Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése 19È7 május 22-én, szombaton. 48Í ben nem tudja a versenyt felvenni. Kívánatosnak tartanám tehát, hogy az iparügyi miniszter úr figyelme erre terjedjen ki és ezt az állapotot szüntesse meg. Habár a tegnapi napon az iparügyi miniszter úr megemlítette, de én is kívánatosnak tartom most megemlíteni, hogy a vidéken a 8 órai munkaidőt nem minden esetre fogja kiterjeszteni rendeletileg a miniszter úr. Vidéken egyes iparágaknál a 8 órai munkaidőt betartani nem lehet, mint ahogy szó is volt arról, hogy a kovácsmestereknél sem lehet. A kovácsmesterség teljesen összefügg a mezőgazdasággal, a mezőgazdaság pedig állandóan ki van téve az időjárás szeszélyeinek és előfordul az, hogy hónapokon keresztül nincs a kovácsmesternek munkája, de ugyanakkor van idő, uga rolás vagy szántás eseten, bizony nem hajnali 5 órától, hanem 3 órától kezdve dolgozik, egész napon át van munkája, esetleg két-három hé ten keresztül. Mint gyakorlati ember mondom, hogy vannak bizonyos időszakok, például a nyáron, amikor a kovácsmesterségnél a munkaidőt egyáltalában nem lehet bizonyos óraszámhoz kötni. A kovácsmesterségnél tehát nem lehet behozni a 8 órai munkaidőt, különösen akkor nem, amikor a kovácsmesternek állandóan több segédre volna szüksége, hiszen az kizárt dolog, hogy ő arra a pár hétre munkásokat kapjon, .mert azok tudják, hogy azután majd elbocsát:a őket, így következik be, ihogy éjjelt is nappallá kell tennie. Kívánatosnak tartom ezért, hogy az iparügyi miniszter úr a vidéket kapcsolja ki a 8 órai munkaidő alól. Azt is kívánatosnak tartom, hogy a kincstári munkálatokat — például a katonaság részére bakkancsok és ruhaneműk készítését — leginkább vidéki kisiparosok kapják meg, hiszen a kisipar, sajnos, az utóbbi évtizedben nem igen kapta meg azokat a munkálatokat, amelyek munkakörébe tartoznának. Kérem tehát, hogy a kincstári munkáknál a kisiparosságnak juttasson a miniszter úr munkaalkalmakat. A tegnapi napon említést tett az iparügyi miniszter úr arról, hogy az Oti.-ügy a múlt esztendőben rendeztetett. Nem tudom megérteni ezt és nem hiszem, hogy ez a rendezés a kisiparosságra is vonatkoznék. Nem tudom, nem úgy értelmezte-e az iparügyi miniszter úr ezt a kijelentését, hogy az Oti,-járulékok jelzálogilag biztosítva vannak, mert egyébként a kisiparosság Oti. -járulékai nincsenek rendezve. Három héttel ezelőtt jegyeztem be interpellációt éppen ebben a kérdésiben és konkrét eseteket soroltam fel, albban a tekintetben, hogy 700—800 pengő értékű ingatlannal rendelkező kisiparosok ingatlanára be van táblázva 400-^ 500 pengő Oti .-hátralék, sőt olyan eset is van, hogy 1500 pengő hátralék van (betáblázva olyan ingatlanra, amelynek értéke nem több, mint 800 pengő. (Peyer Károly: Akkor húsz éve nem fizet járulékot, máskép nem lehetséges ez!) Másnak a következménye ez, tisztelt képviselőtársam, még pedig annak, hogy 1928 előtt volt Jászberényben egy balesetbiztosító intézet, és a kisiparosok ebbe az intézetbe kötelesek voltak belépni. 1928-ban az Oti. átvette ezt a jászberényi balesetbiztosító intézetet, ez az intézet azonban nem tudott elszámolni azokkal az összegekkel, melyeket a kisiparosság annak idején befizetett. A kisiparosok még ma is nyugtákkal tudják igazolni azt, hogy befizették ezeket az összegeket, a hátralékok azonban mégis fennállanak. (Peyer Károly: Ez kizárt dolog, ilyen címen senkitől sem lehet valamit követelni!) Nem kizárt dolog. (Peyer Károly: Teljesen kizárt dolog!) Lehetetlen dolog, hogy ilyen nagy Összegre mentek fel a hátralékok, amikor nyugtákkal tudják .bizonyítani, hogy azokat az összegeket kifizették a jászberényi balesetbiztosító intézetnek. (Peyer Károly: Ha valakinek hivatalos nyugtája van, akkor semmiféle körülmények között nem kell fizetnie!) Kérem az iparügyi miniszter urat, hogy a kisiparosságnak ezt a sérelmét rendezze és a lehetőségekhez képest oldja meg a kérdést olyan formában, hogy az Oti.-hátralékok bizonyos részét engedje el, bizonyos részét pedig kamatmentesen fizethessék, hiszen még az így befolyó összegek is ki fogják tenni az előirányzott tételeket. Elnök: Szólásra következik 1 Rakovszky Tibor jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Képviselőház! Az ipar felügyelet címénél azért vagyok kénytelen felszólalni, mert szerintem az ipar felügy elet körébe tartozik az ipari áralakulás felülvizsgálata is és ezt a felügyeletet nem látjuk olyan mértékben érvényesülni, mint ahogyan az az ügy érdekében kívánatos volna. A tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy a kartelek nem egyféleképpen vívják meg

r harcaikat, mert amint az igen t. miniszter úr az előbb válaszában mondotta, az Árelemző Bizottság elsősorban azoknak a kartelcikkeknek árait vizsgálja meg, amelyek emelkedő tendenciát mutatnak. Va-n azonban a kartelharcnak egy sokkal veszedelmesebb része is: nem amikor drágít, hanem amikor olcsóbbít. Szerintem ez nem szimpatikus feladat ia miniszter úr részére, de a miniszter úrnak tekintettel kell lennie arra és figyelnie kell, amikor egy cikket vagy termeivényt értéken alul hoz forgalomba a kartel, mert nagyon gyakran látjuk, hogy olyan harci árakat dob be a piacra, amelyek a reális és becsületes eszközökkel dolgozó kereskedelmet, kisipart vagy termelőket kiirtják. Láttuk a benzinszakmában és másutt, hogy amikor megállapodásra került a sor, maga az Árelemző Bizottság konstatálta azt, — hogy csak egy cikket mondjak — hogy az a benzin, amit 35 fillérért árult a kartel, — az összes vállalatok harci árakon adták — Heller Farkas szerint 38 fillérbe kerül. Szerintem a tulajdonképpeni hare itt kezdődik, mert azután a későbbi árdrágítás természetszerű következmény és meg kell fizetni azt a különbözetet, amit kénytelenek voltak előhb ráfizetni a harci arak

: nál. (Müller Antal: Örüljünk, ha van valami cikk. amely olcsóbb!) " Nem szabad örülni, mert ez lehetetlen állapot és csak arra jó, hogy a becsületes és tisztességes eszközökkel dolgozó kereskedelmet kiirtsa. De azt mondom az igen t. képviselő urnák: vájjon örülne-e ha például a szabpiparban volnának ilyen harci árak? (Muller Antal: Az más! — Derültség.) Ugy-e, az mas. Pedig itt ugyanaz történik, tisztességtelen konkurrencia, tisztességtelen verseny, amit a kisemberek észre szoktak venni, azonban a kartelek egyszerűen árpolitikának nevezik, mert itt a tisztességtelen verseny fogalma úgyszólván kivul esik a megítélésen. ^ .-_; ' , „,*" Szerintem ez az iparfelugyelet hatáskörébe A másik kérdés, amit ugyancsak itt kell 67*