Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának Él 7. ülése 1937 május 22-én, szombaton. 4Ô3 Elnök: Szólásra következik! Rakovszky Tibor jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Obstruálásom utolsó fázisához érkeztem el ezzel a felszólalásommal. Mindenekelőtt kijelentem, hogy teljes mértékben csatlakozom Kéthly Anna t. képviselőtársam felszólalásához. En ugyan ellentétben vagyok a szociáldemokratákkal, de ami igaz, az igaz. (Esztergályos János: Nagy megnyugvás, higyje el a képviselő úr! — Meizler Károly: Azt hiszem, Csoórra nézve is! — Peyer Károly: Nagy, megindító hatása van ennek! — Zaj. Elnök csenget.) Az én kerületem minden községében nagymértékben foglalkoznak háziipari munkákkal. Boldogon, Zsámbokon és Túrán gobelin-munkát ós Pannónia-csipkét készítenek. Kerületemben általaiban nagyon elterjedt foglalkozás ez. Tényként kell megállapítanom, hogy azok a 4 és 5 filléres órabérek ... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Kettőt mondott az előbb szólott képviselőtársunk.) En négyet értettem., (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: En kettőt! — Kéthly Anna: Kettő is van!) 4 és 5 filléres órabérek jönnek ki és 10 órai munkával sem a gabelinkészítéssel, sem a csipkehorgolással, sem az egyéb hímzésekkel nem bírnak többet keresni, mint napi 50—60 fillért. (Kéthly Anna: Es öt év alatt tönkremegy a szemük!) Éppen erre akartam rátérni. Éppen azért, mert napi 10 órát dolgoznak ezek az iskolás lányok, akik 12—14 éves korukban kerülnek ki az iskolából, s akiknek mire férjhezmennek, mire asszony lesz belőlük, már annyira tönkre megy a szemük, hogy én a községemben valósággal propagandát igyekszem csinálni a kézimunkázás ellen. Egészségileg ugyanis tönkreteszi ez a kézimunkázás azokat a szegény nőket, akik ott görnyednek és nem mennek ki a •szabadba, mert sem a levegő, sem a fény nem olyan, hogy amellett dolgozhatnának. Viszont az is kétségtelen» hogy ott, ahol nagy a munkanélküliség és ahol ipari telepek nincsenek, ezeknek a háziipari készítményeknek ügyét fel kell karolni és lehetővé kell tenni, hogy ezekből az ottlakóknak bizonyos bevételt biztosítsunk. En ebben a tekintetben, t. Ház és igen t. iparügyi miniszter úr, azt tartanám helyesnek és jónak, hogy ha ezekben a községekben ezeknek a háziiparral foglalkozóknak önálló szövetkezetei valami támogatásban és előmozdításban részesülnének. Ma ugyanis az a helyzet, hogy mi teljesen ki vagyunk f szolgáltatva a közvetítők karteljének és hiába van az Iparművészeti Társulatnak az a bizonyos közbenjárása és segítsége a Külkereskedelmi Hivatalban is, nem bírjuk áttörni azt a kínai falat, amelyet elénk állítanak és nem tudnak sem belföldön, sem külföldön közvetlenül értékesíteni. Nem engednek ki bennünket még Bécsbe se, sehova sem tudunk elmenni, holott amikor nálam ilyen kiállításokat rendeztünk és eljöttek oda a hollandusok, az angolok, eljöttek magyarok és eljöttek különféle nemzetbeliek, az elért árak a tízszeresei voltak azoknak az áraknak, amelyekért <mi egyébként értékesíteni tudunk. Pedig nem követeltünk sokat, csak azok a külföldiek, hudapestiek és más vendégek látták, milyen gyönyörű készítmények azok és amit kértünk^ azt örömmel megadták, sőt még maguktól ráadást is adtak, csakhogy vásárolni tudjanak ezekből a dolgokból. Ez mutatja azt, hogy a közvetítők tényleg kiuzsorázzák ezeket a háziipari munkasokat. Ezzel kapcsolatban, t. Ház és t. iparügyi miniszter úr, kérnem kellene a következőt is. A képesítéshez kötött kisipar, a képesítéshez kötött iparok és a háziiparok között vannak olyan határvonalak, amelyek bizonyos fokig elmosódnak és igen sok súrlódásra és ellentétre adnak okot. Például ilyen elmosódó határvonal van a kosárfonás, mint háziipar és a kosárfonás, mint képesítéshez kötött ipar között, vagy például a varrás területén: a házivarrás és szabászat és a képesítéshez kötött varrás között. Nagyon kérem az iparügyi miniszter urat, vegye elő ezeket a kérdéseket és precizen, pontosan állapítsa meg, oni tekinthető ezekből a hasonló foglalkozásokból háziiparnak és mi nem. Állapítsa meg, hol van a határvonal, mi tekintendő már képesítéshez és iparigazolványhoz kötött iparnak. Ez azért fontos, mert ezekben az iparokban ezeket a háziipasrral foglalkozó kisembereket rendkívül sokat zaklatják, adóztatják, azután még ott vannak az 0ti.-val kapcsolatos és egyéb kérdések. Ezek az emberek nem tudnak hova menni és minthogy nagyon jól tudjuk, hogy népünk a dolgait legtöbb esetben nem tudja sajátmaga elintézni, hanem elhanyagolja, végeredmény zen ezeknek az embereknek a nyakába szakadnak azok a száz és százpengős költségek, amelyekről Peyer t. képviselőtársam az előbb nem akarta elismerni, hogy ezek léteznek. (Peyer Károly: Ezek nem biztosításra kötelezettek. Háziipar!) Az a házidparral foglalkozó nem tudja, hol keressen jogorvoslatot és végül... (Peyer Károly: Nem biztosításra kötelezettek! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem is lehet őket kötelezni! — Peyer Károly: Nem kötelezettek! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De nem is lehetnek! — Peyer Károly: Törvény szerint nem is tartoznak oda! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ki van véve az egész ez alól!) Éppen azért merül fel ez a kérdés, mert kivették őket. Azt mondják ugyanis, hogy: te nem háziiparos vagy, hanem képesítéshez kötött ipart gyakorolsz. Ezért kérem ennek ^kettőnek elválasztását és annak megállapítását, hogy hol kezdődik az egyik és hol végződik a másik. Az iparfejlesztés tekintetében nagy örömmel értesültem az iparügyi miniszter úrnak arról a nyilatkozatáról, hogy a kisiparosoknak majd adókedvezményeket kívánnak biztosítani öreg korukra és gyermekeikre való tekintettel. Itt, az iparfejlesztésnél én azt kenem, hogy éhbe a gondolatkörbe méltóztassék még belevenni azt is, hogy kezdő iparosok számára az első két vagy három esztendőben adómentességet biztosítanak. Ha a nagyiparok, általában a különféle iparok meghonosításánál tudunk nyújtani ilyen iparfejlesztési kedvezményeket, én azt hiszem^ hogy egy önállósuló iparossegédnek az első és második esztendőben a kereseti adó alól, általában az adó alól való mentesítése igen nagy előnnyel és jó hatással lenne és nagymértékben befolyásolná íaz ő későbbi esiszitenciájána'k megalapozását. T. Ház! Az iparfejlesztésnek lényeges része és feltétele az, hogy az ipari áru tényleg jó áru legyen és tényleg azonos legyen azzal, amailyen néven eladják. Utalonm kell azokra a razziákra, amelyeket legutóbtb (a borsodi es