dolgozniok s ha nem kellene magukat különböző kellemetlenségeknek kitenniok. Ha tehát ilyen női ipari szakiskolákat létesítene az iparügyi miniszter úr, akkor bízhatnánk abban, ' hogy a nőknek ^egy igen jelentékeny része áttérne a gazdasági élet nagy hasznára megfelelő ipari foglalkozásokra. Nem tudom, mélyen t. Képviselőház, hogy a kisiparosok nyugdíjkérdése tárgyában voltak-e már felszólalások az eddigi vita során. (Czirják Antal: De mennyi!) Akkor ezzel a kérdéssel nem kívánok foglalkozni. A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Lázár Imre! Lázár Imre: T. Képviselőház! Az iparügyi tárca 8. címének 9. és 10. rovata az ipari tanfolyamokra és az ipari szakoktatásra vonatkozik Nem célom az, r hogy a^ kisiparosság művelődését és iskolázását korlátozni kívánjam, de kérdem, hogy a kisiparosság Örömmel hallgathatja-e a tanfolyamokat, a szakoktaU7. ülése 1937 május 22-én, szombaton. , tást akkor, amikor a legtöbb kisiparosnál álI tálában havonként vagy hetenként megjelenik a végrehajtó, mert az a kisiparos főleg a köztartozásokkal, a közterhekkel nem tud megküzdeni. A kisiparosság nem kíván kiváltságos jogokat, de mégis csak méltó arra, hogy olyan kedvezményben részesüljön és olyan előnyöké^ biztosítsanak a kisiparosság számára is, amilyet a mezőgazdaságnak, a gazdatársadalomnak biztosítanak. Értem ezt elsősorban a kölcsönökre, A Sasipar annyira össze van fűzve a mezőgazdasággal, hogy egyiket a másiktól különválasztani egyáltalán nem lehet. Amikor a mezőgazdaságba behozták a védettséget, a kisipar részére is meg kellett volna adni ezt a kedvezményt. Ez lett volna a kisiparosság tiszteletteljes kívánsága és ez ma is. Az iparügyi miniszter úr tehát hasson oda — a lehetőséghez képest a pénzügyminiszterrel kapcsolatosan tárgyalják .meg ezt a kérdést, — hogy a kisipar helyeztessék ugyanilyen védett állapotba, illetve állami kamatkedvezménybe az ipari kölcsönökkel kapcsolatban, mint ahogyan a gazdatársadalom élvezi ezt. Ennél a címnél szintén szóvá kívánom tenni az iparostanoncok felvételét, mert a tanoncok felvételét eddig még hivatalosan nem korlátozták. A legnagyobb baja az iparosságnak az, hogy túlsók iparos van. Az iparos 3 év tanulás után alig egy pár évig segéd, mindjárt mester kíván lenni és mint mesternek, első célja az, hogy tanoncot vegyen fel. (Csoór Lajos: Ingyen munkást!) Alig tölt el a tanonc egy esztendőt, a mester veszi a másik tanoncot. (Csoór Lajos: Másik ingyen munkást!) Nem számol azzal, hogy ezek a tanulók három-négy év múlva ellene fognak dolgozni, mint segédek. Kívánatos volna tehát rendeletileg szabályozni azt,- hogy egy mester hány tanulót képezhet ki segédnek. Ezzel korlátozva volna az iparosok számának az a túltengése, amely ma előállt. Ez az oka annak, hogy az iparossegédek vidéken 8—10 pengőt kapnak havonta és ellátást, a fővárosban pedig 16—18 pengőt hetenkint, de 60 pengőnél többet nem igen keresnek havonta. Kérdem, ha egy 24—26 éves fiatalember mint segéd nem keres többet a fővárosban, mint 60 pengőt s arra a gondolatra jön, hogy megnősül, hogyan nősüljön meg ilyen kicsiny kereseti forrásból, amikor egy szoba-konyhás lakásért is 30 pengő haszonbért kell fizetnie. Hol van ennek a megélhetési lehetősége különösen abban az esetben, ha még családja is lesz. Kívánatos volna, hogy ipari téren a tanulók felvétele korlátozva legyen, hogy az elkövetkező időben >— 10^-15 év múlva legalább — az iparosság olyan helyzetbe kerüljön, hogy az iparosoknak meg legyen a jobb kereseti lehetőségük. Erre kívántam az iparügyi miniszter úr figyelmét felhívni. Elnök: Kíván-e még valaki a 8. címhez szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! Az elmondottak után már csak egész röviden kívánom a t. Ház idejét igénybevenni, de választ kívánok adni Peyer képviselő úr felszólalására, amelyben annak a mende-mondának adott tulajdonképpen itt hangot, hogy a Péti gyár bizonyos egyiptomi szállítástól bizo-