Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

480 Àz országgyűlés képviselőházának , ejrre a felszólalásomra, amelyet pedig adatokkal támasztottam alá. T. Képviselőház! Nem lehet belenyugodni abba, hogy majdnem háromnegyedmiilió magyar munkás egészségügye, balesetvédelme, amely nagy nemzetgazdasági érték, és érdek is, ebben az elhanyagolt áliapotban maradjon. Az iparfelügyelet szervezetét, noha a törvény már meglehetősen régi és elavult, nem szándékozom most bírálat tárgyává tenni, de viszont újból rá kell mutatnom arra, hogy az iparfelügyelet mai szervezetével és készültségével a legjobb akarat mellett sem felelhet meg azoknak a nagy követelményeknek, amelyek rá vár nak. Így ismételten kérem a miniszter urat, foglalkozzék ezzel a kérdéssel és igyekezzék az iparfelügyeletet — ha mar új törvényt nem akar, ha nem akarja modernizálni, hanem egy darabig még fenn akarja tartani a régi törvény alapján a régi szervezetet — legalább továbbfejleszteni. Nem kellene túlságosan nagy áldozatot hozni, csak le kellene mondani arról a bevételi tételről, amely az Iparfelügyelet címnél mutatkozik, arról a 220—225.000 pengőről, amelyet a kazánvizsgálatok hoznak. 314.000 pengő vao ugyanis előirányozva kiadásokra és ezzel szemben áll 225.000 pengő. Az iparügyi kormány mondjon tehát le erről a bevételről, illetőleg ne mondjon le róla, hanem ezt a bevételi öszszeget csapja hozzá a kiadásokhoz, mert ez bőséges fedezetet nyújtana arra, hogy a személyzetet megfelelő módon szaporítsa. Méltóztassék megnézni az iparfelügyelet legutóbbi jelenté sét, meg méltóztatik látni, hogy olyan széle? munkaterülete van, amelyet ezzel a személyzet tel ellátni nem lehet, fizikai lehetetlenség. Ha minden iparfelügyelő és minden beosztott tiszt viselő a napnak mind a 24 óráját munkában töltené el, akkor sem tudna kellőképpen megfelelni a maga feladatának, akkor sem tudná a mai rohanó termelés mellett és a mai új technikai berendezések és lehetőségek mellett annyi sok munkás egészségét és biztonságát megvédelmezni. Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr még odáig sem ment el, hogy legalább azt helyezte volna kilátásba, hogy törődni fog ezekkel a kérdésekkel. Lehet, hogy ez feledékenység részéről, vagy túlságosan nagy volt a matéria, amelyet át kellett néznie és fel kellett dolgoznia. Most utólag fel kell kérnem nyomatékoSí Ml £1 miniszter urat, legyen szíves utólag, pótlólag nyilatkozni itt a képviselőházban, hogy hajlandó-e egyáltalán foglalkozni az iparfelügyelet további kiépítésével, hajlandó-e rávenni a pénzügyminiszter urat arra, hogy erre fedezetet adjon és általában mit hajlandó ezei' a téren tenni? Tessék elhinni, hogy a mai változott időben, a mai változott termelési feltételek mellett egy régi, elavult, kislétszámú apparátust fenntartani nem lehet. Hiszen ha az iparfelügyelő urak azt a munkát elvégzik, amely a jelentésben van, akkor el sem tudom képzelni, hogy nincsenek agyonterhelve, hogy egyáltalán tudják és bírják a munkát végezni. Hiszen kimutattam tegnap, hogy minden napra egy telepvizsgálat is esik az egyéb munkák mellett. Ez képtelenség, lehetetlenség. Laikusok előtt talán elmegy a dolog, mert nem tudják, hogy mit jelent ez. De akik magúk is értenek valamit hozzá és résztvettek ilyen telepvizsgálatokon bármilyen vonatkozásban, azok tudják, hogy naponta egy telepvizsgálatot kielégítő módon elvégezni, arról jelertést készíteni, a lit, ülése 1937 május 22-én, szombaton. hiányokat észlelni, azokat jelentésbe foglalni és a felettes hatósághoz felterjeszteni és azután a végrehajtást ellenőrizni az egyéb munkák mellett abszolúte lehetetlen. Olyan fizikai és szellemi erővel s rúgékonysággal megáldott embertípus nincs a világon, aki ezt bírná. Az történik tehát, hogy az iparfelügyelet a maga mai szűk keretében — elismerem — igyekszik minden lehetőt elkövetni, hogy a törvényben rárótt kötelességeket teljesítse, de fizikai lehetetlenségnek tartom, hogy ez sikerüljön is. Ismételten kérem a miniszter urat, legyen szíves ezirányban a Ház előtt a tárcája költségvetésének tárgyalása során nyilatkozni. Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Csoór Lajos! Elnök: Szólásra következik? Csoór Lajos: T. Ház! Mindenekelőtt csatla kozom Propper t. képviselőtársammak felszólalásához, magam is ezt akartam kihangsúlyozni, de most már feleslegessé vált, hogy erről mégegyszer én is szóljak. Ezenkívül is van , azonban előadnivalóm. Ebben a címben vannak felvéve a gőzkazánvizsgálati díjak. A mezőgazdaságra vonatkozólag ezek a kazánvizsgálati díjak rendkívül súlyosak, mert ott a gőzkazánokat az évnek csak egy kis részében használják, a vizsgálati díj pedig két eszj tendőnként 25—30 pengőig megy fel, ami a j mezőgazdasági üzemnek rendkívül terhes. Tisztelettel kérném, hogy ezeket a kazánvizsgálati díjakat, legalább is a mezőgazdaságnál, méltóztassék leszállítani. A másik dolog, amit meg akarok emlíI teni, — bár talán nem is tudom, hogy idetarj tozik-e — az a tapasztalatom, hogy a vidéki , ipar üzemekben, a malmokban fatüzelési rendszert vezetnek be az újabb időben, amit én közgazdaságilag károsnak és helytelennek tartok, részben fatermelésünk hiányos volta miatt, részben pedig azért, mert ez visszahat a lakosság faellátására. Tisztelettel kérem az iparügyi miniszter urat, hasson oda, hogy az ipari üzemekben fatüzelésű kazánok és fatüzelésű hajtó eszközök ne létezhessenek. Van éppen elég szénbányánk, a legrosszabb szénre is tudunk már megfelelő kazánokat és tűzhelyeket előállítani. A szén használatával a munkásságnak is megfelelő keresetet tudunk adni. Alkalmazzunk tehát erőforrásul szenet, a fát azon ban ne pusztítsuk. Végül még egy dologra akartam kitérni, rle ezt majd máskor leszek bátor előadni. Rakovszky Tibor jegyző: Lázár Imre! Lázár Imre: T. Ház! Amikor az iparügyi tárca költségvetésének 3. címéhez, az iparfelügyelethez kívánok hozzászólni, előrebocsátom, hogy nem mint elméleti politikus, hanem mint gyakorlati kisember és mezőgiazda kívánok hozzászólni. Fiatal koromtól kezdve ismerem a mezőgazdaság és a kisiparosság érdekeit és munkaköreit, éppen azért kívánok az ő érdekükben szólani. Meg kell állapítanom, hogy a kisiparosság a magyar kormánynak mindezideig talán a legmostohább gyermeke volt. A kisipar érdekeit sokszor mellőzték. A gyárilag előállított silányabb és rosszabb minőségű olcsó árukkal teljesen kiszorították ia kisipar jobbminőségű munkáit, ezt a versenyt a kisiparosság nem tudja felvenni. Nem történik ellenőrzés abban a tekintetben sem, hogy a gyárilag előállított, de kisiparilag is előállítható cikkeket a mezei városok vásárairól kiszorítják-e? Sok esetben előfordul, hogy a gyárilag előállított cipők és ruhák ellepik a vásárt, úgyhogy a kisiparosság ezekkel szem-